Aliz
6 °C
14 °C

Nyilas jelképeket pakoltak a zsinagógába

2009.11.25. 18:50 Módosítva: 2009-11-25 20:27:06
A múzeummá alakított Páva utcai zsinagógában kiállítás nyílt a szélsőjobboldal kedvenc jelképeiről. Nehéz rendet vágni, mi és mikor kínos, mettől hagyományőrzés a turul, honnantól náci az árpádsáv. A kiállításból kiderül, hogy milyen formákban bukkantak fel a vitatott jelképek a 13. századtól 2009-ig. A tárlat fő üzenete szerint minden ikon sokféleképpen magyarázható, de a nyilas gyilkosságok auráját már nem lehet lemosni róluk.

Undorító vagy nem az árpádsávos zászló? Nemes vagy alávaló állat-e a turul? A Páva utcai holokausztmúzeumban nyílt, elsősorban e jelképekre koncentráló kiállítás nem ad választ ezekre a kérdésekre. Inkább azt üzeni, hogy általánosságban nincs egyértelmű igen vagy nem, de a jelképek menthetetlenül összekapcsolódtak a magyarországi nácizmussal.

Amikor 1906-ban építettek egy turulszobrot a Várba (most itt van, a sikló felső állomása mellett ül a kerítésen), akkor az a magyar büszkeségről szólt. Amikor 35 év múlva a nyilasok zászlórúdra tették, kínos jelentést kapott. Innen nehéz eldönteni, mit jelent a 21. században turulszobrot avatni a XII. kerületben. A szerdán nyílt kiállítás fogodzót kínál a döntéshez, és arra készteti a látogatót, hogy inkább kínosnak érezze a turul 21. századi reneszánszát.

Árpádsáv

Az árpádsávok körüli vita elég bonyolult, mert a zászlót használják a Parlamentben is, ünnepi alkalmakkor körbeviszik a többi történelmi lobogóval együtt, a Gyurcsány-kormány is jelenléte mellett esküdött. Benne van a nemzetbiztonsági hivatal címerében is, ráadásul turullal kiegészítve. A hivatalos magyar címerben is feltűnik a motívum. A nemzeti zászló is ebből alakul ki fokozatosan a 16.-19. században zölddel kiegészítve. Ugyanakkor a nyilasok egyik kedvence volt az árpádsáv.

A most nyílt kiállítás végigveszi a sávok történetét, és arra a felismerésre késztet, hogy akik mostanában az utcán használják a sávos zászlót, azok több egyéb jelképet is átvettek a 30-as és 40-es évek szélsőjobb politikai motívumtárából. Vagyis a Jobbik inkább a nyilas hagyományt, mint a középkori királyok címerpajzsát fedezhette fel, sugallja a tárlat.

A piros-fehér (valójában a heraldikai hagyomány szerint vörös-ezüst, a történelmi címertan a fehéret nem ismeri) csíkozás az Árpád-házi királyok pecsétjein a 13. században tűnt fel először. 4 piros és 4 fehér csíkkal. A jelkép szerepel több középkori krónikában is, a királyok zászlóján vagy éppen sátrán. A csíkok száma azért fontos, mert az elmúlt évek vitáiban visszatérő elem volt, hogy egyes rendezvényeken is ennyi csík volt, míg a nyilasok 5 piros 4 fehér változatot használtak. Csíkokat számolni azonban nem túl életszerű egy mozgalmi rendezvényen, még a kiállított, ám nem kifeszített zászlókon is nehéz.

Az Árpád-házi királyok után az Anjou-k is használták az árpádsávokat, saját családi címerükkel vegyítve, zászlónak is. Utána legközelebb a kurucok vették elő a motívumot, a 18. század elején, 4 piros, 3 fehér csíkkal, feliratokkal díszítve. A monarchia idején a haditengerészetnél jött elő, majd Szálasi Ferenc csinált belőle pártzászlót.

A kiállításon kinagyítva megtekinthető egy kockás füzetlap, amelyre Szálasi 1938-ban a szegedi Csillag börtönben ülve megtervezte a nyilasok zászlóját. Ez árpádsávos, a bal felső sarokban zöld nyilaskereszttel. Szálasi IV. Béla címeréből emelte át a motívumot, azt hitte, hogy ez volt az első megjelenése (tévedett, Imre királyhoz (1174-1204) köthető a legrégebbi fennmaradt csíkos pecsét).

A kiállításon van egy fotó, amin árpádsávos-nyilaskeresztes karszalagot viselő kivégzőosztag előtt hever egy sor civil ruhás halott, mögöttük egy sor halálra váró, álló ember. A fotó 1944-ben, a Maros utcai zsidókórház udvarán készült.

Legközelebb a rendszerváltás után tűnt fel a motívum, szélsőjobboldali tüntetéseken a 90-es években, illetve újabban a Magyar Gárda egyenruhájához tartozó nyakkendőn.

Sólyom is szólt a sávokról

Az elmúlt években a parlamentet is megjárta a jelképvita, főleg árpádsávügyben. Ahogy a kormánypártiak egyre hevesebben támadták a kormányellenes tüntetéseken feltűnő zászlót, úgy lett egyre több belőle, a Gyurcsány-ellenesség szimbóluma lett. Nemcsak a szélsőjobboldalon, hanem a magát mérsékelt polgárinak tekintő Fidesz rendezvényein is.

