Sztárgyár a betondzsungelben

Kedden este osztották ki Londonban a BRIT Awards díjait, aminek legnagyobb durranása az életművéért elismerést is kapó Blur ötszámos minikoncertje volt. A díj, már csak a nevéből is kitalálható, a brit előadókra helyezi a hangsúly, akik közül idén olyanok nyertek, mint Ed Sheeran, a Coldplay, a One Direction vagy Emeli Sandé. (A díjátadóról bővebben erre olvashat.) A legnagyobb nyertes viszont Adele lett, aki a legjobb női szólóelőadó díja mellett a legjobb lemezért járó szobrot is átvehette, utóbbihoz tartozó köszönőbeszédét viszont egy laza beintéssel fejezte be, amiért a csúszás miatt félbe kellett azt szakítania.

A mostanában elég kiszámíthatatlanul viselkedő énekesnő egy olyan albumért kapta most a díjat, ami a szakításról szól, ahogy a tavaly elhunyt Amy Winehouse is egy olyan lemez után lett világhíres, valamint tért rá a züllés útjára, amin az összetört szívéről énekel. Nem csak ennyi a közös pont az életükben.

London Croydon nevű külvárosa nem egy kellemes hely. A médiában főleg rossz viccek céltáblájaként szerepel („Tegnap egy kilences erősségű földrengés teljesen elpusztította Croydont. Az okozott kár mértéke 2 font 25 penny.“), illetve az utóbbi időben egyre gyakoribb késelések kapcsán. A beton toronyházak között azonban egy olyan intézmény rejtőzik, amely minden évben világsikerre törekvő popsztárok újabb nemzedékét szabadítja rá a világra.

Az utóbbi évek brit szupersztárjai közül Amy Winehouse, Adele és Jessie J is a croydoni BRIT Schoolban végzett. „Mindhárman átlagos diákok voltak, akik befejezték tanulmányaikat, de elkötelezték magukat választott karrierjük mellett“ – emlékszik vissza rájuk Arthur Boulton, az iskola szponzorációért és marketingért felelős igazgatója. Mint mondja, készen álltak arra, hogy „megfizessék az árát“ a sikernek, amely nem hullott azonnal az ölükbe.

Bár a művészpalánták általában nem könnyű esetek, Arthur Boulton szerint az ő diákjaik nem lógnak az órákról, hiszen minden vágyuk az volt, hogy ide járhassanak. A legtöbb brit iskolával ellentétben itt nem kényszerítik egyenruhába a diákokat, sőt különösebb dresszkód sincsen. Az egyetlen előírás az, hogy választott szakjuknak megfelelő ruhában érkezzenek, tehát mondjuk a táncosok ne essenek hasra lógó cipőfűzőjükben. Van, aki citromsárga csőnadrágot hord, van, aki miniszoknyát és hatalmas gruftihajat – nem ez számít, hanem hogy ide jár.

A London nem túl jó hírű külvárosában található BRIT School ugyanis Európa egyetlen ingyenes előadóművészi iskolája. Ingyenességét a BRIT Awards zenei díjkiosztó gála bevételei biztosítják: az iskolát a BRIT Trust nevű alapítvány és a brit kormány oktatási minisztériuma közösen működteti - tudtuk meg a marketingigazgatótól. Ez az alapítvány gazdálkodik az idén február 21-én zajló BRIT Awards, a Grammy brit megfelelőjének bevételével, amely nem kevés. A nyolcvanas évekbeli kezdetek óta összesen 10,5 millió fontnyi összeg folyt be az alapítványhoz a tévéközvetítés jogdíjából és az ajándéktárgyakból.

A BRIT School abban is egyedinek számít, hogy már 14 éves kortól fogad diákokat, míg a többi, fizetős brit előadóművészeti iskolába csak 16 éves kor felett lehet felvételizni. Nem túl szerencsés elhelyezkedése – Croydon a tavalyi utcai randalírozások egyik központja volt, és igen magas a késes bűncselekmények száma is a körzetben – ellenére hatalmas a túljelentkezés, öt felvételizőből egyet vesznek fel.

A volt diákok közül van, aki nem szereti, ha emlékeztetik arra: egy tehetségneveldéből érkezett a reflektorfénybe, mások azonban ömlengve nyilatkoznak alma materükről. Adele például a Blogcriticsnek adott interjújában úgy fogalmazott, fantasztikus hely ez, ahol magára találhat az ember, és ahol végre önmaga lehet. Katy B szerint a legcsodálatosabb dolog olyan iskolába járni, ahol konkrétan olyasvalamit tanulhatsz, ami igazán érdekel. „Játszótér zenészeknek“ – olvasható a Feeling frontembere, Dan Gillespie-Sells definíciója az iskola weboldalán.

Kritikusai szerint az iskola sablonos popsztárok tömegét termeli ki. A Q magazin főszerkesztő-helyettese, Paul Stokes a BBC-nek úgy fogalmazott, az iskola sznobériája nem igazán rakendroll módon működik, inkább közönségsikereket gyárt. Ezzel együtt elismerően nyilatkozott az iskoláról, mely segít a művészek kinevelésében, mivel a lemezkiadók már nem tudnak annyit költeni a művészek „fejlesztésére“, mint húsz évvel ezelőtt.

Az évente végző százötven diák közül azonban csak néhányan lesznek világsztárok: sokan közülük nem is eredetileg választott szakirányukon végeznek. A zene mellett ugyanis a diákok tanulhatnak színészetet, musical-színészetet, egyéb színházi szakmákat, táncot, iparművészetet, televíziózást és digitális médiát is. Vannak közülük, akik itt jönnek rá, hogy mégsem rapperek vagy táncosnők akarnak lenni, hanem inkább rendezők, riporterek vagy marketingesek. A BRIT School tehát nem csak a sztárokat termeli ki, hanem a teljes szórakoztatóipari hátteret is. Már csak rajongókra van szükség.