-

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Kicsi hangulat, kicsi Jamiroquai

2008. 08. 15., 11:16 | Frissítve: 2008. augusztus 17., vasárnap 13:05

Jay Kay túlzásba vitte a minimált az esti koncerten, de lehet, hogy csak megöregedett. A tánctudását nem láttuk, pedig, ahogy egy rajongó mondta "istenien táncol ez a csóka", és én is miatta mozogtam hátrafele anno a bulikban, meg csúsztam térdrerogyva szolidnak szánt hanyagsággal. A koncertnél a kivetítés és a hangosítás volt csak rosszabb.

Hogy kinek mi jut eszébe róla?, felmérést végeztünk a Szigeten. A kilencvenes években indult, mondta két srác, akik visszaböfögtek olyan fogalmakat is, mint acid jazz, meg funkydisko, de a többség nem tudta miről is van szó. Ja, megyünk a Jemorikóra, hallottuk idefele a hajón. Volt, aki csak utálta: "Ha valamiről semmit nem mondanék, az Jay Kay, meg a zenekara, mert semmilyenek", meg "rühellem, mint a szart", ez utóbbiakat már a Hilltopnál jegyzeteltem le, ahol akkora tömeg volt, hogy reménytelennek tűnt este kilenc körül piához jutni, pedig ugye itt a legjobb és legolcsóbb a törköly. Nem baj, gondoltuk még akkor, majd a koncert hangulatba hoz: lesz itt tömeges porban csúszkálás. (Nem lett.)

Megöregedett

"Baromira unjuk Jamiroquait az egész cégnél" - magyarázta dobozos Dreherrel a kezében a nagyszínpaddal szembeni E klubnál a K&H Bank egyik alkalmazottja, aki kollégáival együtt nagyon nyomasztónak találja a fantáziamentes Kicsi kamat, kicsi tánc-reklámsorozat miatt az alapjául szolgáló Canned heat számot is. Szerinte Jay Kay azért van itt, mert a K&H a Sziget egyik szponzora. "Nem - mondta egy másik harmincas -, nagyon szereti Budapestet, és bár neki nincs koncertkörútja, soron kívül is elfogadta a meghívást."

"Az nagyon pozitív, hogy szereti Budapestet és ezért eljött, mert legalább ő jól érzi magát" - fűzte hozzá Kata már az első lagymatagabban előadott számok után. A közönség azért próbált funkysan táncolni vagy legalább mozogni, de inkább egy ingó massza lett belőle, az estéből meg háttérzeneparti. Vagy húszpercenként kerültek csak elő az ismertebb számok: az Alright, a Runaway, a Cosmic Girl, és az utóbbi lemezeiről a Love Foolosophy. A még ismertebbek meg kimaradtak: Emergency on Planet Earth, Virtual Insanity vagy a Space Cowboy.

Most Jay Kay a tánctudásával sem dicsekedett, túlságosan minimálban nyomta: körbe-körbe sétált a színpadon, a számok között meg térdelve pihent, persze lehet, hogy lemaradtunk hátul pár dologról, mert a kivetítőn sokszor csak kliprészleteket mutattak. Az izgalmas fejdíszeiről ismert énekes ezúttal ezeket is otthonhagyta. "Megsérült?" - kérdezte aggódva a koncert elején Gergő, aki civilben mentős, és a nagy reflektorok miatt fehér horgolt kötésnek nézte messziről a világoszöld hagymasapkát. "Nem, csak azt hiszi, ezzel a sapkával mindent megold" - válaszolta Gergő csaja. Ami a legszomorúbb, hogy Jay Kay rendesen megöregedett alatta.

Néha táncolt is

"Tudod, amikor megjelenik Godzilla, és baing-baing" - magyarázta Béla, melyik klipszámra várt hiába az elmúlt másfél órában. A Deeper Underground csak a ráadás volt. "Ja, ezt a dinamizmust vártam volna végig - bólogatott -, bár ez is jobb lenne, ha rendes hangosítással menne." Tény, hogy egész koncert alatt sosem kellett visszakérdeznem.

"Nem baj, unalmas volt, de legalább megveheti az új bőrülést a Ferrarijába" - mondták, mikor Jay Kay legakciódúsabb eseményként bejelentette, hogy megnyerte a Top Gear magazin gyorsulási versenyét. És Bélától tanulságot is kaptam, mikor a környezetvédő zenész koncertje után a műanyag söröspoharakat gereblyézték kupacokba a csupasz területen: "Tizenöt éve lett volna kibaszott jó a Sziget attól, ha itt van a Jamiroquai, akkor még menő volt". Azért mi most is élveztük volna, ha van a letudott koncerten némi Jamiroquai-tánc, hangulat és/vagy hangerő, mert a horgolt kotonsapka magában tényleg nem rántotta ki Jay Kayt a végelgyengüléses állapotából.

A hangulat igenis jó volt

A hangosítást a Sziget stábja biztosítja és általában hagy kívánnivalót maga után a munkájuk, mert néha kimondottan rosszul lehet hallani a zenét. A tegnapi Jamiroquai koncerten sem volt mindegy, hogy hol állt az ember. Ha hátul üldögéltél, a zenéből csak a dübörgő basszus jutott el a füledig. De a hangulat igenis jó volt, az első sorokba szinte oda sem lehetett furakodni. Ahol én álltam, ott mindenki extázisban táncolt és egy emberként énekelt, függetlenül attól, hogy magyar volt, vagy angol, francia, dán, holland, német, stb.

Azzal, hogy mennyit improvizáltak a zenészek az egyes számok közben, egyértelműen bizonyították, hogy profik. Nem egy számot sikerült 2-3 perccel hosszaban játszaniuk az eredeti hosszánál anélkül, hogy unalmas szólótémákba másztak volna bele, végig tartották a zenei lendületet. Jay Kay is nyitott volt a közönség felé, ami megtisztelő, mert egyes Szigetes fellépők (pl. Korn, Tool) minimális kontaktust sem vesznek fel a nézőkkel.

Az, hogy Jay nem táncolta végig a koncertet, talán elnézhető neki, mert már ő sem 30 éves. Igazán megbocsájtható, ha valakinek 42 éves korában egy ekkora koncert végigéneklése mellett már nem jut annyi energiája a táncra, hogy végigugrálja az egészet. Korához képest igenis mozgékony volt a frontember, azt pedig csak zárójelben jegyezném meg, hogy Jason Kay elsősorban énekes és nem táncos. A melegítő és a sapka mondjuk tényleg gáz volt, de inkább nevetni lehet ezen, mint felháborodni. Nem az énekes öltözködését megcsodálni megyünk el koncertre, hanem a zenét. (Kulcsár György)
hirdetés