Gyöngyi
9 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Melyik az igazi Lola?

2010.10.18. 07:47 Módosítva: 2010.10.18. 11:10
Két, egymástól független gyermekkönyvsorozat közül is választhat, aki lolás mesékkel szórakoztatná óvodás korú gyerekét. D. Tóth Kriszta Lolamesék sorozatának első kötete tavaly év végén jelent meg; a Csimota kiadó idén tavasszal adta ki a Charlie és Lola sorozat két darabját, ezeket viszont egy angol szerző, Lauren Child írta még 2000-ben. Hogy mennyire hasonlítanak egymásra? Döntse el a kedves olvasó.

Idén tavasz óta két, egymásra hasonlító, óvodás korú Lola verseng egymással Magyarországon a gyerekek figyelméért. Pontosabban két gyermekkönyvsorozat. Mindkettő 3-6 éveseknek szól, mindkettő életszerű történeteket mesél el egyszerűsített formában, mindkettő kissé elvont figurákkal, nagy, színes mintás felületekkel, kivágásokkal, montázsokkal és váltogatott betűtípussal dolgozik, és mindkettőből készült rajzfilmsorozat. Ja, és mindkettő főszereplőjét úgy hívják, hogy Lola.

A televíziós műsorvezetőként, újságíróként ismert D. Tóth Kriszta Lolamesék című sorozatából eddig három kötet jelent meg: a Paracsidom kertészet és a Legeslegjobb barátok tavaly év végén, a Repül a, repül a... Lola! 2010-ben – mindhárom a Sanoma gondozásában.

A Csimota kiadó idén tavasszal adta ki Szabó T. Anna fordításában Lauren Child brit gyermekkönyvszerző és illusztrátor két kötetét a Charlie és Lola sorozatból. Az egyik címe Sohadesoha nem eszem paradicsomot, a másiké Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni.

A két sorozat közötti hasonlóság mindenkinek feltűnik, aki a kezébe veszi a könyveket – ha más miatt nem, a címek és a főszereplők nevének azonossága miatt. Kétségtelen, hogy a magyar piacon a D. Tóth által írt és Faltisz Alexandra által illusztrált Lolamesék jelent meg először, de a Charlie és Lola két kötete, amelyeket a Csimota az eredeti jogtulajdonossal kötött szerződés alapján kiadott, jóval korábbi. Az első angol nyelvű kötet, amelyet további kettő követett, 2000-ben, épp 10 éve jelent meg egy neves brit kiadónál, az Orchard Booksnál.

A konkurencia szerint hasonlít

„A Lolamesék címe az egyetlen, ami valóban védhető. A többi már kevésbé” – mondta Edinger Katalin, a Csimota egyik alapítója és vezetője, aki szerint több mint feltűnő a hasonlóság D. Tóth könyvei és Lauren Child tíz évvel korábbi kötetei között. A Csimota fél évvel azelőtt kezdett tárgyalni az Orcharddal a Charlie és Lola-könyvek kiadásáról, hogy a D. Tóth-féle Lolamesék megjelent. „Gyakran van úgy, hogy az ember ismer egy sikeres könyvet, és leteszi az illusztrátor elé, hogy ilyet szeretnék. Sok mindent lehet idézőjelben »lopni«, de ez szerintem már túlzás” – mondta Edinger.

A Csimota tavasszal kivitte a konkurens Lolameséket Bolognába, a világ egyik legnagyobb gyermekkönyvvásárra, és megmutatta őket az Orchard képviselőinek, akik addig nem tudtak a magyar Loláról. Az idei frankfurti könyvvásáron a Lolamesékből kapott egy példányt Jennifer Greenway, a Charlie és Lola másik angol jogtulajdonosa, a Penguin szerzői jogi vezetője –  ő azt mondta, hogy a kiadó megvizsgálja az ügyet.

Az Index többször kereste a két brit jogtulajdonost, az Orchardot és a Penguin Booksot, de a brit kiadók nem nyilatkoztak az ügyben.