Sólyom László köztársasági elnök 2007-ben ezt mondta a parlamentben: „A halottak iránti és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az árpádsávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót, legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel! Ezt a félelmet csúfolja meg az is, aki eszközül használja.” A Fidesz rendezvényein azóta csak elvétve tűnik fel a csíkos zászló, de a Jobbik többet használ belőle, mint a nemzeti trikolorból.

Turul

A turultörténet is szövevényes. A honfoglaláskori rakamazi sírleletből származó turulábrázolás a modern kori magyar turulkultusz alapja. Az 1896-os millenniumi ünnepségekre vették elő, akkor vált kiemelkedő jelképpé. A Páva utcai kiállításon látható fotók szerint az első világháborúban elesett zsidó katonák sírján is megjelent, addigra a magyar hadsereg fontos jelképévé vált. Sőt, az 1918-as kormány hadserege és a Tanácsköztársaság katonái is használták (utóbbiak ötágú vörös csillagra ültetve), aztán az 1945-47 közötti magyar hadsereg is. A rendszerváltás óta újra előjött a motívum a magyar hadseregnél és a nemzetbiztonságnál is.

Viszont a turult is használták a nyilasok. A nyilaspárt zászlórúdjára tűzték (mint a nácik a sast), de mozgalmuk is működött ilyen néven. A kiállításon látható egy plakát, amin Turul aláírással a következő üzenet olvasható: „Esküszünk, hogy zsidó lapot nem veszünk!”

Összegyűjtött kellékek

A bonyolult hagyományrendszert a kiállítás kiegészítette revizionista tárgyakkal is, a 30-as, 40-es évekből és napjainkból, egymás mellé téve a nagymagyarországos régi képeslapokat és a mostani matricákat. Molnár Judit történész, a kiállítás egyik rendezője szerint nem lehet szétválasztani ezeket az ikonokat a szélsőjobboldali, antiszemita hagyománytól, akkor sem, ha nem kell antiszemitának lenni ahhoz, hogy valaki Trianont igazságtalannak tartsa (Molnár maga is igazságtalannak tartja). A kiállított, részben turulos, részben árpádsávos nagymagyarország-matricák arra utalnak szerinte, hogy ahogy a szélsőséges ideológia a második világháború környékén összekeveredett a revizionista ikonokkal, úgy ez történt most is. Ez szerinte akkor is fontos szempont, ha a kiállítás egyes ikonjait használók nem azonosulnak a radikális nézetekkel.

Molnár szerint egyébként nem lenne megoldás betiltani az árpádsávos zászlót vagy a turult, de szerinte a demokraták is felelősek, hogy a demokrácia ellenségei saját céljaikra használják ezeket.

Nem méricskéltek

A kiállítás gyorsan végigjárható, a Páva utcai zsinagóga karzatát sem tölti ki teljesen. Az érdeklődők papírdobozokból épített falak között nézhetik meg a kirakott plakátokat, tárgyakat és fotókat, illetve több rövidfilm is megy folyamatosan.

A tárgyakból világosan kiderül, hogy mennyire bonyolult ezeknek a szimbólumoknak a használata, és melyiknek mi a története. Nagyon hangsúlyos része a kiállításnak, hogy a mai magyar szélsőjobb kellékei mennyire hasonlítanak a nyilasokéira. A kiállítás ezáltal érdekes kettősséget sugall: egyrészt érzékletesen bemutatja, hogy a jelképek megítélése mennyire összetett. Másrészt a feliratok, a filmek kísérőszövegei nagyon határozottan elítélik e jelképek politikai használatát. Így óhatatlanul megbélyegzik e kelléktárat, a hétköznapi H-betűs nagymagyarországos matricától az alig stilizált nyilaskeresztig.

A Horthy-korszaknak is a bűneit emeli ki a kiállítás, a hozzá tartozó nem náci ikonokat is problémásnak állítva be. Egy fotón például az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus ünnepsége látható a Hősök terén, ami a katolikus egyház fontos eseménye volt, elvben teljesen függetlenül a politikától. A fotó mellett Horthy-Mussolini találkozó, illetve a német hadügyminiszter budapesti látogatását ábrázoló kép van, szintén a Hősök teréről, de ezek már egyértelműen politikai rendezvények.

Lehet, hogy a kiállításnak ezt a kevertségét, a nacionalista és a náci jelképek összemosását nemcsak a hőbörgés, a mentegető-relativizáló maszatolás szintjén lehetne vitatni, hanem komoly érvekkel is. Viszont fontos, hogy ez a kiállítás a holokausztmúzeumban van. Aki az állandó kiállításra nem kíváncsi, annak is látnia kell az udvaron az ártatlanul meggyilkolt magyar állampolgárok kőbe vésett neveit. Tény, hogy a bemutatott ikonokat mind használták a gyilkosok is. A kiállításnak ez a fő mondanivalója, és ezt a szempontot nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?