• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Kedves nézőink, először is köszönjük. Másodszor is elnézést kérünk. Rögtön meg is magyarázzuk.

Annyi biztos, hogy a múlt héten médiatörténeti jelentőségű pillanatoknak lehettek tanúi, idén ugyanis megvalósult régi álmunk, hogy testközelből, élőben közvetítsünk a Szigetről. Nem úgy, mint egy tévéstáb, kamionnyi felszereléssel, fahrtkocsival, dedikált focus pullerrel, műholdhálózattal és FBI-mintájú fülhallgatóval, hanem elegánsan mondva webhármas, kevésbé elegánsan mondva háztáji módszerekkel, szem előtt tartva az interaktivitást és a megváltozott médiafogyasztói igényeket, mindenekelőtt.

A terv már két éve megszületett, de akkor nem lett belőle semmi, főleg technikai okokból, pedig minden eshetőséget számba vettünk a haverom Kínában vásárolt rádiós biztonsági kamerájától egy segítőkész esküvőközvetítő káefté eszközparkjáig. De a Szigeten nem volt rendes drótnélküli internet: wifi sehol, 3G maximum gyerekcipőben. Idén bezzeg.

Úgyhogy megszereztük a lehető legkisebb laptopot a lehető legnagyobb akksival, dugtunk bele webkamerát, mikrofont meg egy 3G-s kártyát, amit ezúton is köszönünk a T-Mobile-nak. (Külön a célnak szentelt sávszélességet nem kaptunk, nem álltak digitális verőlegények a fejállomásnál, hogy dedikált utat biztosítsanak netes csomagjainknak, mert erre a 3G technológia nem képes. Vagyis, aki neki akar vágni, az utánunk csinálhatja bármikor).

Persze le is szakadtunk folyton. Hol a laptop nem bírta a hőséget a hátizsák mélyén, és szó nélkül kikapcsolt, hol a mikrofon romlott el (kontakthiba, miegymás, öt nap alatt két és felet fogyasztottunk el), hol az a nyomorult böngésző fagyott le sohasem látott hibaüzenettel, hol meg csak úgy. Ezért elnézést. A technika már alkalmas, de még nem érett.

A harmadik évezred Majkái

A fennakadások ellenére ezrek követték élőben a közvetítést, a beszámolók szerint sokan munka közben, inkább rádióként, mint videós üzemmódban, de olyan is volt, hogy interjúalanyainkat beszélgetés közben hívták ismerőseik, hogy benne vannak épp az internetben. Ezek voltak a felemelő pillanatok. Keddtől szombatig lehetett minket mobilon hívni, jött sms Londonból, Írországból, Ciprusról, sőt hívtak egyenesen Körösszegapátiból, és interaktíve küldtek minket különböző sátrakhoz, színpadokhoz, illetve az anyánkba. Főleg az anyánkba. A legviccesebb talán mégis az volt, amikor maga Pettkó András MDF-es képviselő hívott egyenes adásban, elmondta, mennyire szeret minket (mi is Önt, András), és bemondta saját honlapjának címét. Kár, hogy nem lehetett hallani. A fideszes Deutsch Tamás ehhez képest olyan szerény volt, hogy amikor lemezlovas ambícióiról kérdeztük, Zoli kollégámban a politikusok eredendő gonoszságáról alkotott összes sztereotípiát romba döntötte. Nekem maradt még néhány.

A hat nap alatt, amíg közvetítettünk, mentünk a Szigetre HÉV-vel, taxival, félig gyalog és hajóval, de a legjobb a motoros érkezés volt (egy Yamaha chopper, egy Ducati és egy Suzuki, összesen több mint 2400 köbcenti), amiből sajnos adás nem sok lett, pedig az ügy érdekében úgy száguldottunk, mint még soha. Munkatársam és barátom, Zoli (ugye nevezhetlek így, Zoli?) talán csak az élő egyenes Hepatitis-teszt alatt rettegett ennyire.

Ehhez képest elég jól tűrte a port, a sorbanállást, a szar kaját, azt, hogy egy holland csaj kedvéért le kellett mondania a thai masszázsról, illetve hogy egy keszthelyi punkfodrász sörért-cigiért frizurát gyártott neki a porban ülve. Úgy szúrt neki, hogy végül saját kezűleg mostam ki egy VIP-vécé tenyérnyi mosdókagylójában. Aki figyelt, ezt is láthatta.

A fejkameraként emlegetett eszközből egyébként technikai és esztétikai okokból végül vállkamera lett, amitől a felszerelés annyira észrevétlenné vált (főleg ha éppen nem egy horgászbotnyi mikrofonnal küzdöttünk), hogy akadt, aki egyenes adásban lejmolt tőlünk drogot. Szerencséjére nem volt nálunk. (A kamera egyébként nem volt sem csepp-, sem ütésálló, de még csak kültéri sem: mivel a kiválasztott extrém sportokhoz használatos fejkamera nem jött meg időre, elmentük és megvettük a legdrágább webcamet, amit csak lehetett kapni. Így sem volt drágább, mint a legolcsóbb digitális fényképezőgép).

A felszereléssel persze küzdöttünk, de ez nem meglepő, hiszen egy kereskedelmi tévé minimum húsz-harmincmilliónyit érő felszerelést cipel ki egy élő bejelentkezéskor, mi meg félmillió forintos cuccal mászkáltunk. És ebben már benne van a mobiltelefon ára is.

Egyvalaki feltétlenül győztesen került ki a projektből: Zoli. Állítólag csajok ismerték fel és szólítgatták le a Szigeten! A többiről szemérmesen hallgat.