Meghalt Kristóf Ágota író

A Győr-Moson-Sopron megyei Csikvándon, 1935-ben született írónő 56-ban emigrált férjével és néhány hónapos kislányával Svájcba, ahol Neuchatelben telepedett le. Kezdetben óragyárban dolgozott, később eladó lett, azután fogászati asszisztens. Új hazájában kezdetben magyarul írt, főként az asztalfióknak. Költeményeit a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölte.

Becketthez és Ionescóhoz hasonlították

Miután megtanult franciául, francia nyelven kezdett el írni, először hangjátékokat és színdarabokat, majd elbeszélő műveket. 1986-ban jelent meg első regénye, Le Grand Cahier (Nagy füzet), majd két évvel később a La Preuve (A bizonyíték), 1991-ben pedig a Le Troisième mensonge (A harmadik hazugság). Műveit több mint negyven nyelvre fordították le. Drámái közül többet színre vittek. Magyarul megjelent prózai művei fordításokban kerültek kiadásra.

Kristóf Ágotát a francia irodalmi kritika Becketthez és Ionescóhoz hasonlítja, és a XX. század végének egyik legfontosabb alkotójának tekinti. Az írónőt 1986-ban ADELF Európai Irodalmi Díjjal tüntették, tizenkét évvel később pedig megkapta az Alberto Moravia-díjat is. 2008-ban elnyerte az Osztrák Állami Díjat az Európai Irodalomért, idén márciusban pedig átvehette a Kossuth-díjat is.

A szerda hajnalban elhunyt írónő betegsége miatt már mintegy fél évtizede nem jelentkezett új művel. A hvg.hu 2006-ban interjút közölt vele, amiben Kristóf Ágota azt mondta, hogy megbánta az emigrációt.