Nem rágtuk le a saját lábunkat

Régóta kíváncsiak voltunk már arra, hogyan lehet az Egyperceseket vizualizálni. Az köztudott, hogy Örkény István szinte felülmúlhatatlanul nagy hatással van arra, hogyan írunk és beszélünk mi, magyarok 2012-ben, de Örkény művei a vizuális kultúrában eddig viszonylag kevés nyomot hagytak. Pedig az író képei egyszerre baromi erősek és játékosak, és szinte kiáltanak a kreatív újragondolásért. Szerencsére az író születésének századik évfordulójára kiötlött kezdeményezések arra is alkalmat adnak, hogy képekben is megismerkedjünk azzal, mit is jelent ma a grafikusoknak és képregény-rajzolóknak Örkény munkássága.

"MAGYAR A VILÁGŰRBEN Meg nem erősített hírek szerint Conrad százados, a Gemini IV. amerikai űrhajó másodpilótája magyar származású. Apja, akit Konrádnak hívtak, Szabadbattyánból vándorolt ki "a hárommillió koldus" Magyarországáról. Conrad százados a légierőknél szolgált, ma is jól beszél magyarul, s hosszú űrutazása során a "Mon amur, mon amur, szívemben te vagy az úr" kezdetű régi magyar slágert dúdolta, melyet még édesapjától tanult." (Kép: Jáger Attila 2008)

Július közepén nyílt a XI. kerületi Hadik kávézó galériáján az Hommage á Örkény kiállítás, melyen hat fiatal grafikus képzőművész mutatja be saját Egyperceseit az amúgy is az irodalmi hangulatot megcélzó Hadik galériájának falán. Az elrendezéssel azonban van némi probléma, néhány képhez ugyanis szinte be kell mászni az asztalok fölé, hogy minden részletét meg lehessen figyelni. Ez nem olyan problémás egy fülledt, meleg júliusi délelőttön, amikor a XI. kerület lakóinak fele Horvátországban lubickol, de azért teltháznál nem szívesen hajol be az ember műélvezni egy gőzölgő kávéscsésze és egy lepedőnyi Élet és Irodalom fölé.

A hat fiatal képzőművész - Remsei-Kovács Nóra, Vincze Nóra, Kondor Tamás, Popella Dóra, Tebeli Szabolcs és a szervezésben is szerepet játszó Jager Attila – természetesen nagyon különböző látásmóddal áll Örkényhez. Több grafika a karikaturisztikus megközelítést választja, és egy képbe sűríti bele az egyperces mondanivalóját, ami kézenfekvő és egyben jó döntés is, hiszen Örkény rövidhír-dekonstrukcióihoz kiválóan passzol ez a tipikus sajtóműfaj. A karikatúrák közül szerintem a legsikerültebb Jager Attila Magyar a világűrben feldolgozása, ami a matyómintás űrruhával viccesen reflektál a mostanában felkapott gomboldújrás trendre is, de a többi karikatúra valahogy nem maradt emlékezetes. A másik emlékezetes sorozat, ami a Garfield-tipusú háromképes történetekben meséli el az abszurdot (a rajzoló blogján vannak a kiállításon nem szereplő hosszabb darabok is, ha valakit érdekel), és külön érdekes volt, hogy Kondor Tamás nem egypercest, hanem egy kevésbé ismert Örkény-regénytöredéket formált képregénnyé.

A Babik eredetileg egy Bacsó Péternek készített filmterv volt, mely a rendező visszaemlékezése szerint az első magyar szocialista filmszatíra lett volna. A történet elég vicces: két csaló bejelent a gyárban egy nem létező munkást, akinek rendszeresen felveszik a fizetését. A trükk annyira beválik, hogy Babik, az álmunkás egyre több elismerést zsebel be teljesítménye miatt, és a szocialista tervgazdaság hősévé válik. Egy idő után a két melós le akarja leplezni teremtményüket, de Babik életben maradása közben a csőd szélén tántorgó gyár vezetésének is érdekévé válik. A töredékben maradt történet sajnos képekben is töredék maradt, mert a kiállításon csak pár jelenetről láthattunk ízelítőt, ami így nehezen értelmezhető.

Annak ellenére azonban, hogy maga a kezdeményezés abszolút pozitív, a megvalósítás több sebből vérzik. Egyrészt sajnos a kevés alkotás és a nehezen hozzáférhető elrendezés miatt a kiállítás legfeljebb dekoráció, és ezt a dekorációs jelleget erősíti az az érzés is, hogy az alkotók talán túl alázatosak, túl szorosan követik Örkény sorait, és emiatt kicsit elmulasztják annak lehetőségét, hogy magával az egypercesekkel, illetve magával Örkénnyel játsszanak egy kicsit.

Ezen kívül nekem személy szerint nem annyira tetszik a kiállítás grafikáin érezhető, mostanában divatos vérurbánus stílus, amit talán legjobban a Roham magazinból és Stark Attila Kulo Cityjéből ismerhet a nagyérdemű. A képek hangulata több helyen számomra túl agresszív Örkény szellemiségéhez, az egypercesek ugyanis azért is számítanak egyedülálló műalkotásoknak, mert a groteszk mellett a műveket ugyanolyan erősen hatja át a humanizmus. Persze a humort és a humanizmust néha nehéz összeegyeztetni, de mégis, egy I love TSZ tetoválást viselő proli iránt nem érzünk olyan empátiát, mint szerencsétlen Mendelényi Géza, a Tej és Tejtermék Fölvásárló Központ előadója iránt, aki ugye kispesti háza kertjében csontig leette a húst saját bal lábáról hivatali bosszúságai miatt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!