Valér
4 °C
8 °C

102 napig még bíznak a színháziak

2011.10.22. 21:07 Módosítva: 2011-10-22 21:29:49
Nem az Új Színházért és nem Márta István igazgatóért tüntettek legalább ezer-ezerötszázan az Új Színház előtt, hanem Tarlós István döntése és a vállalhatatlan szélsőjobb ellen. Váratlanul Fábry Sándor is szót kért, kifütyülték, pedig egy CBA-ban vásárol Dörnerrel, így azt is tudja, mi lesz a pályázattal. Egy cél volt, hogy Tarlós visszavonja a kinevezést. Színházas tüntetésre jó járni, mert szépen beszélnek és nagyon sok vers és szövegrészlet hangzik el.

Az október 23-i, vasárnapi nagy tüntetéssel szemben szombaton egy látszólag kisebb, ám mégis jobban megragadható, szimbolikus ügy miatt gyűltek össze ezer-ezerötszázan demonstrálni az Új Színház előtt.

Dörner Györgyöt és vele Csurka Istvánt október 6-án nevezte ki Tarlós István az Új Színház élére. A kikerült pályázati anyagból jól látszik, hogy Dörner nem írt alapos anyagot: jogosan mondta Bitó László író, hogy 30 ezer forintért megkérhettek volna valakit, hogy írja meg rendesen, ne tűnjön ennyire arcátlannak a procedúra. Az eddigi információk szerint ugyanis Eperjes Károly készítette elő Dörner igazgatói posztját, aki egy politikai pamfletet adott le pályázati anyaként.

Mi a célja a tüntetésnek, ha Tarlós cinikusan jelezte már, hogy nem érti, miért akadnak ki a legkisebb változáson is emberek? A célok közül a legfontosabb, hogy valamilyen módon elérjék, Tarlós visszavonja a kinevezést, amire 2012. február 1-ig van lehetősége, hiszen akkor foglalja el helyét Dörner. Ez 102 nap, ha a tüntetés és a neten is elindult mozgolódás folytatódik, kellemetlenné tehetik az időszakot Tarlósnak.

Ez történt

Tarlós István főpolgármester Dörner Györgyöt október 6-án az Új Színház élére nevezte ki annak ellenére, hogy a szakmai bizottság elmondta a pályázatáról, hogy szakszerűtlen, szakmaiatlan. Márta István mellett öten szavaztak, Dörner mellett ketten. A bizottsági tag Ascher Tamás már akkor jelezte, hogy blöff a pályázat, a fővárosi színházigazgatók tiltakoztak. Az Indexen összehasonlítottuk Dörner és Márta pályázatait. Dörner György a MIÉP elnökét, Csurka Istvánt viszi magával a színházba intendánsnak, hogy bemutassa a hetvenesévekben jeles drámaíró mai munkáit. Csurka Gyurcsányról írattatna drámát például. Dörnerék Hátország Színházra nevezték volna át az Új Színházat, de Tarlós ezt nem engedte.

Az első felszólaló, Fodor Tamás színész-rendező, három fontos megállapítást tett, amelyek az egész tüntetést összefoglalják 1, a színháznak reflektálnia kell a politikára, de a politika nem csinálhat színházat, pláne nem a vállalhatatlan szélsőjobb 2, Orbán Viktor két pofont ígért a szélsőjobbnak, ezt várják a jelenlévők 3, Tarlósnak vissza kell vennie megbízást, mert Dörner valótlanságokat állított pályázatában.

Orbán a musical: a komoly és komolytalan beszédről

A Dörner-ügy egyik érdekes kihívása, hogy Dörner György pályázatáról és Tarlós István döntéséről nagyon nehéz beszélni: legszívesebben elviccelnénk a helyzetet, ha nem lenne olyan komoly. De nagyon komolyan sem lehet beszélni egy olyan pályázatról, ami keresztes háborút indít és a kultúra visszafoglalásáról ír. Egyáltalán hogyan lehet beszélni, ha Tarlós István meg sem hallja?

Viccelődni semmiképp sem szabad, ahogy azt a nem túl humoros Magyar Fokhagyma Front bizonyította. A kinézetük miatt egy gyakorló Fidesz-gyűlölő tüntető rögtön el is zavarta volna őket, pedig csak megnevettetni jöttek a tömeget, mert ekkor még senki nem tudta, hogy Fábry Sándor is hasonló céllal érkezett a rendezvényre. A Fokhagyma Front szerint Csurka Istvánt az univerzum istenének választhatnák, lovas szobrot állíthatnának neki, miközben zsákutcákat neveznének el róla. Az Orbán-musical és a Hoffmann Rózsa-kabaré is szóba került, ha már Csurka szerint Gyurcsányról kell drámát írniuk.

