Ötven éve halt meg Mephisto mintája

Ötven éve, 1963. október 7-én halt meg Gustaf Gründgens német színész, "az örök Mephisto", akiről Szabó István Oscar-díjas filmjének főhősét mintázták. Tehetsége vitathatatlan, személye azonban a náci időkben való viselkedése miatt sokat vitatott volt. Halálának körülményei máig tisztázatlanok.

Rejtélyes halál

"Mindig is túl sokat dolgoztam, nem jutott eszembe élni. Most még gyorsan meg akarom tanulni" - mondta egyetlen tévéinterjújában. Megvalósítani csak részben tudta tervét: nem sokkal azután, hogy férfi élettársával 1963 őszén elindult régóta tervezett világkörüli útjára, a híres színész, rendező és intendáns meghalt egy hotelszobában a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában. Véletlenül vagy szándékosan - a mai napig nem tudni - túl sok altatót vett be.

Egy borítékon, amelyet hálószobájában találtak, ez állt: "Azt hiszem, túl sok altatót vettem be. Komikus. Hadd aludjak".

Az eredeti Mephisto

A művész, aki Goethe híres műve, a Faust Mefisztójaként világhírnévre tett szert, még ötven évvel halála után is megosztja a közvéleményt - nem utolsósorban a nácizmus idején tanúsított ellentmondásos viselkedése miatt. Egyesek szerint karrierista ember volt, csak a siker lebegett a szeme előtt, és virtuóz módon érvényesült a náci rendszerben. Mások viszont úgy látják, szeplőtelen volt, aki színházával szabad teret teremtett a totalitárius államon belül, és kurázsiról tanúbizonyságot téve megvédte veszélyben lévő kollegáit.

Számos színpadi szerepe mellett - Hamlettől Fauston át II. Fülöpig - Fritz Lang és Hans Steinhoff keze alatt filmekben is játszott. Gustaf Gründgens 1899. december 22-én született, színésziskolába szülővárosában járt. Első színházi sikerét Hamburgban ünnepelte, ott ismerkedett meg Klaus Mann-nal és testvérével, Erikával, akit 1926-ban feleségül vett, noha a színész homoszexualitása mindenki előtt ismert volt.

Klaus Mann később Mephisto című híres művében számolt le volt sógorával: a regény alig burkoltan Gründgens példa nélküli karrierjéről szól a náci korszakban. A háború után a színészt néhány hónapra internálták. Később színházigazgatóként visszatért Düsseldorfba, 1955-től 1962-ig pedig a hamburgi Deutsches Schauspielhaust vezette.