Nem kell az Időkerék az országnak

Nem fordították meg a Magyarország uniós csatlakozásának örömére – száznyolcvan millió forint állami és nyolcvanmillió forint magántőkéből – felállított Időkereket, mert a Vagyonkezelő Zrt.-t hónapok óta nem érdekli a Felvonulási téren álló műtárgy sorsa. A Miniszterelnöki Hivatal annak idején nyomatékosította, hogy az Időkerék lehet Magyarország új szimbóluma.

Az MNV nem politikai, hanem gazdasági okok miatt nem forgatta meg idén a kereket: „A Vagyonkezelő új vezetése az Időkerék jelenlegi hasznosítását nem tartja gazdaságosnak, sem pedig kulturális értéket képviselőnek, ezért a közeljövőben érdemi lépéseket tesz egy új, az Időkerékben rejlő kulturális lehetőségeket jobban megjelenítő hasznosítási forma érdekében.” Erről a hasznosítási formáról nem sikerült részleteket megtudnunk.

A malomkerék formájú mű terve 1982-ben született meg Herner János művelődéstörténész-filozófus keze alatt. A 2004-es uniós csatlakozásra beüzemelt szerkezet hatvan tonnát nyom, a lepergő homokszemekkel (illetve speciális üveggranulátummal) jelzi a múló időt, és az eredeti tervek szerint minden évben a szilveszteri buli részeként meg kellene fordítani. Herner szerint az Időkereket nem fejezték be, de így is turisztikailag fontos a városnak, bár „gyakorlatilag illegalitásban működik”.

Az MNV Zrt.-nek a szerződés szerint garanciális vizsgálatokat kellett volna végrehajtania, de ezt az elmúlt két év szóbeli és ügyvédi felszólításai után sem tették meg, sőt nem is reagáltak a jelzésekre, mondta Herner János, az Időkerék kitalálója és építtetője. Az MNV megkeresésünkre azt közölte, hogy „az állandó meghibásodások miatt az Időkerék gyakorlatilag folyamatosan javításra szorul. Ezeket a javításokat az MNV Zrt. – függetlenül attól, hogy honnan értesül a hibáról – a rendelkezésre álló anyagi források függvényében elvégzi.” Az Időkereket 2008-tól kezeli az MNV Zrt., számításaik szerint azóta huszonnégymillió forintot fordított a műtárgy fenntartására, javítására.

Minden építmény életciklusában van egy úgynevezett garanciális felülvizsgálat, állítja Herner. Ennek keretében az építő cég köteles a műtárgyban az építéstől számított öt éven belül észlelhető hibákat ingyen kijavítani. Herner állítása szerint az MNV ezt elmulasztotta elvégeztetni, ezért a saját hibájából kell pénzt költenie a javításokra. A megoldás a kivitelező felszólítása – vizsgálja át garanciálisan az építményt – lett volna.

Tavaly a szerkezeten már látszottak a romlás jelei, komoly károk keletkeztek a működtető elektronikában, vizet kapott a rendszer. 
Az Időkeréktől minden bajával együtt megszabadulhatott volna a főváros. Herner elmondta, hogy az átadás óta több külföldi ajánlat is érkezett a szerkezet megvásárlására, de a vagyonkezelő ezzel nem foglalkozott, elmondásuk szerint a tárgyalások a felek eltérő álláspontja miatt szakadtak meg, pedig Peking állítólag szívesen megvette volna.

Borzasztó előtörténet

Az Időkeréknek sokszínű története van. Előbb helyet nem találtak, majd nagy nehezen átadták, később plágiumpert indítottak az Időkereket megvalósító Kronosz Alapítvány ellen, amit a felperesek elveszítettek. Az első három hónapban a rossz szigetelés miatt elillant a párásodást meggátló speciális gáz, és megállt az idő. 2006-ban az is kiderült, hogy az Időkerék nem kerül a főváros kezelésébe, mert a Budapest Galéria nem tudná biztosítani a műszaki feltételeket, a több tízmilliós fenntartási, működtetési költségeket. A galéria korábban támogatta az Időkerék felállítását, bár ők nem köztéri műalkotásként gondoltak rá, hanem mérnöki műtárgyként, aminek működtetését kizárólag műszaki paraméterek határozzák meg.