Irodapatkányok a Duna-parti pingvingulágon

2010.11.13. 17:51
Válság idején ritkán épül óriási székház, bankszékház még kevésbé, így lelkesen indultunk megnézni, milyen istállóban tartja nemsokára irodai rabszolgáinak ezreit a pesszimista hangulattal dacoló Kereskedelmi és Hitelbank a Soroksári úton, a Művészetek Palotája és a Nemzeti Színház szomszédságában.

A saját építésű székházak általában megpróbálják azt a hangulatot sugározni, amit a cég kommunikációjával amúgy is terjeszt magáról. Az elmúlt pár év bankreklámjait elnézve a magyar bankok címerállata az idióta proli, aki néha táncol. Szóval minden belefért volna, a stilizált, high tech Havanna lakóteleptől az Ikarus-vázra épült halásztelki nyaralóstíluson át egy neolatin táncpalotáig. A helyszínen persze rideg kockastílus fogadott, de ez most még nem furcsa, hiszen a bokrétaavatóra mentünk, és ilyenkor az épületnek csak a nyers beton szerkezeti váza áll. A térkiosztás azért már így is érzékelhető.

A K&H 2500 pingvindobálás- és Bejeweled Blitz-szakértőjét, valamint pasziánszmesterét egy hosszabbik oldalával a Soroksári útra néző gigantikus hasábban fogja elhelyezni, amit három, harminc méter belmagasságú, üvegtetejű átrium tör át.

Elsőként az derült ki, hogy a házat tervező Finta stúdió ugyanolyan lépcsősmucig, mint az összes többi magyar irodatervező. Magyar tervezőnek letörnék a kezét, ha nem egy méter átmérőjű, nyomasztó lichthofokban vonultatná le-föl azt a pár szerencsétlent, aki nem szorult be a liftbe. A lépcsőház elvileg fontos súlypont és jellegzetes látványelem, főleg egy ekkora épületben. A fukar magyar megrendelők miatt azonban gyakorlatilag egy klausztrofóbiás menekülőjárat. Kellemes úgy elképzelni a magyar építészeti és PR-újságírókat, mint egyfajta darált sertéshúsmasszát, amit egy gigantikus hurkatöltőből nyom ki az apródfrizurás Finta József. Kellemes, de ha az ember maga is a massza része, akkor inkább fárasztó a dolog. Itt vagy ötvenen alkottunk hurkamasszát, míg fel nem jutottunk a harmadik emeletre, hogy megnézhessük, milyenek lesznek a tipikus irodaszintek.

Az épület a gyakorlati betonfilozófia szintjén mutatja be az az alaptételt, hogy az életnek néhány nyertese és sok vesztese van. A székház ugyan egy közepesen riasztó, óriási forgalmú út mellett fekszik, de a másik oldalán csak százméternyi, közepesen szennyezett levegő választja el a Dunától, így arrafelé csodás a panoráma. Körbejártam egy egész szintet, ezek alapján a következő szektorokba fognak sorolódni a K&H alkalmazottai.

Lordok Sarka: a Duna felőli, hosszanti oldal északi fertályából pompásan látszik egész Buda, hidak, hegyek, háztetők. Aki ide kerül, az úgy érezheti magát, mint az Ember, Akiről Elterjedt, Hogy Semjén Zsolt a Bácsikája.

Az Emberek Egyenese: a dunai szárny közepe a sikeres, de azért nem KDNP-gyanús munkatársak élőhelye lesz. Szemben a lágymányosi egyetemi tömb nyomasztó hasábjai állnak, de a tekintet mégis szárnyalhat, a Duna hajóforgalma pedig legalább annyira izgalmas, mint egy Snake III. parti.

Az Esztétikai Szopózóna: a déli sarok lakói egészen közelről bámulhatják Siklós Mária hátborzongató, a nyolcvanas évek rózsadombi butikbarokk stílusában épült Nemzeti Színházát, ami a Dunát és Budát is kitakarja a képből. Könnyű rámondani, hogy ennél nincs ocsmányabb ház Budapesten, de ez a felszínes vélemény itt igazi megszenvedett tudássá nemesül már néhány perc után. A színház előtti mű hajóorr ebből a szögből például olyan, mintha egyenesen a néző szívébe hatolna.

A Nyugdíjastelep: a déli, rövidebbik oldalon nincs lacafaca. A MűPa négyteszkónyi parkolója + az autópálya-forgalmú hídlehajtó látszik, tessenek örülni, hogy van munka, és nem az utcán kell tetriszezniük!

A Száhel-övezet: Az épület Soroksári út felőli, utcai frontja majdnem olyan, mintha az M1-M7-torkolatnál bámulna ki az ember az üveg mögül. Annyival jobb, hogy a túloldalon akad pár szép régi ipari épület. Az elsivatagosodás határán járó szárny nyomasztó hangulatát pár zöld terasz fogja feldobni, azok a mázlisták, akik ilyen helyen kapnak íróasztalt, élő zöld növényeken átnézve figyelhetik a jelentős teherautó-forgalmat.

A Pingvingulág vagy Mini Bangkok: A rövidebbik északi oldal a székháztól pár méterre álló másik irodaházra néz, egyszerre kaotikusan délkelet-ázsiai és salgótarjáni érzést ajándékozva a legpechesebb banki irodistáknak.

Ebben a fázisban úgy néz ki, hogy a leendő bankszékház a Finta stúdió jellegzetes terméke lesz, vagyis fantáziátlan, izgalom és bármiféle formai-gondolati érdekesség nélküli, kiáltóan tervezőprogram-szagú, ugyanakkor korrekt és a maga módján ízléses épület.

Az egyetlen érdekesség miatt szerencsére megmászhattuk a hurkatöltő lépcsőházat, és ez bőven meg is érte a mászást. A cég gondoskodó, jó fej imidzsének megfelelően ugyanis a legfelső, hetedik szintre nem az igazgatói irodákat, hanem a plebsz étkezdéjét helyezték. Nem kockáztatok nagyot azzal, hogy amikor 2011-ben elkészül, ez lesz Magyarország legszebb kantinja a visegrádi országok legklasszabb menzateraszával. A Lordok Sarkáról egészen különleges a budapesti – vagyis inkább bel-budai – panoráma, három, egymás mögött sorakozó híddal és a Gellérthegy–Várhegy–Hármashatárhegy trióval.

Vezetőnk elmesélte, hogy a kivételes rálátás miatt a XIX–XX. század fordulóján ez a környék népszerű volt a tájképfestők körében. Ezt hallva elkódorogtam az újságírócsapattól, hogy egy poros, lezáratlan betonhelyiségben korhadt, szuvas faládára bukkanjak. Munkaügyi dokumentumok és műalkotások voltak benne. Gondolták volna, hogy Iványi-Grünwald Béla, Zórád Ernő és Rippl-Rónai József is a K&H Bank alkalmazottja volt? A mostani székház helyén álló, fából és vályogból tákolt toronyban már akkor élénk művészi élet folyt.

Ezt festette Ivány-Grünwald az ősmenza teraszáról:

Ezt Zórád rajzolta:

Ez pedig az összetéveszthetetlen Rippl-Rónai bankárstílus:

Hát így élnek manapság az irodába zárt magyar Farmville-bajnokok, kérjük, mindenki keressen magának szabad foglalkozást!