Így dőlt le tíz éve Szaddám vasszobra

A New Yorker magazin iraki tudósítójának visszaemlékezéseiből ismerhette meg a világ néhány éve, hogyan dőlt le Szaddám Husszein vasszobra az újságírók kedvéért 2003. április 9-én, alig három héttel az iraki invázió megkezdése után. Az esemény akkor Bagdad elfoglalását szimbolizálta, pedig a szobortól néhány utcára még heves tűzharcok folytak, az iraki háború pedig ezután még évekig húzódott.

Peter Mass tudósítóként dolgozott Irakban a háború kezdetétől. Ő is ott volt, amikor a 2003-as hiradók képei szerint iraki tömegek ledöntötték a szobrot Bagdad egyik főterén. A történelmi pillanatot élőben közvetítette minden nagyobb nemzetközi tv-csatorna, jelentőségét pedig a berlini fal lebontásához hasonlították. Másnap a címlapokon köszöntek vissza a zuhanó szoborról készült képek, Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter pedig egyenesen az amerikai csapatok végső győzelmét látta benne – harminc nappal az iraki invázió kezdete után.

A meggyőző képsorok hitelességét senki nem kérdőjelezte meg, évekkel később azonban több kritikus is elővette a 2003-as felvételeket, amikből kiderült, hogy a valóságban a szobordöntés minden mozzanatát előre megszervezték.

Peter Mass így emlékszik vissza az áprilisi napra: „Hé, itt egy szobor, miért nem döntjük ki?” – kérdezte az egyik katona a téren. A szobor és a körülötte lévő tér egy tenyérnyi zöld sziget volt Bagdadban (zöld zónának hívták a felszabadított területeket a városban), a helyszín jelentőségét csak a mellette található hotel szolgáltatta, ahol a külföldi tudósítókat szállásolták el.

Az érintett területet akkorra valóban elhagyták a felkelők, viszont a tértől alig néhány utcányira nyugatra még heves tűzharcok dúltak azon a reggelen is, mikor a legyőzött diktátor vasszobrát elkezdték kidönteni a hirtelen ötlet nyomán odaszervezett civilek.

Az eseménynek hamar híre ment a közeli sajtóhotelben, így a tér rögtön megtelt tudósítókkal. A környéken várakozó katonákat a helyi vezetés ezután utasította, hogy mielőtt elindulnak a frontvonalra, a katonai jármű darujával segítsenek be az akcióba, mert az irakiak nem boldogulnak a szoborral.

Egy 2003-as felvételen az is jól látszik, hogy sokkal több külföldi riporter van az első sorokban, mint iraki civil. A közvetítésekben nem mutattak sem nagytotált, sem közelképeket, amikből kiderült volna, hogy Szaddám szobrának ledöntése egy megrendezett sajtóesemény volt.