Független múzeum nem kap egy kanyit se

Pécsen 2007-től vezette a múzeumok igazgatóságát. Mit tekint az ottani működése legnagyobb sikerének?

Fabényi Júlia

Fotó: Bődey János

Kiállítást keveset csináltam, de részt vettem a kulturális főváros lebonyolításában, és olyan sikeres volt a tevékenységünk, hogy két programunk pillérprogram lett [főprogram – a szerk]. Több kis kiállítást is csináltam, de nem azok voltak a fajsúlyosok, hanem a Bauhaus kiállítás és a Nyolcak.

A kulturálisfőváros-projekt országosan inkább a kudarcokról, késésekről és szervezetlenségről volt ismert. Ön sikeresnek érzi mindazt, amit annak keretében végzett?

Ami ránk vonatkozott, az sikeres volt. Olyan körülmények közt csináltuk, ami embert próbára hívó volt. Nem volt épületünk az utolsó pillanatig. Ilyen feltételek mellett tervezni is lehetetlen volt.

A szakma egy része nem a sikereiről ismerte, legalább is abból következtetve, hogy igazgatóvá választása heves reakciókat váltott ki. Például képzőművészek és egyetemi hallgatók foglalták el napokra a múzeumot. Meglepte ez a fogadtatás?

Azt éreztem, hogy akik így ellenálltak, azokban nagy félelem van. Se tőlem nem kell félni, sem a programoktól nem kell félni. De ha ez az ő erejük, akkor oké, akkor féljenek. Ha valaki akkor érzi jól magát, ha nagyon rosszul érzi magát, akkor biztosítsuk a rossz helyzetet, hogy jól érezze magát. Nem?

Ezt nem értem. Ön hogyan működne ebben a disszonáns szituációban?

Hozom magamat, vagy megy a munka, vagy nem. Bízom abban, hogy az a csapat, akik a művészettörténeti kutatóintézetből itt kutatásokat folytattak, majd elfogadja, amit mi leteszünk.

A párbeszéd lényege nem az öldöklés. Én is tudok öldökölni, de eszemben sincs, mert az munka, és én notórius munkakerülő vagyok. Ezt ne írja le. De ha az ellenfél csak ellenségként kezelhető, akkor már nagyon nagy gáz van a fejekben.

Valamiért mégis nagy volt az ellenállás. Az aacheni Ludwig Alapítvány például ritkán szólal meg, most viszont kiálltak az előző igazgató mellett.

Korrektnek tartom, ha egy alapítvány elismeri az előző igazgató munkáját. Ez azt jelenti, hogy profik. Akár találnak abban hibát, akár nem, de látják, hogy öt év munka van benne.

Tehát a Ludwig Alapítvány nyilatkozatát udvariassági gesztusnak tartja?

Ez annál több. Ez profizmus, hogy elfogadják a Bencsik Barnabás ötévi munkáját.

Fotó: Bődey János / Index

De kimondták azt is, hogy ők továbbra is Bencsiket szeretnék.

Jó, ezt ők kimondták, más meg nem ezt mondta ki.

Úgy tudom, hogy két neves kurátor is visszamondta a kiállítását. Mélyi József és Somogyi Hajnalka úgy döntöttek , hogy az Ön vezetése alatt nem szeretnék megvalósítani a projektjüket.

Mélyitől megkaptam az írásos választ, ahol udvariasan felsorol három kifogást, az egyik a Ludwig jelenlegi helyzete, de családi okokra is hivatkozik. Somogyi Hajnalkától még nem kaptam semmit, ugyanakkor ő már több hónappal ezelőtt távozott innen. És a felkészítése sem volt ezeknek a kiállításoknak azon a szinten, hogy lépni lehetne. Erről a kollégák tájékoztattak a szolgálatba lépésem második napján.

Pedig ezek már a meghirdetett programok közt is szerepeltek.

Azt a tájékoztatást kaptam, hogy semmilyen szinten nem állnak ezek a projektek.

A visszamondott kiállítások, amelyek Ön szerint sehogy nem álltak, mégis kaptak a Nemzeti Kulturális Alaptól támogatást.

Az NKA nem a készültségi állapotot vizsgálja, hanem a tartalmat. A támogatást pedig az általam vezetett NKA-kuratórium adta.

Igen, ez lett volna a következő kérdésem.

Mint az NKA vizuális kollégiumának az elnöke megszavaztam a támogatást, de még nem abban a hitben, hogy én a Ludwigban fogom folytatni.

Én ezt máshogy tudom.

Dehogyis, május 23-án tettük ki az eredményeket. A Ludwig posztjának az elnyerését 22-én délután mondták meg nekem.

