Zöld lovak basszák a falon a rezet

2013.05.27. 22:22
Nem a román imázskampány részeként és nem is a kétoldalú kapcsolatok erősítése miatt, hanem pusztán szórakozásból kezdte Alexandra Damian és Sugár Teodor Dávid a magyar és román szólások gyűjtését és fordítását. A HungaRomagyarázatok mára szinte mozgalommá nőtte ki magát, több ezer rajongóval, akik tűkön ülve várják minden nap az újabb remekműveket, és maguk is bekapcsolódtak a szólások gyűjtésébe.

Sugár Teodor Dávid és Alexandra Damian romániai vegyes párként tanulgatta egymás nyelvét, így jutott el Aexandrához a magyar lepkefing kifejezés. Annyira megtetszett neki, hogy elterjesztette román barátai körében is. Egy idő után Alexandra városában már minden román lepkefingozott. Utána Dávid elkezdte előásni emlékezetéből a többi magyar szólást és kiderült, hogy ezek románul is remekül hangzanak, csakúgy, mint a román szólások magyarul. Az ötlet azonban a szólásokhoz tartozó illusztrációkkal lett teljes, minden átfordított kifejezéshez kép is készül, így kerül fel a Facebookra, illetve legutóbb, a hatalmas sikernek köszönhetően már egy kiállítóterem falára is.

A magyar nyelv bugyrai

„Eredetileg csak a magunk szórakoztatására találtuk ki ezt az egészet, aztán jöttek a grafikusok, akiket humorérzékük segített beleszagolni a magyar nyelv bugyraiba, s így aztán a HungaRomagyarázatok (HungaRomanisme) amolyan népi humor forrásává vált mindenkinek, aki követ bennünket” – mondta az Indexnek Sugár Teodor Dávid. A grafikusok segítségével a projekt országos szintűvé nőtt, (hiszen a grafikusok többsége bukaresti), és az ötletgazdák remélik, hogy a „hungaromán” szó most Magyarországon is terjedni kezd, beindítva az itt élők fantáziáját is.

„A grafikusok roppant nagy érdeklődéssel fogadták az ötletet, szinte azonnal meglátták tervünkben a játékosságot” – mondja Dávid és Alexandra, akik szerint a grafikusok legalább annyit hozzátesznek a projekthez, mint ők. Sőt, az illusztráció alkotja a projekt igazi magját, mint elmondták, inkább a vizuális pontosságra törekszenek, mint a nyelvire, hiszen vannak olyan kifejezések, amiket nem is nagyon lehet a másik nyelvére lefordítani (például hogy keresztanyád térde kalácsa). Természetesen a magyar grafikusok a román szólásokra csaptak le, a románok meg fordítva, nagyon élvezik a magyar szólások fordítását és ábrázolását. Elsőként George Roşu illusztrátort keresték meg, mert az ő stílusát érezték magukhoz közel állónak, de azóta már más, Románia-szerte ismert grafikusok is bekapcsolódtak a munkába, például Dungi, Cutarica, a magyarok közül pedig Balázs Aaron, Orosz Annabella, Banga Szilárd és Kónya Albert Attila. Ma már több mint száz ábrázolásra váró kifejezés van a tarsolyukban és mintegy 40 illusztráció már el is készült.

Tele van a hócipőm

A HungaRomagyarázatok nem véletlenül lett azonnal népszerű, képeken látni a szólásokat amúgy is vicces, ehhez jön még az idegen nyelv egzotikuma. Hiszen a románok számára a magyar minimum furcsa, amiből szinte nem értenek egy szót sem, a magyarok többsége pedig, még ha beszéli is a román nyelvet, nem gondol bele annak mélységébe. A románoknak az olyan, számunkra mindennapi kifejezések is furcsák, mint a gólyabál, az útlevél, a cicanadrág vagy a bundás kenyér és persze nagy kedvenc körükben a tele van a hócipőm, meg a retkes kifejezés, melynek remekbeszabott illusztrációján egy koszos ember áll egy szál retekben. A HungaRomagyarázatokhoz tartozó rajzok többsége egyébként kifejezetten színvonalas, saját műalkotásként is megállnák a helyüket.

Nekünk is vannak szerkesztőségi kedvenceink, ilyen például a Bassza a rezet kifejezés, aminek ábrázolása zseniálisra sikeredett. Román szólások közül kedvencünk a Trage un pui de somn (húzok egy csirkeharcsát) ami annyit tesz, hogy szundítok egyet, és vicces a Mort copt (sült halott) kifejezés is, ami nagyjából azt jelenti, hogy minden áron.

Kölcsönhatás

Adódik a kérdés, hogy ha két nyelv ennyire szorosan él egymás mellett, vesznek-e át egymástól kifejezéseket? Mint Sugár Teodor Dávid elmondta, akad olyan szólás, ami mindkét nyelvben megegyezik (például a Bámul, mint borjú az új kapura), de többnyire inkább szavakat vesz át egymástól a két nyelv. Kolozsvár környéke, ahol a két nyelvű szólásszótár kiötlői is élnek, kedvez a kölcsönzésnek. Főként a román nyelv vett át a magyarból, például a köszönési formulákat, indulatszavakat (szervusz, jaj stb.). Erdély beljebbi részén azonban természetesen inkább az jellemező, hogy a magyar nyelv veszi át a román szavakat (jellemzően az újításokat). És az sem kizárt, hogy a mozgalom hatására most a magyar szlengben is elkezdenek terjedni a román kifejezések, és a magyarok is „nézik majd a zöld lovakat a falon”, ami nagyjából annyit tesz, hogy olyan dolgokról ábrándozik, amik nem fognak megtörténni (vagy csak majd ha piros hó esik), a románok pedig tépik majd a nyálukat.

A két hónap alatt hatalmas karriert befutott projektnek pár napja „jubileumi” kiállítása is volt Sepsiszentgyörgyön, és hamarosan Kolozsváron is bemutatkoznak egy nagyszabású rendezvény keretében. Egyelőre azonban a hangsúlyt a rajongótáborral való szorosabb együttműködésre és a grafikusokkal való ismerkedésre helyezik, hiszen többségükkel még nem is találkoztak személyesen. Alexandra Damiannak és Sugár Teodor Dávidnk alapvetően nem volt célja a két nyelv és nép egymáshoz való közeledésének az elősegítése. Ők nem is érzik, hogy erre szükség lenne, Dávid szerint aki Romániában magyarul akar beszélni, az nyugodtan megtehetni. „Én nem érzem magam sem kitoloncolva sem kiközösítve a román közegben, mint ahogy szerintem Alexandra se érzi magát kiközösítve az én magyar közegeimben.”