Fülöp, Evelin
15 °C
27 °C

Ezredjére is egy majomban őrlünk

2013.04.22. 09:46 Módosítva: 2013-04-22 09:48:11
Állva tapsolta meg a közönség az „Üljön a király!"-t és a Dzsungel könyve többi agyzsibbasztó Geszti-poénját a népszerű Dés László-musical ezredik előadásán. Bár a kínrímfaragó Geszti ma már nem egy ász, a musicalje pedig dallamvilágában és dramaturgiájában is az Oroszlánkirályt majmolja, a Dzsungel könyve még úgy is egy szívmelengető, kortalan klasszikus, hogy az ember legszívesebben ütne az „Egy majomban őrlünk!" mondatért.
Hegedűs D. Géza rendező, Geszti Péter szövegíró és Dés László zeneszerző ünnepel
Hegedűs D. Géza rendező, Geszti Péter szövegíró és Dés László zeneszerző ünnepel
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Vígszínház

2000 kibontott banán, 4000 megrágott alma,
600 000 eladott jegy és percenként minimum két Geszti Péter-féle szóvicc: 17 éve megy teltházzal Hegedűs D. Géza rendezésében a Dzsungel könyve musical a Vígszínház Váci utcai fiókszínpadán, a Pesti Színházban. Április 19-én, péntek este került sor a jubileumi, ezredik előadásra, amit annak ellenére állva tapsolt meg a közönség, hogy ez már régen nem az a klasszikus, 1996-os felállás, amiben Szervét Tibor volt a sántikáló Sir Kán és Mézga Géza hangja, Harkányi Endre a fogatlan kobra.

Azért voltak, akik együtt öregedtek a szerepükkel. Például 17 éven át mindig Méhes László volt a sziszegve hipnotizáló Ká, és Borbiczki Ferenc is pénteken bújt ezredjére Akela farkasbőrébe. A legelső szereposztás Bagirája, Kútvölgyi Erzsébet is visszatért a jubileumra, Reviczky pedig saját számítása szerint kilencszázadik alkalommal dörmögte el a közönségnek Maugli gödörbe pofozása után: „Nem gondoltam volna, hogy egy verembe verem be".

A faviccekkel felturbózott dzsungeltörténetet mindenki ismeri. Az árvaságra jutott Mauglit (ezúttal: Józan László) egy farkasfalka neveli fel az erdőben, ő leginkább mégis egy Balu nevű medvéhez (Reviczky Gábor) és egy Bagira nevű fekete párduchoz (Kútvölgyi Erzsébet) ragaszkodik. Igazi szülei gyilkosa, a Sir Kán nevű, sánta tigris (Molnár Áron) azonban betegesen féltékeny a vadon csupasz bőrű urára, ezért ellene fordítja a vezér nélkül maradt farkasfalkát. Balu halála után Maugli úgy dönt, megkeresi inkább övéit, az embereket, de hiába tanulja meg a beszédet egy fiatal lánytól (Bata Éva), a falusiak szemében csak egy veszedelmes vadember marad. Legyőzi ugyan Sir Kánt és a falu fővadászát is, így ő lesz a dzsungel teljes jogú ura, de már az állatok és az emberek is elfordulnak tőle, így teljesen magára marad új asszonykájával.

Ha beindul a nagy pofonofon

Bár Balu a Dés-Geszti-féle változatban inkább néz ki egy makarenkói módszerekkel tanítványokat nevelő, ápolatlan és alkoholista bokszedzőnek, mint medvének, évek óta ő gyerekek kedvence. Abszolút jogosan: a színészveterán Reviczky még a kilencszázadik fellépésén is ugyanolyan lelkesedéssel alakította a pofonosztó mackót, mint 17 évvel ezelőtt. Sőt, az ezredeik előadás után a színpadra szervezett, nosztalgikus werkfilmvetítéssel egybekötött fényképnézegetés szünetében ő maga mesélte el Hegedűs D. Géza rendezőnek: a kicsik az első felvonás végén annyira aggódnak a haldokló Baluért, hogy a szünetben sokszor csapatostul rohannak Reviczky öltözőjébe megnézni, minden rendben van-e az öreg mackóval.

Balu beindítja a pofonofont - Jelenet a Dzsungel könyvéből
Balu beindítja a pofonofont - Jelenet a Dzsungel könyvéből
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Vígszínház

Fülbe mászó fülbemászó

Geszti szóviccei ugyan ma már fájnak (lásd a Gesztivált a 2011-es Szigeten), mégis sokan szeretik a Rapülőkkel ránk szabadított kínrímeit, mert ezek is ugyanúgy hozzátartoznak a nosztalgikus 90-es évekhez, mint a másolt Guns N' Roses-kazetták, a Szomszédok vagy a Kaland-Játék-Kockázat könyvek. A Némber one-nal és a Piti wumennel ellentétben viszont Geszti 96-ban összerakott Dzsungel könyve-dalszövegei még ma is teljesen vállalhatók, Békés Pál dramaturg pedig olyan szinten magáévá tette a wannabe rapperből lett tévés haknikirály stílusát, hogy szóviccrajongó legyen a talpán, aki kitalálja, melyik agysejtgyilkos poén melyikük bűne.

