Zsolt
5 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Az évtized színházi darabja?

2011.06.14. 10:57
A Nemzeti Színház egy hétvége alatt bizonyította a kétkedőknek, hogy a színház nemcsak képes újrafogalmazni a saját történelmünkhöz való viszonyunkat, de azt olyan erővel és lendülettel teszi, ami ritka és meglepő. Egyébként a Pécsi Országos Színházi Találkozón volt még három erős színésznő köré épült vicces és látványos Három nővér, valamint a Szutyok, ai az évad egyik legjobb darabja a magyar gárdázásával együtt. A politikával nem foglalkoztak, legfeljebb viccelődtek vele.

Úgy esett, hogy a POSZT hosszú hétvégéjén az utóbbi időben kikezdett Nemzeti Színház fellépéseiből láthattunk kettőt, amiből az egyikben van politika és komcsik, a másikban kifacsart Három nővér Mickey és Minnie egérrel, ráadásul a nézők belefuthattak a jobbikozós-cigányozós Pintér Béla-darabba, a Szutyokba. Mindhárom előadás jó, az egyik kiemelkedően frappáns és erős, a harmadik pedig kis túlzással az utóbbi évtized legjobb előadása, amit ráadásul nem mi mondunk, de elfogadjuk.

A politika fontos, de kifejezetten helyén kezelt téma volt a POSZT-on, ami azt jelenti, hogy különböző emberek sokat beszéltek róla, de mindig viccelődtek is vele. Politikai támadás pedig van elég: Alföldi Róbertnek rendesen nekimentek, ahogy a héten váratlanul Koltay Gábornak is, miközben az egri színházban sincsen minden rendben. A Jordán Tamás helyén igazgatóskodó Márta István a hét közepére összehívta a legfontosabb színházi szövetségeket, hogy leüljenek beszélni a közös fellépésről, mert nem húzhatnak szét. A pécsi színház melletti híres színházbüfében itt mindenki nagyon jól megérti egymást, az látszik.

Idén Szilágyi Lenke fotóművész, Vekerdy Tamás pszichológus és Urbán Balázs színikritikus válogatta össze a versenyprogramot, őket lehet szidni, de szerintem nem kell, jól dolgoztak, megnéztek közel 160 előadást a válogatáshoz. A pécsi színházi találkozóban a legjobb mégis az, hogy a szakma itt megnézi egymást, kritizálják egymást, de szeretik és tisztelik is, valahogy olyan normális volt az egész.

A POSZT idei költségvetése 170 millió forint, amely Pécs 75 millió forintos támogatásából, a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert 45 millió forintból, szponzorok felajánlásaiból és a saját bevételekből áll össze. Büdzséjük tizenhárom millió forinttal kevesebb a tavalyinál.

3 Nemzeti, 2 Pintér Béla, 2 Zsótér, 2 Mohácsi: POSZT 2011

A POSZT versenyprogramjában a Nagyszínpadon a debreceni Csokonai Színház A revizor (rendező: Vlagyiszlav Troickij), az egri Gárdonyi Géza Színház Prolik (rendező: Máté Gábor), a budapesti Katona József Színház A mizantróp (rendező: Zsámbéki Gábor), a budapesti Nemzeti Színház Három nővér (rendező: Andrei Serban) és Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe (rendező: Mohácsi János), valamint a Vígszínház Mikve (rendező: Michael Docekal) című darabja szerepel. Idén a Nagyszínpadon két stúdióelőadást is láthatnak az érdeklődők: a debreceni Csokonai Színház Mesés férfiak szárnyakkal (rendező: Vidnyánszky Attila) és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A velencei kalmár (rendező: Bocsárdi László) című produkcióját.

A kamara- vagy stúdiószínházi előadásokat felvonultató programba beválogatták még a budapesti Bárka Színház Nehéz (rendező: Bérczes László), a szintén budapesti HOPPart Társulat Chicago (rendező: Zsótér Sándor), a Kolozsvári Állami Magyar Színház Leonce és Léna (rendező: Tompa Gábor), a budapesti Nemzeti Színház Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból (rendező: Alföldi Róbert), a Pécsi Nemzeti Színház Parasztopera (rendező Mohácsi János), a budapesti Pintér Béla és Társulata Szutyok (rendező: Pintér Béla), és a Színház- és Filmművészeti Egyetem Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban (rendező: Zsótér Sándor) című előadását is.

Cigány, leszbikus, jobbik

A Magyar Gárda először szerepelt színházi darabban tavaly áprilisban Pintér Béla Szutyok című előadásában, örültünk neki. A színházat a saját nyelvén és jelrendszerén keresztül megteremtő Pintér Béla nem klasszikusokon vagy áttételesen beszél a társadalmi problémáinkról, illetve magunkról, hanem egy szórakoztató és lényeglátó darabban. A Szamosi Zsófia alakaította főszereplőnk jobbikos, leszbikus, ráadásul egy falusi család fogadja örökbe. Korábban már írtunk róla, nehéz lenne mást gondolni róla, mert tényleg nagyon jó, a verseny egyik kiemelkedő darabja.

