Venne jó bort marmonkannában?

2011.08.15. 16:02
A Balaton legellentmondásosabb szállodája nyílt meg Badacsonyban: kívülről remekül illeszkedik a törölközőárusok és lángosos bódék kelet-európai kavalkádjába, belülről viszont olyan letisztult és ízléses, mintha a Genfi-tó partjára épült volna. Ki a célcsoport, exendékás turisták, akik nem merik nyíltan vállalni, hogy szeretik a letisztult dizájnt?

Vajon eladható az a remek minőségű bor, amit marmonkannában árulnak egy raktáráruházban? Nyilvánvaló, hogy erre, a minőségiáru-kereskedelem alapvetéseit feszegető kérdésre keresi a választ Badacsony új dizájnhotele. Miért lenne különben, hogy a vidék borkultúrájára épülő szálló belső terei izgalmasak, ízlésesek és harmonikusak, miközben az épület kívülről úgy néz ki, mint egy különösen sikeres, ugyanakkor megalomán butikos vidéki kúriája a nyolcvanas években.

Amíg kísérőim határozottan nem taszigáltak az ormótlan homlokzatú és nagy erkélyekkel súlyosbított ház irányába, nem hittem el, hogy valóban ezt az épületet szeretnék dizájnhotelként eladni. A Bonvino ugyanis pompásan illeszkedett a badacsonyi vasútállomás környékének még a boldog kádárizmus idején kialakult, fékezett habzású luxusába.

Egyáltalán nem zavarta meg a dodzsemezőből, butiksorból, bezárt és rohadó betonáruházból, meg egy hagyományőrző jelleggel épített autentikus parasztházból összeálló elegyet. Talán a tulaj nem akarta kortárs épülettel elriasztani a szemközti minigolfpályán sportoló exendékás turistákat? De akkor a bejáraton belül hirtelen miért néz ki minden úgy, mintha valami térkapun keresztül egy középkategóriás, de mégis elegáns svájci butikhotelbe léptünk volna át?

Nincs boroshordó

Szerettem volna hosszasabban merengeni az ügyön, de a részletek elterelték a figyelmemet a sci-firől. Az előtér ugyanis egyszerre villantotta fel a hotel belső tereinek minden jellegzetességét, ami amellett, hogy kissé széteső összképet eredményezett, azért határozottan jelezte, hogy innentől valami más kezdődik. A teret a természetes anyagok uralták: vaskos faasztalok, gránit járólap, vonalkódszerűen szeszélyes elrendezésű lambéria. Amibe látszóbeton és rozsdás fémlemezzel (kortán acél) borított részletek keveredtek.

Nem volt nehéz összerakni, hogy a borhotel a borászatok világából emel át motívumokat és anyagokat. Mindez a legtöbb esetben rémisztő eredménnyel járt volna, boroshordót formázó bárpulttal, műszőlőfürtökkel és üvegre csorgatott gyertyával. Itt azonban nem engedtek a primér párhuzamok csábításának. A lobbitól távolodva a keveredő elemek szétváltak, letisztult irányokat jelölve ki.

Világossá vált, hogy a stílus nem a tradicionális, nádtetős pincéket, hanem a bortermelést valóban meghatározó modern gazdaságokat tekinti mintának. Skanzenes stílus helyett inkább az ipari elemek keveredtek a finom luxussal. A mennyezet látszóbeton, a folyosók falait kézzel festett, grafitiszerű folyamatábrák díszítik, amelyek vagy a borkészítés folyamatát, vagy a szőlőtermesztést, vagy éppen a fröccskészítés alapjait ismertetik a szobája felé tartó kedves vendéggel.

A szobák környékén egyedül a régi palackokba rejtett világítás volt modoros, de ezt ellensúlyozták az egyedi tervezésű bútorokkal berendezett szegletek, az étkező felett lógó palacksor izgalmas ritmusa, vagy a dizájn főbb elemein végigvezetett otelló lila szín, amely szőlőfürtmintázatban jelenik meg a szőnyegen, vagy színében tűnik fel a kanapékon.

Szobák szabados házaspároknak

A szobákat, az oxidatív és reduktív borkészítés metaforájára az egyik szárnyban tradicionális, a másikban modern stílusban rendezték be. A kortárs építészet híveként meglepetés volt, hogy a hagyományőrző vonalat találtam erősebbnek. A kézben tartott falusias jelleg nem megy el skanzenes irányba. A hímzett párnák, a fehérre festett, natúr ágyfej, a fehér túlsúlya tisztaszobás hangulatot kelt, de csak annyira, hogy nem érzem idegennek a laptévét, vagy a szuperkúl stílusban kialakított fürdőszobát.

A hagyományőrző vonalat éppen a szaniterek kialakítása bolondítja meg. Mivel a vécé és a fürdőszoba közt nincs térelválasztó, továbbá hogy mindkét irányba nyílik egy franciaágyas szoba, a lakosztály egyértelműen a hiperliberális elvekkel bíró párok számára készült, akiket nem zavar, ha vécén trónoló partnerüket nézik fürdés közben, vagy szívesen átruccannak a szomszéd párhoz egy őrült estére.

Ehhez képest a modern szobák inkább érdektelenek, az átlagos berendezést konstruktivista vonalú polcoknak és néhány dizájnszéknek kellene trendivé tenni.

A véleményemet végül a wellness-szint rögzítette a pozitív tartományban. A belsőépítészetért felelős Gepetto stúdió itt is az innovációt választotta a hagyománykövetés helyett: bátran szakítottak az uszodák jellemző kék alapszínével, és a környező hegyek gránitjának szürkés árnyalataiban választottak köveket. Ugyanezt a mentalitást képviselte a szauna, amely ívelt, kissé döntött falécekből álló fal mögé került. A fal az asszociációkra nyitott fürdőzőknél a hordók formavilágát idézi fel, de az elem akkor is vállalható, ha valakinek csak a fényeket szép pászmákban a falra vetítő térelválasztónak tűnik.

A Bonvino tulajdonosainak most már csak azt kell elintézniük, hogy a térségben sose legyen strandidő, és a vendégek a falakon belül rekedve azt gondolják, ilyen finom és ízléses hely ez a Balaton.

A hotel belsőépítészei: Elek Márton stúdióvezető, Csap Viktor felelős belsőépítész tervező, Buzogány Ildikó belsőépítész tervező, Piros Panna enteriőr stylist, Klimes Ákos koncepció tervező, Jakócs Dorottya falfestmények, Réczey Zoltán grafikus, Geréby Zsófi lámpa- és textiltervező