Iván
8 °C
22 °C

A magyar, aki a legtöbbször nem mászta meg az Everestet, újra megpróbálja

2014.03.26. 18:42 Módosítva: 2014-04-04 10:12:29

Ismét megpróbál felmászni a világ legmagasabb hegyére Klein Dávid. A hegymászó arról ismert, hogy ő az a magyar, aki a legtöbbször nem mászta meg a Mount Everestet. Eddig hét sikertelen próbálkozása volt, idén nyolcadszor indul a csúcsra.

Szerdai sajtótájékoztatóján azt szerettük volna megtudni, miért reméli, hogy ilyen előzmények után mégis sikert ér el.

„2007-ben 8650 méterre jutottunk fel, oxigén nélkül. Akkor jól éreztük magunkat, csak technikai okokból késésben voltunk, fél tizenegykor értük el ezt a magasságot, és 12-re kellett volna a csúcsra érnünk, hogy biztonságban visszaérjünk. Várkonyi László, a mászótársam mondta, hogy a csúcs még legalább öt óra, forduljunk vissza. De ha idén is sikerül ilyen körülmények közt, ilyen kondícióban 8650 méterig másznom, akkor elérhetem a csúcsot.”

13 sikertelen expedíció, két csúcsmászás

Klein Dávid vállalásának nagyságát akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy a hegymászó oxigénpalack használata nélkül mászik, ami nagyságrendekkel nehezebb, mint oxigénes segítséggel. 

Míg az Everesten 3500 körüli oxigénes megmászást tartanak számon, anélkül 2010-ig csak 142 ember jutott fel. Az utóbbiak közel harmada pedig profi serpa, akik idejük jó részét expedíciókon töltik.

A világ legjobb hegymászóit is megrostáló feladat különösen erős vállalásnak tűnhet úgy, hogy Klein Dávid az alacsonyabb hegyeken sem volt sikeresebb. 1998 óta egy kivételével minden évben részt vett valamilyen magashegyi expedíción, amelyek közül 13 sikertelen volt. Hegymászókarrierje alatt csak két nyolcezres csúcsra ért fel: a Cho Oyura (8201 méter)és a Broad Peakre (8047 méter).

A hegymászás két jelentős szakportálja szerint ezek a legkönnyebb nyolcezresek:

„A mászók szerint a Cso-Oju a legkönnyebb 8000-es. Nincsenek technikai nehézségek, sem veszélyek. Népszerű a síelők és snowboardosok körében is”

– írják a Cso-Ojuról. „Az expedíciók akklimatizációként használják a szomszédos K2 megmászása előtt. Mérsékelten megerőltető mászás.” – foglalják össze a Borad Peaket.

Fantasztikus tervek

Klein Dávid lehetetlennek tűnő vállalásaival, majd a sikertelenségek kreatív magyarázatával vívott ki kétes ismertséget a hegymászóvilágban .

Speciális út az Everestre: 2001-ben Klein a világ egyik legnehezebb hegymászóútjának megmászásához kapott jelentős állami támogatást, 25 millió forintot. A világ legmagasabb hegyének legnehezebb falát akarta megmászni: a Mount Everest Kangshung-falát. Erre csupán egyetlen, világklasszisokból álló amerikai csapat volt képes.

Kleinnék alig 6400 méterig jutottak, amely az a magasság, ahol ugyanebben az időben, a hegy normál útján egy másik magyar expedíció is táborozott. 6400 méter az ő előretolt alaptáboruk magassága volt.

Magyarázat: Nem az erejüket meghaladó nehézségek, hanem a rossz idő miatt kellett visszafordulniuk. 

Nanga Parbat-expedíció, télen: 2013-ban Klein az egyik legnehezebb nyolcezres téli megmászására indult. A hegyet még soha senki nem mászta meg a zord körülmények közt. A csapat 5500 méterig jutott.

Magyarázat: Klein társának agyödémája miatt kellett visszafordulniuk. Az 5500 méteres magasság száz méterrel alacsonyabb, mint az Everest északi alaptábora. Ez a Himalájában, Karakoramban nem számít jelentős magasságnak. Hegyhez nem szokott ember persze kaphat agyödémát, de miként lehet, hogy Klein éppen ilyen társsal vágott neki annak a feladatnak, amit azóta sem oldott meg senki? A magyar sajtó mindenesetre kérdés nélkül hozta le a furcsa magyarázatot.

