Szép, színes, meztelen emberek

A svájci származású Michel Comte a 80-as évek óta az egyik leghíresebb divat- és reklámfotós, szinte nincs olyan nagy név a szakmában, akinek ne készített volna kampányt, és nem nagyon van olyan celeb sem, aki ne állt volna a kamerái előtt. Valami furcsa oknál fogva Comte szereti magát a spontaneitás nagy mesterének hívni – így aposztrofálják a bécsi kiállításon is –, holott fotói ennek pont az ellenkezőjét sugallják: hosszasan beállított, sokszor túlzottan kitalált képek, természetellenes mozdulatokkal, sok sminkkel.

A Kunst Haus Wienben februárig látható kiállításon szinte az összes híres, mindenki által ismert női portréja megtekinthető. Félmeztelen képek Helena Christensenről és Sophie Marceau-ról, Sofia Coppola a fürdőkádban, Sophia Loren bundában, Cindy Crawford fiatalon, ismerős lesz mindenkinek. Comte a színes képekből többet ki tud hozni: a Pamela Andersonról, Vanessa Mae-ről vagy Manolo Blahnikról készült színes portréi lenyűgözően jók. Sorolhatnánk még a nagy neveket, akiket a kiállítás képein Comte felvonultat; aki valamit is számít, az Comte-nak megvolt, és a kiállítás anyaga szeretné is ezt hangsúlyozni.

A nagy nevek mellett kiemelkedően sok képet visznek el az aktok. Comte is szívesen fotóz viasztestű meztelen nőket, és nem veti meg a szőrzetet sem, csakúgy, mint például Helmut Newton, de míg Newton képei sokszor tele vannak érzelemmel és jelentéssel, Comte képei gyakran üresek maradnak. Pedig nyilván nem véletlen, hogy a nyitókép, amely egyben a kiállítás legnagyobb és egyik legjobb darabja, egy hatalmas fekete-fehér kép, az öregedő, de öregségében is szép és kifejező Catherine Deneuve-ről készült. De ezen kívül csak egy-két olyan kép van csak a kiállításon, ami jelentéssel bír, ilyen például a fürdőköpenyben elrévedezve dohányzó Geraldine Chaplin portréja.

Comte szerette volna megmutatni azt is, hogy ő nem egyszerűen egy luxusvilágba bejáratos, gazdag fotós, hanem érzékeny a világ szociális problémáira is. Legalábbis ezt hivatottak ábrázolni a People and Places without Names című könyvéből kivonatolt fotók, melyek egy egész falat elfoglalnak. Fölöslegesen, ugyanis ezek az igen kis méretben, rossz minőségben kiprintelt képek pusztán arra jók, hogy az ember rájöjjön, sokkal szívesebben nézegetné Comte Irakban, Brazíliában és Afganisztánban készült képeit, mint a huszadik Chanel-kampányt. Comte amúgy sokat jótékonykodik, fotózott a Vöröskeresztnek is, sőt feleségével együtt filmet is készített. Nevét azonban mégis mindenki a divat világához köti.

Comte képei nem mindig szimpatikusak, a tárlat sok szempontból inkább technikai értelemben érdekes, Comte ugyanis nem fél bemutatni photoshop programját, amelynek segítségével az Uma Thurmanről készült kép a szemünk láttára alakul át teljesen, még a háttér is más színű lesz. Nem hazudja azt, hogy egy jól sikerült fotó teljesen a művész műve. Emellett a szintén a kiállításon megtekinthető kisfilmen látható, hogy még egy ilyen befutott, menő fotósnak is tülekedni, lökdösődni és nyomulni kell, ha el akar csípni a sztárok életéből egy-egy pillanatot. A szépen nagyított képek mellett Comte rengeteg kontaktfotót is bemutat, ami egy kicsit szintén közelebb hozza a nézőhöz a fotóst, hiszen bepillantást nyerünk a válogatás szempontjaiba is.

A Kunst Haus Wienben látható kiállítást szeretni fogják azok, akiket lenyűgöznek a precíz és hibátlan képek, akit érdekel a divatfotó és a divat világa, aki szereti a meztelen nőket, vagy aki kíváncsi a fotózás technikai hátterére. Az az érzelmi hatás azonban, ami például a Kunst Haus előző, Linda McCartney kiállításán mellbe vágta az embert, itt elmarad. Persze nem is biztos, hogy ez mindig szükséges.