Dömötör
-1 °C
14 °C

Cigányok: Máté Gábor visszautasítja a vádakat

2013.01.30. 11:02
A Független Színház kedden nyílt levélben támadta a Katona József Színház Cigányok előadását, mivel meglátásuk szerint kultúrantropológiai szempontból hiteltelen az előadás. Máté Gábor, a színház igazgatója és a darab rendezője szerint nem dokumentumdrámát adnak elő, amin számon kérhető lenne a hitelesség.

A Független Színház Peer Gynt ösztöndíjasai a Katona József Színházban 2010 októberében bemutatott Cigányok című darabbal kapcsolatban nyílt levelet írtak Máté Gábornak.

Alátámasztja Jeszenszky botrányos kijelentéseit

A roma és magyar fiatalokból álló csoport meglátása szerint a Cigányok című darabban többek között összekeverték a különböző cigány csoportok kultúráját, így például a cigányprímások feleségei nem járnak népviseletben, a muzsikus cigányokra nem jellemző, hogy összetörjék a hangszerüket. Úgy vélik, hogy a roma szokásoknak nem része, hogy a halottat az otthonában síratnák meg, sem pedig az, hogy közömbösek lennének hozzátartozóik gyilkosainak kilétével kapcsolatban. Az aláírók így többek között azt kérdezték meg Mátétól, hogy részt vett-e az alkotó folyamatban roma szupervízor.

A darabbal kapcsolatban a legerősebb vád az volt, hogy úgy vélik, az alátámasztja Jeszenszky Géza botrányokat kiváltó kijelentését, miszerint a romák azért "épültek le szellemileg", mert testvéreikkel, unokatestvéreikkel házasodnak. Mint az ösztöndíjasok írják, "véleményünk szerint a roma fiatal házasokra nem jellemző, hogy szexuálisan közösülnének a családtagjaikkal vagy bármilyen rokonukkal. Ez csupán egy rossz szándékú sztereotípia, amelynek az ily módon történő felszínes ábrázolása, és az előítéletek effajta legitimmé tétele mélységesen felháborított mindegyikünket".

Máté: Még csak hasonló sem történik a darabban

Máté Gábor válaszában leszögezi, hogy "a darab megíratására épp a cigánygyilkosságokkal kapcsolatos megdöbbentő részvétlenség, az igazságszolgáltatás hálózatának tehetetlensége és amatőrizmusa indított, továbbá az, hogy nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol mindez megtörténhet".

Mint írja, nem merült fel a roma szupervízor gondolata, mert egy alkotási folyamat kezdetén az ember sosem az ellenőrzöttséget szeretné érezni, hanem a szabadságot. De a levél végén hozzáteszi, hogy "a  Cigányok-előadás után többször is nyílt eszmecserére hívtunk roma közösségeket, ezen találkozások tapasztalatai egyrészt megnyugtatóak, másrészt megrendítőek voltak, és segítettek bennünket a Cigányok további előadásai alatt".

Szerinte az előadás első része egy szürreális, vonzó, mesebeli cigányvilágot ábrázol, ezért keverednek a különféle cigány népcsoportok kultúrái az előadás első felében. A cigányprímás a hegedűjével nem „csapkod”, hanem fájdalmában indulatos gesztust tesz; a hegedű eltörik. Továbbá, tévedés azt kiolvasni az előadásból, hogy a cigány közösségek tagjait nem érdekli, hogy kik voltak a hozzátartozóik gyilkosai.

A Katona József Színház igazgatója szerint "azt, hogy a roma fiatal házasok szexuálisan közösülnek a családtagjaikkal, az előadás nem állítja, a darabban hasonló sem történik. A minden alapot nélkülöző rasszista gyanúsítás a rasszizmusra hajlamos, részvétlen karakter szájából hangzik el. Vagyis éppen azért van ott, hogy éreztessük: léteznek ezek a tudatlanságból eredő, ostoba sztereotípiák. Jeszenszky Géza téves tézisét a darab megíratásának, az előadás próbálásának idején nem ismertük, nem is ismerhettük: két és fél éve volt az előadás bemutatója, azóta közel ötvenszer játszottuk, a Jeszenszky-szöveg pedig az előző év őszén került napvilágra".

Máté Gábor felhívja a Független Színház ösztöndíjasainak a figyelmét arra, hogy a társulat "nem dokumentumdrámát ad elő, hanem fikciót, amelynek művészi célja az, hogy beszéljen erről a problémáról és társadalmi jelenségről, vagyis úgy érezzük – mint bármilyen más műalkotás létrehozása esetén –, hogy nem kell dokumentarista hitelességre törekednünk a művészi céljaink eléréséhez".

A darab rendezője szerint "nyílt levelükben különösen megdöbbentő az, hogy egy magát független színháznak nevező csoportosulás nem tesz különbséget a valóság és egy színházi előadás absztrakciója között. Ezen az alapon minden Hamlet-előadás után felháborodásának adhatna hangot a dán királyi család, hogy dán király nem mérgezi meg a saját testvérét".