Hoppá, könnyed Csehov

Udvaros Dorottya, Schell Judit és Ónodi Eszter vitte sikerre Andrej Serban szórakoztató és drámai Három nővérét. Nem volt könnyű nekik, mert a híres rendező a könnyedség felől közelíti meg Csehov történetét, hogy felfedje a három lány karakterét, a férfihoz, Versenyin ütegparancsnokhoz, akit Alföldi Róbert erős kiállással játszik. Az Olgát alakító Udvaros rendkívül erős karakter az elején, hogy legyen honnan összeroppannia, Schell Judit még a függönyt is megmássza, hogy bármilyen módon elszakadjon földhöz ragadt férjétől, míg a Péterfy Bori terhessége miatt beugró Ónodi Eszter cuki és naiv kislányként lelkesedik és balettozik.

Serban sokat mozgó, eleven előadásának három órája soha nem unalmas, nem lassú, viszont inkább a látványra helyezi a hangsúlyt a karakterek pontosabb elemzése helyett, mert hogy ásson a rendező a karakterek mélyére, ha a dráma lényege a Három nővérben, hogy nem jöhet létre igazi dráma. A szereplők elvannak egymás mellett problémáikkal és kitörési kísérleteikkel, de túl felszínes és sűrű minden ahhoz, hogy bármelyikük kiemelkedjen.

Az évtizedé?

Pintér Béla idén két darabbal szerepel a versenyben. Az egyikről fent beszéltünk, a másik az a kőszínházi keretek között újrarendezett Parasztopera, amit az a Mohácsi János, aki az évad egyik nagy sikerdarabját, az Egyszer élünket jegyzi.

Fergeteges és megrázó darab egyszerre a Mong Attila remek, János vitéz a Gulagon könyve alapján készülő darab. A történet alapja, hogy 1946-ban egy falusi, lovasberényi János vitéz előadás szereplőit kényszermunkatáborba vitték, mert a részeg orosz katonák nem bírva magukkal botrányt csaptak. Az ötvenes években hárman visszatértek, ketten meghaltak. Hihető, hogy ez a rövid leírá az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb, legokosabb és legérzékenyebb magyar drámáját rejti? Pedig igen!

Ilyen jó dráma nagyon ritka. Soroljuk, hogy miért: egy pici, szinte felfoghatatlan eseményből lendületesen kerekedik ki Magyarország huszadik századának története, ráadásul rendkívül szórakoztatóan megírt szöveggel, amit csak felerősítenek a színészek, akiknek pontosan megtalálta a rendező a feladatát, így senki nem lóg ki.

Mohácsiék bátran nyúltak a történelmi dokumentumokhoz, hogy egy csodaszép és szomorú varázsmesében meséljék el az előbb Szibériába vándorló, majd onnan hazájukba visszatérő élő és holt falusiak történetét. Mintha David Lynch találkozna Homérosszal, hogy értsük a bátorságot és a fesztávot, mert még azt is eljátsszák, hogy az orosz katonákat Petőfi Sándor bácsi nevelte.

A három felvonásos darab monumentális munka. Sorolhatnánk a színészeket, ki miben jó, de tényleg mindenki jó a saját feladatában, de azért kiemelünk párat: Kulka János a pánsípos szatírként feltűnő, Petőfi nyelvét őrző szovjet katonatisztje, Stohl András visszafogott, megtört tiszteletese, Makranczi Zalán a szó minden értelmében világtalan Jancsija. A rendező pedig eltalálta, hogy mit és hogyan kell mondania a történelmünkről és a jelen Magyarországról.

A POSZT-on mindenki imádja a darabot, és nemcsak arról beszélnek, hogy valószínűleg ez az év darabja, de komoly beszélgetéseken hangzott el, hogy talán az utóbbi évtized legjobbja, meglátjuk később, igaz-e az állítás. Egyszerűen beletalált Mohácsi, aki véghez vitte a Nemzeti legfőbb feladatát, párbeszédet kezdett saját magunkkal. Ha tényleg egy remek színházi estét akar az ember, akkor ez kötelező.

Olvassák, ne nézzék

Mohácsiék Egyszer élünk című darabja olyan szöveg, amit olvasni is jó, bár a drámát inkább nézik, mint olvassák az emberek, ezt mindig sejtettük, de most ki is mondták az éves drámaválogatás, a Rivalda szerkesztői. Én például szeretek drámát olvasni, mert azt tuti nem rontják el a színészek és a rendezők, hisz mindig az olvasó a legjobb e két tevékenységben, láttunk már mást?

A Rivalda 1969 óta a Magvetőnél megjelenő éves gyűjtés a legjobb kortárs magyar drámákból, idén nem évadból, hanem naptári év alapján választottak. Idén Térey János Jeremiása mellett Háy János (Völgyhíd), Vörös István (Ördögszáj), Závada Pál (Magyar ünnep) és Németh Ákos (Deviancia) került be hatvanvalahány alkotás közül. Ezek közül a szerkesztők szerint 24 tényleg jó, kilenc közül meg alig lehet választani. Szerencsések vagyunk, sok-sok kortárs dráma születik, színpadra is kerülnek, a felsorolt szerzők közül Térey és Háy nagyon népszerű, Závada pedig sikeres és balhés volt a Nemzetiben.