Itt kell megemlítenünk, hogy dramaturgiailag tökéletesen időzítve, a program felénél Fábry Sándor bukkant fel a színpadon, hogy ő is megpróbáljon komolytalankodva beszélni a komoly ügyről.  „Helybe jöttem a lófaszért” – kezdte a jobboldali kötődésű Fábry, aki bevallotta, hogy egy CBA-ba járnak Dörnerrel, majd azzal folytatta, hogy Márta István barátja, és az ő kérésére jött el. A demonstrálók nem voltak nyitottak Fábryra, kifújoltak és kifütyültek, pedig szórakoztatóan próbált meg látványos gesztust tenni az árokbetemetésre.  Egy utópiát vázolt fel, amelyben Dörner visszaadja a pályázatát, az Új Színházban bemutatnak egy Csurka-drámát Dörner főszereplésével. A szokásos stílusában sok viccelődéssel előadott beszéde félreérthető és céltalan volt, de elég jól viselte, hogy lezavarták a színpadról.

Az is kiderült, hogy Dörner pályázatáról nem lehet komolyan beszélni, sokat legalábbis biztos nem, és ma délután rengetegszer megismételték a kritikákat. A lényegi részeket (valótlanságokat állított pályázatában, szakmaiatlan, felkészületlen stb.) a szakmai bizottság tagja, Ascher Tamás már elmondta, mi is igyekeztünk részleteiben összehasonlítani Márta Istvánéval. A kétórás tüntetésen darabjaira szedték a pályázatot, ami tele van hazugságokkal és ijesztő politikai baromságokkal. A nem felkért rendezőkről és színházakról Bérczes László rendező videoüzenetében azt mondta: "a pályázat igaztalan dolgokat tartalmazott, de a pályázati kiírásban nem szerepelt, hogy igazat kell mondani".

Kulturális szórakozás

A tüntetéseknek általában két komoly baja szokott lenni: nem túl erősek a szövegek és nagyon gyengén olvasnak fel. Nem így egy színházas tüntetésen! Az iszonyúan hosszú, kétórás esemény alatt tömték belénk a minőségi kultúrát, volt jó sok dal, köztük feleslegesek is: az ilyen alkalmakkor mindig felbukkanó Gerendás Péter, valamint egy énekesnő, akinek a belében vitorlát szőnek és hajót ácsolnak, ha jól értettük. Kulka tök jó párbeszédet hozott a harmincas évekből a színházigazgatásról, Bíró Kriszta Karinthy Frigyestől olvasott fel (Hazám és "Hazám!"), valaki Kovács András Ferencet, de dramaturgiailag az a Csurka-dráma működött a legjobban, amit most mutatnak be a Karinthy Színházban. Az Eredeti helyszín az új, semmihez nem értő színházi emberekről szól.

A kontent jó volt, a felolvasásokat lehetett érteni, nem jártunk úgy, mint más tüntetéseken, hogy nem tudnak beszélni a felszólalók. "Akik programszinten hirdetik az antiszemitizmust, nem kaphatnak színházvezetői megbízatást a magyar polgárok által fenntartott intézményekben. Ezzel a gesztussal hivatalos szintre emelték az antihumánumot" - mondta Hegedűs D. Géza, akire szívem szerint egy nagyobb banánköztársaság hadseregét bíznám rá, mert úgy ordított és annyira bepörgette magát, hogy legszívesebben a Dalszínház utca betonját felszedtem volna, hogy meggyúrjak egy Bruce Willis-testű, Eddie Murphy-péniszű Dörner György-szobrot, amit utána puszta kézzel rombolok le.

A következők is elhangzottak: a színház templom és morális intézmény, mondta Hegedűs D., ezért fontos kik ülnek az élén, de Bitó László beszélt Thália templomának egyik kapujának bezúzásáról, hogy a gyűlöletet csak a szeretet győzheti le, illetve megemlítette az arrogáns arroganciát. A legkellemetlenebb, amivel minden jóra való tüntetést el lehet rontani, hogy mikrofonhoz engedik a fejnyi méretű áthúzott horogkereszttel díszített Hanti Vilmost, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Egyesületének elnökét, aki a beszéde közepén volt szíves megjegyezni, hogy most választották meg valaminek a nemzetközi antifasiszták, így az ő nevükben is beszél, és ha kell, ő jön és megszólal.

Tarlós 102 napja

A tüntetés után egy látszik biztosnak: a Tarlós-döntés nagyon fontos, szimbolikus jelentőségű harc lehet, amit a magyar kultúráért vívnak a kulturális szereplők politikai hovatartozástól függetlenül a politika és a szélsőjobb ellen. Ezt bizonyítja, hogy Szőcs Géza barátja, a jobbos kötődését soha nem titkoló, a Nemzeti Színház élére igyekvő Vidnyánszky Attila is komolytalannak ítélte a döntést és a pályázatot, de a tüntetésen külön kiemeltek két jobboldali színészt, Cserhalmi Györgyöt és Gáspár Sándort (utóbbi Eperjes Károly szerepét hangsúlyozta ki egy interjúban, szerinte ő biztatta Dörnert). A tüntetés összefoglalásaként elmondhatjuk, kellemetlen 102 nap vár Tarlós Istvánra.

Persze volt olyan, aki kifejezetten szurkol Dörnerék színházának, mert akkor a zsidózó, buzizó szélsőjobbosok addig is kultúrát kapnak (Csurka mellett Ibsent, Vörösmartyt is játszana a színház) - ezt az ügyes, fiatal rendező, Dömötör András mondta.