További Kultúr cikkek
A VampiCon több szempontból is lesújtó volt.. És nem azért mert olyan sok bőrszerkós, hulla sápadtra sminkelt fanatikussal találkoztam volna, akik fejvesztve sipákoltak az őrületes programoktól. Merthogy egyik sem volt, se igazi agyeldobós program, se seregnyi vámpírhorda. Akkor mégis miért kerül 10 000 forintba a szombati napijegy, a VIP meg egyenesen 98 000-be? Ennyit ér egy kis baráti csevej a misztikus világért oda-vissza rajongókkal, némi farkas simogatás, egy lehelet vékonyka szelet a vámpíros sztárvilágból, meg persze Müller Attila 32 fogas vigyora a porondmesteri szerepben.
A VampiConra úgy készültem, hogy ez lesz a magyar Comic Con, ami hőskorában még csak egy igen szűk képregénybuzi réteghez szólt, most meg már a tévés, filmes bagázs egyik fontos fesztiválja. Szóval gondoltam ez lesz a jó amerikai példa méltó magyar koppintása, lesznek standok, ahol millió vámpíros könyv, képregény, vagy forgatásokról megmaradt művér áll majd kiporciózva. Egy viszonylag hatalmas csarnokra számítottam tele lelkes fanatikusokkal, a kövér, otthonülő, zsíros hajú pasasoktól kezdve a lázadó darkos tini lányokig, csak hogy a közhelyszótárból ilyen mélyet merítsek. Ehhez képest majdhogynem ördögszekerek fogócskáztak a fesztivál helyszínéül választott Hungexpo 25-ös épületében. Pedig majdnem fokhagymafüzérrel a nyakamban érkeztem, mint expert vámpírölő.
Én sem számítottam nagy tömegre, de nálam pesszimistábbak csak a rendezők voltak, akik egy rókalyuknyi kis helyet álmodtak meg a réteghepajnak. Egy viszonylag nagy teremben maximum 100 embernek biztosítottak ülőhelyet, ami a színében, méretében és díszítésében is gyászos színpad felé néz. Az emeleten van még 4-5 stand, ahol príma csecsebecséket lehet venni a kézzel készült ékszerektől kezdve a vasalt matricás vámpírpólókig, lehet fotózkodni és kerekasztal beszélgetésben részt venni a misztikus világ sztárjaival. Ennyi. Ezt tudja a VampiCon, de ezt stabilan.
Mivel ebben a kultúrkörben nem vagyok túl jártas, nekem bőven elég volt annyi, hogy a Vámpírnaplókból iderángatták Nathaniel Buzolicot, A Gyűrűk Urából és az Underworldből ismerős Craig Parkert, de magyar szinten Benedek Szabolcs (A vérgróf, A vérgrófnő és A vértanú írója), Gaura Ágnes (a Vámpírok múzsája és az Átkozott balszerencse írója), és Farkas Veronika (a Vámpírnaplók és a Vámpírakadémia könyvek fordítója) is ott volt a húzónevek között. Az igazat megvallva a rendezvényt a Veresegyházi Medveotthon farkasai mentették meg.
Müller Attila irányította a Darwin-központú beszélgetést, amelyben richtig kötötte az ebet a karóhoz, hogy a farkas az márpedig kutya, illetve pont fordítva, nem? Amikor Attila már másodszor próbálta leerőszakolni ezt a gondolatmenetet a farkas gondozó torkán, akkor már én sem ültem nyugodtan, és ahogyan a gondozó idegességtől remegő hangjából kivettem, a színpadon sem volt túl felhőtlen a légkör. De Attila fejébe csak nem képesek beleverni, hogy a farkasok nem vezényszóra cselekednek a reklámokban, filmekben, hanem bizony két napig éheztetik őket, hogy a forgatáson hússal motiválják őket.
Kevésbé volt kínos a Mezei Kittivel lefolytatott beszélgetés, ami leginkább a szinkronstúdiós munkáról szólt, amiről kismillió cikket elolvashatott már az ember, de most szóban is megkaptuk az igazságot. Eddig és ne tovább. A cirka 50 főből álló „lelkes” tömeget elnézve arra jutottam, hogy nincs túl sok értelme megvárni az esti Halloween partyt, bár DJ Kincses biztos rendesen odapakolta volna a lemezeket, valahogy nem éreztem indokoltnak a további maradásomat, és a tömeg sem fogott vissza.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
