Aliz
6 °C
14 °C

Itt az év kultúrbotránya

2014.03.13. 13:50

A héten publikálják az 1976-ban meghalt Martin Heidegger „fekete jegyzetfüzeteit”, melyeket a XX. század egyik legnagyobb filozófusa végakaratában egészen addig nem engedett publikálni, míg összes művét meg nem jelentetik – írja a Guardian.

Az előzetesen kiszivárgott részletek már most óriási vihart kavarnak, mivel olyan szintű vulgáris antiszemita megjegyzések vannak benne, melyek megsemmisítik a gondolkodóról alkotott eddigi képet - arról már nem is beszélve, hogy abszolút méltatlanok egy Lét és idő-szintű könyv szerzőjéhez.

Martin Heidegger és a nácizmus kapcsolata a modern eszmetörténet talán legvitatottabb és legkutatottabb fejezete. A XX. század egyik legnagyobb hatású filozófusáról köztudott, hogy 1933-ban belépett az NSDAP-ba, és elfogadta a freiburgi egyetem rektori címét – elődjét a nácikkal való konfliktusa miatt mentették fel –, de 1934-ben már meghasonlott a rendszerrel, és le is mondott.

Ebből az időszakból fennmaradt több olyan szövege is, melyről később maga is azt mondta, hogy „ma már nem írnám le”. 1934 után lényegében belső emigrációba került, ennek ellenére a háború után igazolóbizottság előtt kellett magyarázkodnia. Múltjáról keveset beszélt, és csak a Spiegelnek adott nagyinterjújában próbálta meg magát a nagyobb nyilvánosság előtt tisztázni, de ezt a beszélgetést csak a halála után lehetett megjelentetni.

Hogy ilyen előzmények után még miért lehet fontos, hogy tényleg náci volt?

Azért, mert Heideggerről eddig az volt a konszenzus, hogy a modernitás nagy – de tényleg nagy! - kritikusaként valóban nem szimpatizált a demokráciával, de rövidke szédelgésétől eltekintve ugyanígy a modern létfeledés egyik alakváltozatának tartotta a nácizmust is. Ehhez védelmezői még hozzátették, hogy gondolkodása nem szorítható politikai sémákba, ezért minden ilyen interpretáció félrevezető. 

Még egy csavart ad a Heidegger-történetnek, hogy tanítványai, védelmezői között sok zsidó származású filozófus van és volt – köztük olyan jeles figurák, mint Hannah Arendt, Jacques Derrida, vagy hogy egy kiváló magyar filozófust is említsünk, Vajda Mihály. 

A Fekete jegyzetfüzetek 2013 decemberében kiszivárgott szakaszai – különösen Heidegger nívóját ismerve – valóban elég alja megjegyzéseket tartalmaznak.

1941-ben például azt írta, hogy a Világjudaizmus a nyugati modernitás egyik vezérlő ereje, mely

megragadható mindenütt, és nincs szüksége katonai erőre arra, hogy kifejtse hatását - miközben nekünk embereink legjavának vérével kell áldoznunk.

A „Világjudaizmus”  kifejezést a cári titkosszolgálat hamisítványa, a Cion bölcseinek jegyzőkönyve honosította meg, és Hitler Mein Kampfjában is kulcsfogalomnak számít. Ez azért is különösen béna, mert Heidegger műveiben igazi kereszteshadjáratot indított az összes metafizikailag "terhelt" kifejezés – "ember", "szubjektum", ilyesmi – ellen, erre pont az ilyen kifejezéseket használta reflexió nélkül. 

Egy másik feljegyzésében azt írta, hogy a zsidók „számító természetükkel” azért szállnak szembe olyan vehemensen a náci fajelmélettel, mert valójában maguk is régóta a faji elvek szerint élnek

Nem csoda, hogy a Fekete jegyzetfüzetek első olvasása annak kiadóját, Peter Trawnyt is lesokkolta, de vannak olyan filozófusok, akik szerint ettől még nem kell kukába dobni az egész Heidegger-életművet. Jonathan Rée angol filozófus szerint

A filozófia arról is szól, hogy a képesek legyünk felfigyelni azokra a problémákra, melyek a saját gondolkodásunkban meglepetésszerűen jelentkeznek.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?