Újra támad a Krétakör

2011.09.30. 17:21
Voltak, akik azt állították, hogy három éve megszűnt, voltak, akik látni vélték. Alkotói energia nem vész el, csak átalakul

Történeti kitekintés nagy vonalakban és a teljesség igénye nélkül:

Schilling Árpád 1995-ben alapította meg a Krétakör alternatív színházat, amely 2008-ig működött ebben a formájában. 2008-ban a színházat feloszlatta, de ugyanabban a pillanatban azonos névvel létre is hozott egy új csapatot, egy új művészeti vállalkozást, amely azóta is aktívan - bár kevésbé látható módon - jelen van a kortárs magyar kultúra életében.

Nehéz meghatározni a Krétakör Alapítvány új törekvéseit, művészi szerkezetét, s ennek többek között az is az oka, hogy az újrakezdés pillanatában a vállalásaik között szerepelt a kísérletezés és az önmeghatározás mint formaalkotó erő.

De az öndefiníció korántsem botladozást jelentett, hanem invenciózus útkeresést, aminek persze voltak zsákutcái is.

Mindenesetre az elmúlt három évben megcsinálták a sok állomásos Szabadulóművész apológiáját (Éloge de l'escapologiste), amely egy egy hónapon át tartó happeninggel nyitott a Párizs melletti Bobigny-i színházban, majd Budapesten folytatódott egy multidiszciplináris performansz keretei között.

Az időben és térben nagy kiterjedésű művészeti megmozdulás reflektálni kívánt a helyre, melyben létrejött, mintegy tükrözve egyszersmind átkozmetikázva Budapest arculatát, valamint kizökkenteni, és egy hosszú úton végigkalauzolni a művészeti experimentumok iránt elkötelezett nézőket. Sőt, egyfajta vallomásnak is tekinthetjük, melyben a művészeti vezető - humorral vagy anélkül - egy multimédiás installációban, és az "önreflexió oltárán" meztelenre vetkőzött a nagyközönség előtt.

A projektet kiadványok, dvd-melléklet, prospektusok megjelenése kísérte; úgy tűnt, az újdonsült Krétakör: Schilling Árpád, Gulyás Márton és Fancsikai Péter egy nagyon aktív, összeszokott csapattá érett, mely a mindenkori projektekhez más alkotótársakkal is kibővült.

A Szabadulóművész apológiáját a Szabadulóművész analógiája követte, mely egy performatív koncertsorozatként hangzott el Dargay Marcell zeneszerző vezetésével.

A Kávával régóta tervezett együttműködés első megvalósulása az Akadéályverseny című színházi nevelési program volt.

Schillinget megkereste a francia illetőségű Centre National des Arts du Cirque is a célból, hogy közös erővel létrehozzanak egy cirkuszi bemutatót. Ez lett az Urbanrabits előadás, amely a Fővárosi Nagycirkuszban is látható volt.

A 2010-es év egyik legérdekesebb termése az Anyalógia kamaradarab volt, amely a férfi-nő kapcsolat lehetetlenségét boncolgatta leplezetlen kíméletlenséggel, ridegen és furcsán, vagy az egyszerűség kedvéért: krétakörösen. A nőt Sárosdi Lilla boncolta, a férfit Nagy Zsolt - és viszont.

Ugyanez évben a Krétakör hozzáadott egy performansszal (Majális) Pécs kulturális fővárossá vedléséhez egy grandiózus, kis híján az egész város gyerekseregét megmozgató bányász-memento felállításával, amit persze nem annyira szoboremelésnek, hanem egy műemlékként funkcionáló eseménynek érdemes elképzelnünk.

Új néző címmel futott az a sokhetes projekt, amelyben a Káva és a Krétakör stábja levonult Ároktőre majd Szomolyára, és a két kisfalu lakosainak bevonásával megpróbálták feltérképezni a hely szociometriai hálóját, kérdéseket és lehetséges válaszokat megfogalmazni a leghelyspecifikusabb problémával, a cigánykérdéssel kapcsolatban.

Nagyjából itt érünk el a jelenhez. Schilling részben mintha átadta volna a krétát fiatal kollégáinak: egy trilógiát, a Krízist, az új Krétakör életében is talán a legnagyobb szabású projektsorozatot valósították meg.

Egy laza történeti szerkezet fogja közre azt a háromrészes konstruktumot, melynek első részéért Fancsikai Péter felelt.

Az első rész (JP.CO.DE.) film formát kapott, majd a Prágai Quadriennálén beépült egy önkéntesekkel létrehozott performansz-akcióba.

A második rész (Hálátlan dögök) operába öltözött. Ezt Gulyás Márton rendezése hozta össze Dargay Marcell zenéjéből, Schein Gábor szövegéből, és a müncheni székhelyű Bajor Állami Operaházban mutatták be.

A harmadik részt (A papnő) Schilling rendezte a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely bevonásával. Ez az előadás valamelyest visszakacsint a régi Krétakör művészi formái felé, persze beépítve azt a fajta „nézővel együtt alkotó” metódust is, amely inkább az új Krétakörre jellemző.

A Krízis három darabja október 23-ától lesz egyben és külön is megtekinthető a Trafóban (részleteket ld. a Trafó és a Krétakör megújult honlapján!)



  • Hírek
  • Hírek