(Az NKA honlapja szerint a döntés május 21-én született, mi pedig már 18-án, tehát a döntés előtt három nappal megírtuk: Fabényi lesz a Ludwig igazgatója. Az eredményeket június 4-én tették fel a honlapra.)

Fotó: Bődey János / Index

Nem Ludwigosként szavaztam meg a Ludwig eredményt. Csak nem mentem ki a szavazásnál. Ez néha tényleg olyan zavaros. Egy kiscica voltam, és játszottam a másik énmagammal.

Nem tarja aggályosnak ezt a helyzetet?

Dehogynem, azért kértem a felmentésemet a kuratórium vezetése alól. A kuratórium (a kuratóriumi tagság. a szerk.), meg a kuratóriumi elnökség két különböző dolog. De korábban is igazgatóként voltam a kuratórium elnöke. (A Baranya megyei múzeumok vezetőjeként. a szerk.)

A múzeumfoglalók a tranpszarenciát hiányolták a kultúrpolitikai döntésekből. Hogy látja az ő felvetéseiket annak kapcsán, hogy ön volt a kismacska, aki önmagával játszott?

Ami az én részem volt, azt ott helyben nekik megpróbáltam tisztázni. Az összes többi, ami nem az én asztalom, azt nem. Nem én vagyok még a miniszterelnök, de ezt se írja le. Szóval ennyire skizofrén nem vagyok, az ami rám vonatkozott, azt igyekeztem tisztázni.

Kiss Pál Szabolcstól megtudtam ott, hogy az a baj, hogy nem teszem közzé a pályázatom. Én pedig megmondtam, hogy közzé teszem, ha én nyerem meg a posztot. Ha nem nyerek, akkor minek tegyem közzé?

Miért nem akarta korábban nyilvánosságra hozni a pályázatát? Az előző igazgató pályázata elérhető volt a döntés előtt. Félt, hogy ellopják az ötleteit?

Nem, azért ennyire paranoiás nem vagyok. Miért tegyem közzé?

Miért ne?

Csak azért, mert valaki azt mondja? Akkor én meg azt mondom, hogy csak.

Mennyire tartja átláthatónak az igazgató kiválasztási metódusát?

Eddig minden miniszter fenntartotta a döntési jogot, és szakmai kuratóriumok ellenében is döntött. Ezt korrektnek tartom, akkor is, ha egyszer ellenem döntöttek, 2005-ben a Műcsarnok esetében. Ott a szakmai kuratórium egy kivétellel mellettem volt, de a miniszter egyszemélyben döntött Petrányi Zsolt mellett. 2008-ban Fitz Péter mellett döntött a kuratórium, és mégis a Bencsik Barnabást nevezte ki a miniszter. Az én esetemben kivételesen a kuratórium és a miniszter is ugyanúgy döntött, és akkor már nem tetszik a döntés.

Hogyan viszonyul majd az Ön által vezetett intézmény az MMA-hoz? A Művészeti Akadémia a magyarságtudatot, a keresztény erkölcsiséget tartja irányadónak a művészetben, míg a Ludwig eddig progresszív művészeti elvek mentén szerveződött.

Fotó: Bődey János

Az MMA más feladatot képvisel, ez meg itt egy múzeum, ahol tudományos kutatásokkal kell alátámasztani a legkisebb kiállítást is. Az MMA a tudtommal nagy átfogó tárlatokat szeretne, igen nagy merítéssel az élő művészektől. Itt viszont a nemzetköziségre kell helyezni a hangsúlyt.

Tehát úgy véli, hogy a Ludwigot képes lesz az MMA irányvonalától függetlenül működtetni.

A Ludwig irányvonala független az MMA irányvonalától.  Most mit nevez függetlenségnek? Én nem szeretnék független lenni az államtól, mert akkor az államtól nem kapunk egy kanyi vasat sem. Ha a tüntetők értenék, mi az az autonómia, amit annyira hangoztattak, akkor nem beszélnének függetlenségről, mert ha ez egy autonóm intézmény lenne, akkor egy árva vasat sem kapna.

Az autonómia mást jelent. Az állam finanszírozhatja a múzeumot, de a politikusok, hivatalnokok nem szólhatnak bele a szakmai munkába. Tehát Ön nem hisz ebben a rendszerben?

Amikor már lenn vagyunk a béka feneke alatt, akkor csak az jut eszembe, hogy nem szeretnék úgy független lenni, hogy anyagilag ne támogassanak. Szakmai függetlensége ennek az intézménynek eddig is meg volt, akkor miért pont velem kezdődne?

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!