Nándor
8 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Csípős finn humor a magyarokról

2009.04.18. 16:10 Módosítva: 2009-04-19 11:43:10
Kati Kovács képregényrajzoló, a szombati 5. magyar Képregényfesztivál díszvendége Paprikás rapszódia című könyvével debütál nálunk. A Nyitott Könyvműhely vállalta be a könyv megjelentetését, ami abszurd humora miatt bátorságra vall. Kérdés, hogy a magyar közönség nyitott-e a magyarokat érintő humorra.

Kati Kovács olyan, mint amilyennek egy évtizedek óta olaszok között élő északi rokonunkat képzeljük. Szőkének szőke, de a temperamentuma miatt nehéz elhinni, hogy tízéves korában a világ legfélénkebb kislánya lett volna, ahogyan azt a Paprikás rapszódia elején leszögezi.

-  Mi az oka annak, hogy a magyarországi nyaralási élményeket megrajzoló könyvedet 15 évvel a megjelenése után adták csak ki itthon?

paprikas

- Csak most kerestek meg az ötlettel azt követően, hogy tavaly volt itt egy kiállításom a Finnagorában. Amikor 94-ben kiadták a könyvem, jó kritikákat kaptam elsőkönyves szerzőként. A családban is jól fogadták, apukám majdnem megpukkadt a nevetéstől, mikor olvasta. A nagynénémnek viszont nem tetszett, kifogásolta, hogy nem festek benne szép képet Magyarországról. Most csodálkozott is, mikor a Helsingin Sanomatban megírták, hogy kiadják a magyar fordítást.

- 1986 óta Rómában élsz, Finnországban nőttél fel, miért Magyarországról készült az első nagyobb könyved?

- Valamiért ez az egész nagyon erősen megmaradt bennem.

- A képregényből kiderül, hogy egy Erika nevű lánynál voltál látogatóban, akivel addig csak leveztél. Tartod még vele és családjával a kapcsolatot?

- Már nem, de elképzelhetőnek tartom, hogy most a könyv megjelenése után nemsokára újra keresni fognak. Mókás lenne, rajzolhatnék belőle egy újabb képregényt. Még csak a neveket sem változtattam meg, hiszen tizenöt éve jelent meg a könyv Finnországban, és nem is gondoltam volna, hogy valaha itt is ki fogják adni. Egyébként aztán nem tartottuk a kapcsolatot, jött a kamaszkor, jöttek a kisebb-nagyobb szerelmek mind a kettőnk életében, egy csomó minden történt. Erika egyszer már felnőttkoromban próbált a családomon keresztül megtalálni, de akkor már Rómában éltem a férjemmel.

- Néhány éve például beválogattak a legrangosabb finn irodalmi díj, a Finlandia képregényeseknek meghirdetett pályázatán a legjobb tíz közé, úgy, hogy hosszú évek óta egy másik országban élsz. Ezt hogy sikerült elérni?

paprikas2

- Évente legalább egyszer hazalátogatok, de hogy széles körben ismernek, az abból fakad, hogy még otthon kezdtem meg a pályafutásomat, ott végeztem a helsinki Képzőművészeti Főiskolán. Szerencsém is volt, mert pont akkor tűntek fel a munkáim, amikor a képregények iránt megnőtt a kereslet Finnországban.

- Itt van ez a magyar származás is az apai nagyapád révén. Melyik kultúra a legerősebb benned? Valahol azt olvastam rólad, hogy a rajzaidból egyértelműen kiderül, hogy finn vagy.

- Ki írta ezt?

- Már nem emlékszem pontosan, de arról volt szó, hogy finn ritmusra ver a szíved rajzolás közben.

- Ja, hogy ebben az értelemben. Hát igen, tulajdonképpen igaz, mert mégiscsak finn maradtam, még ha a munkám bizonyos vonásaiban meg is jelenik az, hogy évek óta Rómában élek, például azt nézve, hogy a finn könyvekre kevésbé jellemző a kifelé tekintés. Valószínűleg ez az egész egyszerre van jelen bennem.

- És a magyar vonal?

- Ott van például a zene.

- Milyen magyar zenéket hallgatsz?

