-

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Visszasírjuk a Molokót

2008. 08. 17., 12:11 | Frissítve: 2008. augusztus 17., vasárnap 12:45

A Moloko egykori énekese tisztes iparosnak látszott a Szigeten, pedig valójában szimpatikus és szexi. Csak szombaton nagyon unta.

Roisín Murphyt már láthattuk a nagyszínpadon: 2003-ban a Molokóval remek koncertet adott, az akkori Sziget egyik legjobbját. Pedig akkor már fasírtban volt (ex)pasijával, az együttes másik motorjával, Mark Brydonnal. Kettejük szakítása a zenekart is jégre tette és Murphy szólókarrierbe kezdett. Eddig két lemezt adott ki (a 2005-ös Ruby Blue-t és a tavalyi Overpoweredet), de itthon inkább lemondott fellépéseiről vált híressé. Az utóbbi két évben három tervezett magyarországi koncertjéből csak egyre jött el: 2006-ban a Műcsarnokban lépett fel, ahol a körülmények teljesen alkalmatlanok voltak élvezhető produkció előadására. Csak a szombati szigetes fellépés adott végre választ arra, hogy Murphy mennyire működik szólóban a színpadon.

A Molokót annak idején az elektronikus pop megújítójaként üdvözölhettük, a Things to Make and Dot én például mai napig hallgatom – zseniális lemez annyi zenei ötlettel, amennyit más zenekarok egy élet alatt nem hoznak össze. Murphy kisasszony kevésbé progresszív szólólemezei már nem jöttek be annyira, a dalok jellegtelensége arról tanúskodott, hogy Brydon nagyon hiányzott az alkotási folyamatból. Sajnos a koncertről is hiányzott, az énekesnő fellépése ugyanis éppen olyan semmilyen lett, mint a lemezei.

Képek a koncertről

Pedig jól indult a koncert, Murphy kísérői az Overpowered egyik legjobb számára, Cry Babyre sorakoztak fel, aztán a biztonság kedvéért lenyomtak egy Moloko-dalt is, a nagyszerű elektrodiszkó-sláger Forever More-t. A koncert rögtön ezután veszített lendületéből, és csak néhány kisebb villanás (Overpowered, Movie Star) erejéig lehetett érezni valami kis lelkesedést a zenészektől. Tisztes iparosmunkát láthattunk és hallhattunk, különösebben nem izgalmas elektropop dalokat. És egy a nyárhoz képest szokatlanul hideg időben, fázós tömeg előtt kedvtelenül játszó, talán inkább fülledt klubokhoz szokott zenekart.

El lehetne ezt intézni azzal, hogy jó, de nem is a zene meg a zenekar a lényeg itt, hanem a Roisín Murphy nevű jelenség, aki sokkal érdekesebb, mint a dalai. Murphy tényleg szimpatikus – meg milyen jó nő már –, de szombaton nem hozta a formáját. Megvolt minden, amit várhattunk tőle: énekelt azon az összetéveszthetetlenül egyedi hangján, ugrált, táncolt, extrém ruhákba öltözött a dalok között, de mindezt nagyon unottan tette. A közönséggel egyáltalán nem kereste a kapcsolatot, egyetlen flegma arckifejezéssel zavarta le gyors egymásutánban a dalokat, félbehagyott táncmozdulatok árulkodtak arról, hogy most nem élvezi, amit csinál. Egy és negyed óra után be is menekült a backstage-be, valószínűleg azért, mert elfogytak a fellépőruhák.
hirdetés