Edinger szerint ugyanakkor a magyar Lolamesék kiadásában „nincs rosszhiszeműség vagy rosszindulat, csak tudatlanság. Magyarországon az a baj, hogy az embereket nem érdekelik a szerzői jogok. Azt gondolják, hogy ilyesmit meg lehet csinálni a szellemi tulajdonnal”.

A jogász szerint hasonlít is, meg nem is

„Hasonlít nagyon a két sorozat, de el is tér is egymástól sok mindenben. Az elképzelhető, hogy a később született merített a korábbi ötleteiből” – mondta Dr. Ágoston Alexandra szerzői jogi szakértő magánvéleményében, miután megnézte mindkét sorozat köteteit. A jogász szerint az azonos illusztrációs technika például önmagában nem jogsértő – szerzői jogi szempontból az összehasonlításnál a szöveget és a megjelenítést együtt kell vizsgálni.

„Nyilvánvaló, hogy minél több elem azonos vagy nagyon hasonló két könyv esetében, annál inkább felmerülhet a szerzői jogok megsértésének kérdése. Ha sok elem azonos vagy hasonló, az összbenyomás is minél inkább az, hogy nem önállóan megalkotott művekről van szó” – mondta a jogász, aki a hasonlóság konkrét mértékéről nem foglalt állást. Ágoston elmondta, hogy ha egy ilyen ügyet jogi útra terel valaki, a vitás esetekben egy többtagú szerzői jogi szakértő testület szokott dönteni.

A brit Charlie és Lola-sorozat első kötete, az I Will Not Ever Never Eat a Tomato 2000-ben jelent meg, és még abban az évben megkapta a kiemelkedő gyermekkönyv-illusztrációkért odaítélt Kate Greenaway Medalt. A 3-7 éves korosztálynak szánt, de felnőttek által is élvezhető könyv egy testvérpár mindennapjait írja le. A további két kötet sikerén felbuzdulva a Tiger Aspect brit filmstúdió sorozatot készített a Disney-nek és a BBC gyermekcsatornájának, a CBBC-nek Charlie és Lola kalandjaiból. Az első, 26 részes sorozat 11 perces epizódokból állt, és 2005. november 7-én mutatták be a BBC-n. A következő évre elkészült a következő széria is, amely 2006-ban mutatkozott be a CBeebies-en, a BBC 6 éven aluliaknak szánt csatornáján, illetve a BBC Two-n.

A sorozatot a világ 21 országában játszották a televíziók, Ausztráliától Zimbabwéig. Kelet-Közép-Európában Lengyelországon kívül sehol, így Magyarországon sem mutatták be. A tévésorozatokból, amelyek 2006 és 2008 között évente nyertek rangos díjakat, az egyes epizódok forgatókönyve és rajzai alapján további könyvek készültek, összesen 17, de ezeket már nem az eredeti szerző-illusztrátor jegyzi, ő csak mint ötletadó szerepel.

A filmstúdió szerint hasonlít, de nem annyira

Hasonlít?

  • 1126
    Kísértetiesen hasonlít
  • 516
    Nagyon hasonlít
  • 214
    Kicsit hasonlít
  • 43
    Egyáltalán nem hasonlít

A D. Tóth-féle Lolamesékből is készül rajzfilmsorozat: az epizódokat  egy magyar animációs stúdió, a Cinemon Entertainment készíti. A terveket idén szeptember közepén bemutatták a Cartoon Forum nevű, Sopronban rendezett nemzetközi animációs vásáron is. Az eseményen jelen lévő Disney brit munkatársai az Index helyszíni beszámolója szerint megjegyezték, hogy a magyar rajzfilmsorozat látványterve „nagyon hasonlít egy létező angol sorozatra, a Charlie és Lolára”.

