Hiába a téli hideg, a lehető legnagyobb műsorral jelentkeznek a világhírű zenészekA Führer betéved egy újságoshoz és a náci párt lapját, a Völkischer Beobachtert keresi, de a standon csak török újságokat lát. A tulajdonos barátságosan közelít hozzá: "Ne lopjon el semmit, rendben?". "Úgy nézek ki, mint egy bűnöző?" - kérdez vissza a diktátor. "Úgy néz ki, mint Hitler!" - válaszolja a török, amire Hitler csak annyit mond: "Pontosan."
A kómából felébredő diktátor meglehetősen hamar megszokja a modern világot, és azzal is megbékél, hogy eltűntek a szovjet katonák, teljesen megváltozott Berlin és fura sisakos emberek bicikliznek az utcákon. Rövidesen híresség lesz belőle, egy török származású műsorvezető beszélgetős műsorában pedig a politikáról is elkezd beszélni. Sőt, nagy népszerűségre tesz szert, amikor elmondja, nagy erőkkel lépne fel az utcákat ellepő kutyakaki ellen.
Timur Vermes regénye - az Er ist wieder da - szokatlanul merész, különösen egy olyan Németországban, ahol évtizedekig zászlót sem szívesen lobogtattak és a nemzeti összetartozás és büszkeség kérdése is kövér tabunak számított. Most pedig már 400 ezer eladott példánynál jár a könyv, aminek hangoskönyv verziója is bestseller (Christoph Maria Herbst tökéletes Hitler-imitációjának köszönhetően), 28 nyelvre készül fordítás és egy film is úton van.
Hitlerből viccet csinálni nem újdonság, különösen nem Chaplin óta, de a diktátor emberi oldaláról fantáziálni még mindig egy kényelmetlen téma. A Süddeutche Zeitung újságírója, Corneila Fiedler szerint a regény sikere nem feltétlenül irodalmi értékében rejlik, sokkal inkább Németország "nyugtalanító megszállottságával" Hitlerrel kapcsolatban. A karakter feldolgozása, irodalmi továbbgondolása - akár komikusan, akár a gonosz, emberi megtestesüléseként vizsgálva - magában hordozza a veszélyt, hogy elfeledkezünk a történelmi valóságtól - írja Fiedler.
A történet nyilvánvalóan abszurd és nevetséges, de a Timur Vermes pont azért festette le Hitlert ennyire emberi módon, hogy a németeknek komolyan el kelljen gondolkodni a karakteren. A cselekmény erőltetett, de a főszereplő összetett, nem a diktátor megszokott portréjával találkozunk - nem szörnyként vagy bohócként ábrázolja az író.
Vermes a következőket mondta a BBC-nek: "Az elmúlt hatvan évben azt tanultuk, hogy Hitler rossz ember volt. Ezzel azt tanultuk meg, hogy semmi olyat nem tett, amit józan eszű ember megtenne. De megválasztották, és az emberek nem választanak meg idiótákat. Ahhoz szoktunk, hogy azt gondoljuk, nem tudott tisztán gondolkodni és nem volt meg a maga racionális logikája. A könyvben az a meglepő, hogy érthető gondolatmenetekkel találkozunk."
Néhány kritikust pedig pont ez zavar. Félnek, hogy a németek megbékélnek Hitlerrel. Vékony a határ aközött, hogy emberként tekintünk rá, vagy együtt is érzünk vele. A kérdés vita tárgya Németországban is, ahol a háború utáni első reakció az volt, hogy démonnak titulálták a diktátort; egy hipnotizőrnek, aki megbolondította az embereket és ezért ő tehető felelőssé mindenért.
Thomas Pigor - aki egy népszerű animációban kölcsönöz hangot a kádban fürdőző diktátornak - megtapasztalta, hogyan változott a német közönség hozzáállása a kényes témához. 1993-ban tabunak számított Hitlert komikusan ábrázolni. A nézőknek elállt a szava és mindenkiben az merült fel: szabad egyáltalán ebből viccet csinálni?
Ez ma már sokkal kevésbé sokkoló. A háború után is lehetett az egykori Führeren nevetni, létezett egy komikus színdarab, aminek az volt a címe, "Én voltam Hitler bajsza". 1968-ban a fiatalok, az idősebb generációt okolták a háborús bűnökért, ekkor lehetetlen volt ezzel humorizálni. A hetvenes években viszont beindult egy változás, az amerikai, Holocaust című tévésorozattal, de még a Schindler listájának megjelenése is megosztotta a közvéleményt afelől, szabad-e hollywoodi produkcióknak a témát pedzegetnie. De ma már "a jóérzés határain belül megengedett Hitlerrel viccelni" - mondja Pigor.
Németország odavan a regényért és hamarosan valószínűleg a magyar könyvesboltok polcain is megjelenik. Addig is annak, aki nem bír várni, azt ajánljuk, olvassa el Moldova György Titkos záradék című regényét.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