Ez a két hegy a legnépszerűbb a nyugati országok nagyravágyó bankárai és irodistái közt, ha egyéves edzés után fel akarnak jutni valamelyik himalájai csúcsra. Persze ezekre is nagyon nehéz felmászni, de az Everesthez, főleg annak oxigénpalack nélküli megmászásához nem hasonlíthatók.

Magashegyi cirkusz

Kleinnek nem csak saját korlátaival kell megküzdenie, hanem azzal is, hogy a Mount Everest időközben magashegyi cirkusszá alakult.

Serpák feszítenek ki köteleket az alaptábortól a csúcsig, a fizetős hegymászók pedig kilométereken keresztül állnak a kötél mentén, hogy lassan, egymás után vonuljanak a csúcsra. Néhány éve korunk egyik csúcsmászója, Simone Moro vissza is fordult, mivel oxigén nélkül lehetetlen volt ilyen körülmények közt mászni. Mivel az oxigénes mászóknak más a ritmusa, ezért velük nem tudott együtt haladni. De ha kiállt a sorból, akkor egyből elsüllyedt a mély hóban, így akkor emiatt nőttek a nehézségek.  (Interjúnk a neves mászóval itt.) 

Klein a fenti problémákról azt mondta, hogy „jó szervezéssel” kívánja kikerülni ezt a problémát. Bármit jelentsen is a jó szervezés ilyen esetben. (Éjszaka haladna, amikor mindenki alszik?)

Fapados hegymászás

Klein Dávid idén egy kereskedelmi expedíció tagjaként utazik Tibetbe, hogy az északi oldal normál útján másszon. Ezen az úton érték el magassági rekordjukat is 2007-ben.

A kereskedelmi expedíció azt jelenti, hogy a hegymászó befizet egy nepáli cégnél, amely egy tucat másik emberrel együtt a helyszínre szállítja őt, majd kiépíti számára az alaptábort, főz rájuk, biztosítja az utánpótlást. A hegyen köteleket feszítenek ki a csúcsig, továbbá sátrakat is elhelyeznek az út mentén.

Klein elmondta, hogy ő a fapados változatra fizetett be, azaz a sátrakat maga fogja a vinni a hegyen.

Mindez szintén kérdéseket vet fel, hiszen a legritkább esetben fordul elő, hogy a hegymászó felesleges súly cipelésével terhelje magát, ha már végig felállították a sátrakat. A szerző, aki több magashegyi expedíción vett részt újságíróként, azt tapasztalta, hogy az egyes táborokban többnyire maradnak üres sátrak, hiszen nincs mindenki folyamatosan a hegyen. A megérkező, hulla fáradt mászók pedig ilyenkor egyszerűen befekszenek valamelyikbe.

Az Everest csak egy könnyű tátrai túra

Klein hegymászóképességeit tekintve is megosztja a szakértőket. Legutóbb néhány hete véletlenül a szerző egy ismerősétől kért tanácsot a Tátrában, hogy milyen útvonalon lehetne a közeli hegy falán felmászni.

Klein és társa késő estére jutott fel a csúcsra, majd emberfeletti küzdelemben, hátizsákjaikat is hátrahagyva, éjfélre érték el a menedékházat. A megmenekülést az helyezi képbe, hogy az ugyanezen a falon mászó hobbialpinisták már este hatkor visszaértek, hogy a biztonságos menedékházban fogyasszák el vacsorájukat. Extrém időjárásra, különös nehézségekre egyikük sem emlékezett, igaz, nekik sietniük kellett haza, mivel nem profi hegymászók lévén másnap dolgoztak.

„Eltévedtünk a falon – magyarázta az esetet kérdésünkre a hegymászó. Hozzátéve:

"Ha az Everest a Tátrában lenne, akkor csak egy könnyű gerinctúrának számítana a megmászása.” 

Az Index Klein Dávid expedíciójának médiapartnere, bejelentkezéseit lapunk fogja közölni.