Taksony
-2 °C
3 °C

Alföldi: Emelt fejjel fogok távozni

2013.06.05. 13:35
A Nemzeti Színház június 30-ával távozó igazgatója szerint minden okuk megvan rá, hogy büszkének érezzék magukat. A csalódottságát és az indulatait alkotó energiává szeretné változtatni.

Alföldi Róbert a szinhaz.hu-nak adott interjújában arra a felvetésre, hogy Zsámbéki Gábor egyszer azt írta, hogy „amennyire a Nemzeti történetét ismerem, a színház éléről mindig keserűen, megbántva távozott mindenki, aki távozni tudott, és nem halt bele hivatali ideje alatt”, úgy válaszolt, hogy ő emelt fejjel fog távozni.

Mint mondta, "keserű, hogy egy méltatlan pályázatban maradtunk alul, de minden okunk megvan arra, hogy büszkének érezzük magunkat. Azért, hogy az általunk teremtett érték elpusztul, nem nekem kell restellnem magam". Alföldi alapvetően jóban van a változásokkal, "szükségem van arra, hogy bemenjek az őserdőbe, és vágjam az ösvényt. Öt évvel ezelőtt csináltunk egy tisztást, ott maradtunk, de most tovább kell menni".

A Nemzeti Színház leköszönő igazgatója elmondta, hogy három hónappal ezelőtt még sokkal indulatosabb volt, "haragudtam magamra és Attilára, mert azt gondolom, hiteles művészemberek nem asszisztálhatnak ahhoz, hogy szembeállítsák őket a másikkal, és nem engedhetik meg maguknak, hogy vélt vagy valós ideológiák mentén szálljanak harcba egymással. Természetesen nem akarom elhárítani a felelősséget... Minden országban kérdés, milyen legyen a nemzeti színház, a külföldi kollegák mégis elképednek, amikor arról hallanak, hogy nálunk valamiféle hamis romantikát kérnek számon rajtunk. Tény, nem mismásolt ez a színház. De egy normálisan működő demokráciában erre büszkék lennénk".

Alföldi szerint hasonló bírálatok értek őt is, mint a korábbi igazgatókat, például Németh Antalt vagy Major Tamást. "Azt, aki korszerű színházzá, progresszív műhellyé szerette volna alakítani a Nemzetit, sürgősen eltüntették az intézmény éléről. A mindenkori politika inkább vállalta, hogy egy álságos, régi ábrándokat kergető intézmény legyen. Úgy látszik ez az ország nem sokat változik".

A szinhaz.hu-nak adott interjúban arra a kérdésre, hogy átértékelődött-e benne az indulat, azt válaszolta, hogy "azt remélem, hogy alkotói energiává alakul. A saját indulataim elgondolkodtattak arról, milyen méltatlan helyzeteket eredményezhet a dafkéból való létezés és a ragaszkodás. Rájöttem, hogy most nincs miért harcolni, mert a kialakult helyzetet nem tudom megváltoztatni".

A színházigazgató úgy véli, hogy felelős azokért, akik elmennek a Nemzetiből, és azokért is, akik maradnak, a lelkiállapotukért, a búcsúért. Mint mondta, reméli, hogy azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozott az elmúlt öt évben, egyszer még együtt dolgozhat. "Köztudott, hogy szerettem volna továbbvinni a csapatot, de nem sikerült, mert nem olyan a kulturális környezet, hogy megismétlődhessen az, ami a Katona József Színház alakulásánál történt. Meglepő lett volna, ha összejön. Az „átkosban” fontosabb volt, hogy egy igazán jól működő színházi műhely továbbélhessen, most, a demokráciában, úgy látszik, nem az".

Mint ismert, nemrég Alföldi Róbert úgy nyilatkozott, hogy tárgyalt az Újszínház átvételéről a Fővárosi Önkormányzat kulturális vezetésével, ezt a városvezetés azonban cáfolta. A Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatósága az Index kérdésére azt válaszolta, hogy "Csomós István kultúráért felelős főpolgármester-helyettes kétszer is találkozott Alföldivel, de ezek nem tárgyalások voltak, csak megbeszélések. A megbeszéléseken elhangzott, hogy egy befektető megvette volna Alföldiéknek a Tivolit, illetve később a Vörösmarty mozi is szóba került játszóhelyként, de aztán az érdeklődés megszűnt".

Alföldi most arra a kérdésre, hogy nehéz volt-e elengednie azt a gondolatot, hogy tovább vigye a társulatot, azt felelte, hogy "nem maradt más választásom. A saját életemmel hazárdírozhatok, de az embereim életével nem. Nem mondhattam, hogy gyertek velem a semmibe. Nota bene, én se mennék a semmibe".

Mint mondta, "most annak van itt az ideje, hogy feldolgozzam, akaratomon kívül zárul le egy meghatározó szakasza az életemnek... Meg kell vizsgálnom, hogy miként tudom újradefiniálni a saját feladatomat a mai Magyarországon, ahol nem az a fontos, hogy miben mutatkozik potenciál, ahol nehezen tudunk egymással kommunikálni, és a legtöbb intézkedés nem valamiért, hanem valami ellen történik.... A búcsú megvisel, de nekem nem szabad siránkoznom, mert elképesztő szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindig kapok választási lehetőséget és szabadon rendelkezhetek az életemmel".

Alföldi szerint elég kapós lett mostanában, a következő három évre már van dolga: most két zenés darab megrendezésén dolgozik (István, a király, Kőműves Kelemen), aztán megy a Vígszínházba rendezni (Danton halála), majd Bécsbe és Müchenbe is.