Igaz, a nézőközönség kétharmadát kitevő gyerekek egy mukkot sem értenek abból, hogy „A lány öle illatos erdő / ahol  a gyönyörök ligete nő”, de mindegyikük jókat nevet a táncikáló hiphop-majmokon, akik olyan marhaságokat kiabálnak, mint a „gyere orángutánam" vagy „a kakadu kampec és a gém is over". Szerencsére Geszti 17 évvel ezelőtt még nem volt olyan mániákus popslágergyártó, mint manapság, így a Dzsungel könyvében csak egyetlen dal, a büntető című Egy majomban őrlünk hangzik úgy, mint egy szóvicckényszeres Rapülők-nóta (lásd a keretest írást).

A Dzsungel könyve 17 éve tartó sikertörténetében persze legalább ilyen fontos szerepe van Dés László fülbemászó dallamainak, amit ha egy Disney-rajzfilmhez szerződve komponált volna meg, biztosan Oscart kap érte. Nem véletlen a hasonlat: még a magamfajta botfülűek számára is egyértelmű, hogy a magyar Dzsungel könyve tudatosan meríthetett az azonos című, 1967-es rajzfilm vicces-jazzes dalbetéteiből. A 94-es Oroszlánkirály félig zulu nyelvű főcímdalát másoló Folyam istene-nyitány, és az újrahasznosított napfelkeltés logó pedig még úgy sem lógnak ki Gesztiék színdarabjából, hogy az köztudottan nem Afrikában, hanem az indiai szubkontinensen játszódik.

Dés László kicsit nyálas, de kellemesen szívmelengető, hol zúzós rockoperába (Száz kérdés), hol fűszoknyás karibi táncba (A mi emberünk) átcsapó dzsesszes dzsungeldallamain egyszerűen nem fog az idő. Az ezredik előadás után is ugyanúgy napokig dúdolgatja az ember, mint 17 éve, amikor végre megszerezte másolt cédén. Ez a színdarab tényleg akkorát üt, hogy a fa adja a másikat. (Index-ítélet: 7/10)

Rapülők extra: a majmok dala a Dzsungel könyve musicalből

Mentünk, de megjöttünk! Egy majomban őrlünk!
(huhá hu há huhu hééé hu há uih há hééé hóó háá héé)

Rap: Ez itt a monkey funk. Igen, ez a mi fánk!
A majom, ugye gyönyörű, kispofánk?!
Az agya nagy. Ugye, odavagy? Nem akad agy,
Csak ez az egy, akinek egyre megy.

Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky.
Monkey-funky-punky...

Rap: Hé, ha te unod a banánt, ami csupa héj,
Gyere orángutánam, és utána sose félj!
Felkarolom én kopogó szemed ügyét,
És mutatok egy jó nagy fügét.

Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky.
Vagy mi?

Refr: De hébe-hóba, ha döng a dong, a dum-dum ledorong,
Zsong a kobak és kinn kong.
Ha nyekk a nyak, bikkmakk.
Makinak csont soha nem gond. Pont.
Ha mikka mukk, a lityi-lötty belesutty,
Hukk! A pereputyi dajdaj! Ha jön a zutty,
A pikpakk maki csak "juj", soha sem "jaj"!
Mentünk, de megjöttünk! Egy majomban őrlünk!
Jungle bells, jungle bells, a dzsungel, ó de szép!

Rap: Giling-galang, avagy a giz-gaz bim-bam!
A gilimb-galamb, ha kirepül, kinn van!
Gorilla trilla száll. Ha keze odaver,
A kakadu kampec és a gém is over.

Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky. Vagy mi?

Refr: De hébe-hóba, ha döng a dong...

Mentünk, de megjöttünk! Egy majomban őrlünk!

Büszke majmok őshona! Majomkenyérfa ág-boga!
Zűr, hogyha támad, ments te meg!
Hisz megfogyva bár, de törve nem lehet.
A hősi has, ha éhes, hass oda, és éltesd hát
A majmok hadát, hogyha felmász' rád!

Amit akarunk, megvakarunk. Amit legelünk, ütlegelünk.
Ukkmukkfukk! Na ki az, akit a maki üthet?
Piff-paff, dirr-durr, nyiff-nyaff!
Ahogy mi agyunk, senki se ész. A sok rokon is minket idéz.
Majmolnak, hisz ők is csak a fenekükön ülnek.
Fájától az elme nem esik messze. Na, persze!
Hálából a fő-fő majom egy ész. Kész!
Ahogy mi fogunk, senki se kéz.
Ahogy mi szemünk, senki se néz.
Ilyen a leglegleg... Még, még, még! A leglegleg...
Még, még, még! A legbölcsőbbik nép!

Mentünk, de megjöttünk! Egy majomban őrlünk!