Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Negyven év szakadatlan röhögés

2009.10.06. 11:40 Módosítva: 2009.10.06. 15:56
Negyven éve, 1969. október 5-én mutatkozott be a BBC-n a Monty Python's Flying Circus (Monty Python repülő cirkusza) című brit szkeccs-show, amely gyökeresen átalakította a világ humorról alkotott képét. A hat alapító tag, Graham Chapman, Eric Idle, Terry Gilliam, Terry Jones, John Cleese és Michael Palin 45 tévéepizóddal és négy mozifilmmel írta be magát a szórakoztatás nagykönyvébe.

Az általában csak Monty Pythonként emlegetett szatirikus műsor a műfaj szakértői szerint olyan hatást gyakorolt a humor világára, mint a Beatles a zenére. Legemlékezetesebb jeleneteiket még ma, negyven évvel a bemutató után is milliók nézik a YouTube-on, beszólásaik szállóigévé lettek szinte mindenütt, gondoljunk csak a Gyalog galopp unos-untalan idézett poénjaira itthon. Amikor az öt született britből és egy amerikaiból (Gilliam később felvette a brit állampolgárságot is) álló társulat először tűnt fel a tévé képernyőjén, a nézők nem nagyon tudták hova tenni előadásukat.

A látszólag ad hoc egymás után pakolt jelenetek, az azokat összekötő animációs betétek a társadalom tűréshatárát folyamatosan tesztelő poénok, a műfaj hagyományait és korlátait semmibe vevő előadásmód teljesen új volt a BBC képernyőjén. A nézők néha nem is nagyon értették, mit látnak, például akkor, amikor az első adások egyikében a szereplők egyszerűen otthagyták az aktuális jelenetet azzal a felkiáltással, hogy ilyen marhaságot még életükben nem láttak. A polgárpukkasztás, a kispolgári viselkedés kifigurázása és a politikai élet visszásságainak bemutatása, könyörtelen kigúnyolása mellett a Python tagjai előszeretettel nyúltak az abszurdhoz, építettek bele jeleneteikbe olyan motívumokat, amelyeket az átlagnéző elsőre fel sem tudott fogni.

montypython-knights

Chapmanék célja kimondva is az volt, hogy olyan új humorfajtát alkossanak, amit nem lehet besorolni sehová, ennek nyomán született meg a “Pythonesque”, azaz “pythonos” vagy “pythoni” szó, ami mára az angol nyelv hivatalos szava lett. A hetvenes években népszerű szórakoztató műsorokkal ellentétben a MP nem állandó karakterekkel dolgozott. Volt néhány visszatérő figurájuk, de a 45 epizód nagy többségében újabb és újabb alakok tűntek fel a képernyőn, amelyeket kevés kivétellel a társulat hat tagja személyesített meg, igen, még a nőket is (ebben Terry Jones és Graham Chapman volt a legjobb).

A hat író/szereplő jól elkülöníthető tulajdonságokkal ruházta fel karaktereit, Chapman volt a karót nyelt hivatalnok, Cleese a hatalommal bíró nevetséges kisember, Gilliam, akit eredetileg csak animátorként alkalmaztak, általában az olyan szerepeket vállalta be, amelyeket a többiek nem szívesen, mert rengeteg sminket vagy kényelmetlen jelmezeket követeltek meg. Idle szívesen alakította a kissé perverz, középosztálybeli playboyt, Jones bújt a legszívesebben női ruhába, Palin pedig mindent el tudott játszani, de legtöbbször a jó munkásember szerepét osztották rá.

A tévésorozat mellett számos színpadi előadást is tartottak, a sorozat szkeccseit adták elő élőben, illetve forgattak négy mozifilmet is, amelyek közül a Gyalog galopp (1975) és a Brian élete (1979) lett a legsikeresebb. A Flying Circus tévés karrierje 1974-ben ért véget, miután John Cleese úgy döntött, saját útját akarja járni. A többiek leforgattak még hat epizódot nélküle, majd befejezték a sorozatot, amihez egyébként két, Nagy-Britanniában be nem mutatott epizód is készült, ezeket a német WDR megrendelésére készítették annak idején.

monty python repulo cirkusza2

A Flying Circus befejezése után Graham Chapman az Egyesült Államokban próbált szerencsét, de igazán nagy sikert nem aratott. Terry Gilliam a 12 majom, a Brazil, a Halászkirály legendája vagy a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmekkel bizonyította, hogy nemcsak animációs betéteket tud készíteni, sikeres rendező lett Hollywoodban. Terry Jones a Gyalog galopp társrendezője volt, de a Brian életét és az Élet értelmét már magában készítette el. Későbbi filmjei közül az Erik a viking itthon is népszerű volt, a rendezés mellett írókét és újságíróként is tevékenykedett. Eric Idle a Python után számos filmszerepet kapott, hangját kölcsönözte a South Park-mozifilm egyik karakterének, szerepelt a Simpsons című tévésorozatban is, és ő volt Merlin a Shrek harmadik részében.

A hattagú társulatból Michael Palin és John Cleese futotta be a legnagyobb karriert. Palin a Repülő cirkusz után Terry Jones társaságában készített egy újabb sorozatot Ripping Yarns címen (nálunk a Comedy Central műsorán látható), és szerepelt Terry Gilliam mozifilmjeiben is. John Cleese oldalán feltűnt A Hal neve: Vanda című vígjátékban, és annak folytatásában is, de leginkább a BBC-nek készített utazásos sorozatai miatt ismerhetjük, amelyekben bejárta az egész világot. Élményeiről számos könyvet írt, két vonatot is elneveztek róla.

John Cleese a Repülő cirkusz sikerét is felülmúlta Waczak szálló című vígjátéksorozatával, amit 2000-ben a valaha készített legjobb brit tévéműsornak választottak, annak ellenére, hogy csupán 12 epizód készült belőle. A nyolcvanas és kilencvenes években Cleese rengeteg filmben szerepelt, a már említett Hal mellett (amit forgatókönyvíróként is jegyzett) Kenneth Branagh Frankeinstein-feldolgozásában is feltűnt, majd két James Bond-filmben is emlékezetes alakítást nyújtott Q, a kütyükirály szerepében.

A társulat történetét feldolgozó 2009-es dokumentumfilmet – Monty Python: Almost the Truth (The Lawyers Cut), azaz Monty Python: Majdnem az igazság (Az ügyvédek szerint) – szeptember 29-én mutatták be Nagy-Britanniában moziban, de csak egy este lehetett látni, nem mintha ezen csodálkoznánk. A MP öt ma is élő tagja (Chapman 1989 októberében hunyt el) majd húszéves szünet után csak ezért a filmért állt ismét együtt a kamerák elé.