Beás folk-punk és a cigány Michael Jackson

Valahol a Parlament és a Szilágyi Dezső téri református templom között inog a Dunán az Európának keresztelt rendezvényhajó, amin a "Nevo Podo - Fiatal tehetségek bemutatkozása" rendezvényre gyülekeznek a tiszteletre méltó urak és a legalább annyira tiszteletre méltó hölgyek, asszonyok. Dívik a leopárd-minta, de csak az életvidám elegancia keretein belül. Kedélyes köszöntések, bemutatkozások és kézfogások közepette rendeződik az elit társaság, aminek legelitebb tagjai a színpaddal szemben huppantak le. Fátyol Tivadar a Nóta Tv igazgatója, Horváth Jenő, a 100 Tagú Cigányzenekar Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszttel kitüntetett prominense és Oláh Gergő, a 2012-es X-faktor győztese is egy asztalnál várja a bulit.

Új híd

A mikrofont elsőként Makai István, a Fővárosi Cigány Önkormányzat elnöke ragadja magához. A rendezvény neve - Nevo Podo - azt jelenti, Új Híd. Lehetne erőszakoskodni, hogy egy kövér, metaforákkal hizlalt gondolatmenetbe hogyan fér bele egy "új híd" nevű rendezvény, ami egy folyón horgonyzó hajón zajlik, amit ráadásul Európának hívnak. De most nem ez a lényeg, hanem a "kulturális tehetségek bemutatkozása" - ahogy Makai fogalmaz, majd hozzáteszi, "a cigány kultúra sokszínű, a magyar kultúrának és az egyetemes kultúrának is szerves része". Ezután ígéretet tesz, hogy kapunk egy kis ízelítőt abból, mennyire is színes ez az egész. Az estéhez jó szórakozást, nagyon jó kikapcsolódást és értékes feltöltődést kíván - rövidesen belecsaphatunk a tehetséglecsóba.

A konferanszié, Fátyol Zsuzsanna Hégető Honorka és Tolerancia-díjas újságíró, mindenek előtt a magyar, illetve a cigány himnusz eléneklésére szólítja fel az egybegyülteket. Diszkrét fel-felpillantásaimmal nyugtáztam, hogy nem véletlenül nem hallok olyan zengő éneklést, mint amilyet borgőzős szilveszteri éjszakákon és tanévzárókon megszokhattam; a többség inkább emelt fővel végigállta a magyar nép zivataros századait megéneklő ódát, amely tevékenységet a közterületi és államrendezvényeken történő himnuszéneklés szakértői csak úgy emlegetnek: "még playbackre se méltatták". Na majd a cigány himnusz alatt! - gondoltam magamban. Lehet, hogy én tettem túl magasra a lécet, amikor azt vártam hogy egyszerre tör majd ki az érett férfitorkokból az ötszáz éves vándorlás és a meghurcoltatottság minden fájdalma, de ez elmaradt. Talán ízléstelenség himnuszokat tetszés alapján elbírálni, de a cigány himnusz gyönyörű.

Zizi

Az első bemutatkozó tehetség Járóka Zizi volt. A rövid felvezető szerint Zizi négy évesen döntötte el, hogy énekesnő lesz. Az éneklést autodidakta módon kezdte, csak tizenhárom éves korában tanult egy évig énekelni. Bátyja és unokatestvére felváltva segítették őt gitárkísérettel. Nagy álma vált valóra azzal, hogy elkészíthette saját lemezét. Az énekesnő szándékosan fittyet hányt a tiszavirág életű aktuális zenei trendekre és olyan lemezt rakott össze, ami vidáman megvan post-dubstep k-pop fjúzsön klisék nélkül is. Hallgatható, kellemes, rádióbarát zene, amitől nem fogjuk félrerántani a kormányt. Zizi pályafutása során olyan neves előadókkal dolgozott együtt, mint Szakcsi Lakatos Róbert, Tzumo Árpád vagy Egri János; tapasztalt és valóban tehetséges énekesnő, akinek minden hang hibátlanul szépségesen hagyta el a száját. Annak ellenére, hogy nem tudnánk olyan hajlítást komponálni, amit ne tudna elénekelni, megkíméli a hallgatóságot a pszeudo-díva magamutogatás első számú rákfenéjétől, a SIKOLTOZÁSTÓL.