A Disney angliai képviselői a cikk megjelenéséig nem válaszoltak az Indexnek a két sorozat hasonlóságára vonatkozó kérdéseire, de Temple Réka a sorozatot készítő Cinemon Entertainmenttől azt mondta, nem érte vád a készítőket, és a Disney képviselőivel együtt csak jót mosolyogtak a hasonlóságon. „Ez legyen a legnagyobb kritika, hogy hasonlít egy ilyen hihetetlenül sikeres sorozatra” – mondta Temple, aki szerint a két rajzfilmnek „legfeljebb a címe és a technikája lehet hasonló”.

„A mese szerkezete, a hossza és a történet iránya is teljesen más. A Charlie és Lola két testvérről, a Lolamesék a szülő-gyerek, az anya-kislány viszonyról szól” – mondta Temple, aki egyébként látta az eredeti angol sorozatot, mielőtt a stúdió hozzáfogott a munkához. „Maga a technika, a papírkivágásos animáció és a fotók használata hasonló, és persze mi ezt láttuk, de soha nem is fogtunk volna bele, ha bármilyen komoly hasonlóságot felfedeztünk volna. Már csak a szakmai hitelünk miatt sem, mert amúgy ez nekünk se hideg, se meleg, vagyis egy esetleges jogvita szempontjából nem vagyunk érintettek” – mondta a stúdió képviselője.

Temple szerint egyébként külföldön töménytelen hasonló technikával készült rajzfilm létezik, és a trendeket meghaladó hasonlóságot feltételezni itt Magyarországon csak azért lehet, mert „mi itt nem erre vagyunk szocializálva”. Az illusztrátort, Faltisz Alexandrát, aki eddig a Lolameséktől teljesen eltérő, sajátos képi világú illusztrációiról volt ismert, a cikk megjelenéséig nem sikerült elérnünk.

A szerző szerint sok minden hasonlít sok mindenre

De vajon ismerte-e D. Tóth Kriszta – akiről közismert, hogy férje brit művészettörténész, és ötéves kislányukat Lolának hívják – a brit Charlie és Lola-könyveket, mielőtt nekiállt volna saját Lolameséinek? És hasonlít-e szerinte egymásra a két sorozat?

„Elsősorban a névazonosság az, ami miatt valaki a Charlie és Lolára asszociálhat”, mondta D. Tóth, aki a közhiedelemmel ellentétben soha nem élt Londonban – férjét Brüsszelben ismerte meg, és kislánya is Belgiumban született. A szerző azt mondta, hogy a 2000-ben kiadott Charlie és Lola könyveket egyáltalán nem ismerte, amikor nekikezdett a munkának, és a Lauren Child ötlete alapján készült rajzfilmeket is csak teljesen véletlenül látta a televízióban.

A Nők Lapjában egyébként 2006 februárjától fut D. Tóth rovata, a Lolával az élet. „A Lolamesék ebből a rovatból nőtte ki magát, és nem másból" – mondta a szerző.

Az író-műsorvezető, akit éppen a Lolamesék ceglédi bemutatója után sikerült elérnünk („szájtátva hallgatták” - mondta D. Tóth) saját és kislánya történeteiből kerekítette ki a könyvek történeteit. „Amikor Lola elkezdte megismerni a világot, rácsodálkozott dolgokra, abból nagyon helyes beszélgetések kerekedtek. Ezekhez dramaturgiailag itt-ott hozzányúltam, de a Lolamesékben valódi helyzetek, valódi kérdések szerepelnek, és a lányomat valóban Lolának hívják”.

„A kivágásos technika manapság eléggé divatos” - mondta a Lolamesék illusztrációiról a szerző. „De az én Lolám világa egészen más, színesebb, sokkal több anyag, montázs van benne”, mint a Charlie és Lolában.

„Nagyon sok minden hasonlít nagyon sok minden másra – mondta D. Tóth. – Nem gondolom, hogy védekeznem kellene. Nagyon sok munkát, energiát beleöltünk a Lolamesékbe.”