Diána
12 °C
27 °C

A Vaslady az egyetlen emlékezetes Thatcher-film

2013.04.08. 16:19
Egy olyan sokáig tartó politikai pályáról, mint amilyen Margaret Thatchernek jutott, simán lehetne 20-25 filmet forgatni, de a világ filmgyártása valahogy elment a 11 éven át miniszterelnökként tevékenykedő politikus mellett. Pedig a Falkland-szigeteki háborúról lehetne jó filmet forgatni.

Margaret Thatcherről meglepő, de csak egy olyan nagyívű dráma készült, amiért Oscar-díjra jelölték a 20. század egyik legnagyobb hatású politikusának megformálóját. Ez volt a 2011-es Vaslady, amiben Meryl Streep személyesítette meg az egykori miniszterelnököt. Erről a filmről azt írtuk kritikánkban, hogy

“A Vasladyben semmit nem tudunk meg Margaret Thatcherről néhány Wikipedia-rövidségű töredéken kívül, mégis az el nem mesélt történetek árulkodóak tudnak lenni. A rendezőnek el kellene tudnia mesélni egy összefüggő élettörténetet, amit ezúttal maga az elmesélés ténye is jelentősen alakít. Nem mindegy ugyanis, mit és hogyan emelünk ki egy élet eseményeiből, hogy felépítsünk egy személyiséget.”

A film egyébként nem volt különösebben sikeres, 115 millió dollárt termelt, de a Weinstein Company nem is azért készítette, hanem azért, hogy díjakat nyerjen vele. Meryl Streep az Oscar mellé elnyerte a brit BAFTA-díjat és megkapta az Aranyglóbuszt is - nem ő tehetett arról, hogy a film sem a kritikusoknál sem a nézőknél nem aratott különösebb sikert. Teljesítményét mi is kiemeltük kritikánkban:

“A szereppel a tizenhetedik Oscar-jelölését begyűjtő Streep lenyűgöző. A tipikus Oscar-alakításhoz nyilván nagyon át kell alakulni, és ehhez kellenek maszkmesterek és sminkesek is, de azért egy jó maszk még nem elég. És Meryl Streepnek a smink alatt megtöltenie a rendező, Phyllida Lloyd elég elnagyoltan felvázolt Thatcherjét élettel, kérdésekkel és titkokkal.”

Thatcherről leginkább tévéfilmek készültek, melyek közül az egyik legfontosabb a The Falklands Play című volt, ez természetesen az 1982 áprilisa és júniusa között zajló Falkland-szigeteki háborúról szólt, Thatchert ebben Patricia Hodge alakította, az angol lapok szerint kiválóan. A tévés költségvetés persze nem tette lehetővé az igazán látványos jelenetek leforgatását, így a színászi játék előtérbe került, és ezt Hodges és szereplőtársai (pl. James Fox) kiválóan ki is használták.

Míg a Vaslady a politikust főleg emberként ábrázolja, és a történelmi eseményeket csak háttérnek használják, a The Falklands Play és úgy egyénbként az összes olyan film, amiben Thatcher megjelenik, a politikusra koncentrál. A Margaret (2009) a vesztes 1990-es választásokra koncentrál, a 2008-ban forgatott The Long Walk to Finchley pedig a politikus ifjú éveiről és az 1959-es parlamenti képviselői hely elnyeréséről mesél.

A politikus legendás keménysége és elveihez való makacs (egyesek szerint önfejű) ragaszkodása miatt rendszeresen kigúnyolták, stand-up előadások és szatírák állandó szereplője volt. A Spitting Image című brit sorozatban egy nadrágot viselő, minisztereit állandóan kigúnyoló önkényúrnak ábrázolták, Jeffrey Archer The Truth (Az igazság) című komédiájában pedig Greta Scacchi keltette életre a miniszterelnököt, akiről az derült ki, hogy egy meglehetősen hiú, de tulajdonképpen nagyon vicces nő. Azt nem tudni, Thatcher mit szólt ezekhez a filmekhez, de van egy sejtésünk, hogy nem nagyon mulatott rajtuk.