"Szabadulj el, ha úgy érzed, az élet fogva tart, szabadulj el, hisz legbelül már régen nem te vagy" - aki ezt nem érzi át, annak nincs szíve. Vagy kőből van. A mérce másik oldalán viszont ott van, a például Hegyi Barbara által is énekelt, Bágya András és Szenes Andrea által írt "Utcasarkon síró kisgyerek", amit ugyan legismertebb általa előadott dalként aposztrofált Zizi, azért az "Utca sarkon síró kisgyerek, a te kiskutyád meglehet, de az én szerelmem elveszett, örökre már" sorokat van, akinél már nem veszi be az ízlés-automata.

Ettől függetlenül, Zizi, megvettél forintra.

Perzsa Shakira és magyar Jacko

Egy pillanatra sem apadt a hangulat, amikor Menyhért Vivien színpadra lépett. Vivien nyerte a 2012-es Magyarországi Roma Szépségversenyt. Az esztétikai mámort tovább fokozta, amikor perzsa Shakiraként hastáncolni kezdett. A hastánc már önmagában is talán a legerotikusabb tánc, amit még elő lehet adni nagy nyilvánosság előtt anélkül, hogy el kelljen takarni a csemeték szemét. Azért így is bele-belepirult az ember, mint a tíz éves, amikor a vasárnap esti családi moziba szexjelenet csusszan. A Táncművészeti Főiskola néptánc szakon végzős növendékével kapcsolatban mindenképpen említeni kell, hogy japán balerinákat tanított nagy sikerrel nagyecsedi cigánytáncokra!

Vivien előadása közben már kiszúrható volt egy fényes aranying, két pár fehér zokni, rakoncátlan tincsek és minden más, ami egy Michael Jackson rekonstruálásához szükséges. Amikor már alig bírtam volna türtőztetni magam, felcsendült a popzene koronázatlan királyának They Don't Really Care About Us című slágere és fel is perdült a színpadra Darvai Károly. A sikeres táncos, tízezer versenyző közül lett hatodik egy rangos táncversenyen, amin ha jól értettem, nem csak MJ-imitátorok indultak. Akármennyire is szórakoztató elképzelni tízezer Jackót, kár lenne kisebbíteni Karcsi érdemeit, aki számos plasztikai műtéten is átesett, csak hogy tökéletesen tudja hozni szerepét. Előadása alatt többek között Oláh Gergő szemeiben is ott csillogott a moonwalkozhatnék.

Emberi Hang

Az est utolsó fellépője a Romano Glaszo zenekar volt. Az ének- és gitárszót tamburinnal és tökéletesen szinkronizált népi tánccal fűszerező banda dalolt beás nyelven és magyarul, játszott flamencót, még József Attila Tiszta Szívvel című versét is olyan őszinteséggel énekelték, hogy nem is hangzott furán a "Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom" sor-páros a zenekar jelen lévő, 15 éves átlagéletkorú lányaitól. A Romano Glaszo emberi hangot jelent magyarul, és a kivételesen megfogyatkozva fellépő együttes zenészei Dénes Edina, Dénes Patrícia, valamint Lakatos György valóban őszintén és bájosan nyers energiával adták elő a dalokat.

Mielőtt a vendégek hozzáláthattak volna ünnepi vacsorájukhoz, pár szó esett az est során kiállított festményekről és szerzőikről, Bódi Barbaráról és Varga Lászlóról is.

Akármennyire is szórakoztató este volt, inkább éreztem úgy, mintha csak egy pár ezer fős díszes kisebbség valóban tehetséges büszkeségeit hallgatnám és nem egy több százezres nemzetiség jövőbe világító kulturális fáklyavivőit. Őszintén remélem, hogy rosszul éreztem.