- Rapszódiákat... (nevet)

- Na és Kovács Katival hogy állsz?

- Ó, tőle a mai napig megvan egy lemezem otthon, Finnországban. Amúgy nem róla kaptam a nevem, hanem az egyik felmenőmről.

- Hongkongban hogy sikerült a bemutatkozás?

- A Finn Oktatásügyi Minisztériumon keresztül kerültem ki, egy kiállításra, ahová az EU minden országából meginvitáltak egy-egy művészt, de végül a képeim ott nem kerültek fel a falra. Arra hivatkoztak a rendezők, hogy a kiállítást iskolás gyerekek is látogatják, ezért nem lenne szerencsés kirakni őket. Még az angoloknál is konzervatívabbak arrafelé az emberek.

- És mit gondolsz, Magyarországon hogy fogják fogadni a képeidet? A Gödörben már most látható a kiállításod, és az egyik képen például premierplánban alulnézetből mutatja, hogy egy nőnek folyik a magzatvize.

- Igen, ezen gondolkoztam is, mikor átküldtem ezt az oldalt, mert nem ismerem a magyar közönséget. Finnországban semmi gondjuk nem volt az ilyen típusú rajzaimmal, soha nem minősítettek botrányosnak.

- Amúgy miért éppen a képregényezést választottad?

Tény, hogy mindig is kedveltem a képregényeket, faltam az összeset, ami csak a kezem ügyébe került. Az tetszett bennük, hogy annak ellenére, hogy rajzokról van szó, a képeken a szereplők megszólalnak, és ezáltal élővé válik az egész. Mindig is borzasztóan érdekelt, miért pont rajzokkal akar valaki elmondani egy történetet.

- Vajon mi az oka annak, hogy Finnországban olyan sok női művész van, aki hozzád hasonlóan ezt a pályát választotta?

- Korábban biztosan nem ez volt a jellemző. Valamikor a nyolcvanas években kezdődött, tulajdonképpen a mi generációnk az első. Ez összefügg persze azzal is, hogy akkoriban egyszer csak megjelent egy csomó olyan kiadvány, amik pont az ilyen nők által rajzolt képregényekre szakosodtak.

- Ott van például az Irtoparta antológia sorozata.

- Ismered? Azt Tiitu Takalo szerkeszti.

- Finnországban amúgy is nagy hagyománya van a képregényeknek. A közel ötmilliós lakosú Finnországban például mintegy egymillióan olvassák Donald kacsa kalandjait hétről hétre, míg a Persepolis finn változatát 2000 példányban adták ki. Hogy lehet ez?

- Igen, a Donald kacsa a legolvasottabb lap Finnországban, de a népszerűségében benne van, hogy a legkisebbek is olvassák, általában előfizetnek rá a kisgyerekes családok, ez már tradíciónak számít. Szerdán, vagy melyik nap is jelenik meg, már nem emlékszem, szépen megérkezik szinte az összes finn háztartásba.

- Te amúgy nem látnád szívesen filmen a történeteidet? Mostanában rengeteg képregénynek készül el a filmes adaptációja.

- A legnagyobb észak-európai animációs filmstúdió, az észt Nukufilm számára írtam egy forgatókönyvet egy bábanimációhoz, de ez nem kapcsolódik szorosan a képregényeimhez. Eredetileg az volt a kívánságuk, hogy valamelyik képregényem alapján készítsek nekik egy forgatókönyvet, de én inkább valami újat akartam lerakni az asztalra, nem akartam a régi anyagaimmal foglalkozni. Most már készül is ez a bábanimáció, jövő évben már be is fogják mutatni a tervek szerint.

- A cím honnan jött?

- Mi gyerekkoromban teljesen más koszton éltünk, mint a többiek. Anyu csinálta a hagyományos finn ételeket, apu meg a csípős, paprikás kajákat, amiket imádtam. Aztán jött a döbbenet, mikor ellátogattunk Magyarországra a rokonokhoz, és az itteni csípős paprikától égett a szám, mintha tüzet gyújtottak volna benne. A rokonok meg csak kérdezgették: na még egy kicsit, na még egy kicsit? Mamma mia.