Gál
9 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Ló nélkül büntet a Kincsem-darab

2014.04.05. 12:40

,,Hol itt a konfliktus, amely minden filmnek és színdarabnak a hajtóereje?"

- nyilatkozata szerint ezt kérdezte magától Bereményi Géza író-rendező, amikor megkeresték azzal, hogy írjon forgatókönyvet Kincsemről, a csodalóról. Kincsem ugyanis 45 futamban indult és ebből 45-ször nyert is. Vagyis nagy bukásokról, hullámhegyekről és hullámvölgyekről, tragédiáról esetében szó sincs. Kincsem futott, nyert, futott, nyert, megint futott és megint nyert.

Így aztán Bereményi úgy döntött, hogy a történetnek azokról az emberekről kell szólnia, akik körülvették Kincsemet. A lóhoz legközelebb álló négy embert, a tulajdonos-tenyésztőt, a trénert, a zsokét és az istállófiút választotta ki, és róluk, az ő Kincsemhez fűződő viszonyukról írta a darabot. A Thália Színház és a Budapesti Tavaszi Fesztivál közös előadásának péntek este volt az ősbemutatója.

És ezzel még nincs vége a Kincsem-dömpingnek. A lóról ugyanis film is készül, állítólag rögtön kettő. Az egyiket, akárcsak a darabot, Bereményi Géza írja, és nem kevesebb, mint 30-60 millió dollárból, azaz 6,6-13 milliárd forint közötti összegből tervezik leforgatni. Rendezőnek állítólag egy Oscar-díjas, nem magyar művészt akarnak felkérni, a finanszírozást pedig orosz partnerekkel oldanák meg, mert ennek a produkciónak a léptéke meghaladja a magyar lehetőségeket. Tavaly ősszel erről azt mondta a film dramaturgja, Szőcs Géza, hogy "ez a széles ívű együttműködés új energianívóra emelheti az orosz-magyar kapcsolatokat". A filmről még annyit lehet tudni, hogy, Elena Drapeko orosz színész, a Duma kulturális bizottságának első elnökhelyettese Kincsem trénerének a feleségét játssza majd benne, és Weisz Fanni jószolgálati nagykövet, egykori szépségkirálynő és Oszter Sándor is szerepet kaphat. De készül egy másik Kincsem-film is, amit a Valami Amerikás Herendi Gábor készítene a filmalap támogatásával. (A két tervezett Kincsem-filmről itt írtunk hosszabban.)

Kincsem, a csodaló

Kincsem, a csodakanca 1874. március 17-én jött világra. A világhírű magyar ló 54-szer indult versenyen és mindet megnyerte. Karrierje kétéves korában kezdődött, trénere az Angliából Gödre települt Hesp Róbert volt. Miután szinte az összes fontos európai országban versenyzett, hatévesen befejezte a pályáját. Kiderült, hogy lábai már nem egészségesek, ízületei elkoptak. Ezután tenyészkanca lett belőle, a tápiószentmártoni ménesben öt csikót hozott a világra. 1887. március 17. hajnalán múlt ki. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni. Csontváza a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva, kitüntetéseivel, érmeivel együtt.

Bereményi Géza azt mondta, hogy a színdarab nagyon különbözik a filmforgatókönyvtől. A színházban 80 százalék a szöveg és 20 százalék a látvány, a filmben éppen fordítva. És mégis: a Kincsem-darabot nézve sokszor az az érzésünk, hogy egy kicsivel több látvány azért nem ártott volna. A koncepció ugye az, hogy lovat, se igazit, se műt, se képen, se filmen nem látunk. A szereplők folyton beszélnek róla, összevesznek, kibékülnek, még szexelnek is miatta, de látni nem látjuk.

Ez először teljesen rendben van, már csak azért is, mert a történet Kincsem fogantatása előtt kezdődik, de két óra után azért okoz némi hiányérzetet. Pláne, hogy az előadás, ahogy Kincsem, és a Kincsem körüli emberek élete, a lóversenyek körül forog. Mi meg nézhetjük, ahogy a színészek úgy tesznek, mintha egy lóversenyt néznének. De az előadás egyébként sem vádolható azzal, hogy súlyos milliókat költöttek volna a színpadképre. Nemhogy lovat, de egy normális díszletet sem látunk, ha kastélyban vagyunk, akkor kastélyt, ha lóversenypályán, akkor pályát vetítenek a színészek háta mögé, aztán kész.

Marad tehát a cselekmény, az izgalmas történet, a pergő párbeszédek, amikbe kapaszkodhatnánk. Nyilván nem mindenkit érdekel egyformán a lósport, meg az egész Kincsem-legendárium, de valahogy a darab kezdetétől nehezen érthető, hogy bizonyos szereplők miért jönnek annyira lázba már a gondolatától is, hogy Kincsem megszülethet. Az előadás első harmada ugyanis a fedeztetés körül bonyolódik, hogy melyik mén lesz lesz a legmegfelelőbb. A Gubás Gabi alakította Zichy Margit grófnő már itt képes lényegében bármire azért, hogy a szerinte legtökéletesebb vérvonal jöjjön létre. Színpadon ilyen sokat lovak közösüléséről még nem beszéltek, az biztos.

Gáspár Sándor játssza a ló tulajdonosát, Blaskovich Ernőt, aki élvezi is, hogy a világ legjobb lovát birtokolhatja, meg szenved is attól, hogy ami Kincsemmel jár. Az arisztokraták követelőzésére, erőszakosságára, lenézésére hol úgy reagál, hogy enged nekik, hol ellenáll, hol kineveti őket, hol él a kegyeikkel. De hogy kivel, mikor, milyen a viszonya, az egy idő után nehezen követhető. A darab szerkezete sokszor olyan, mint egy film forgatókönyvé, töredezett, de a néző képi segítséget ugye nem kap hozzá. Az meg külön fájdalmas, hogy a tréner feleségét alakító Molnár Piroskának jó, ha húsz mondata van. Az egész történet kurtán-furcsán is fejeződik be, főleg, ha összevetjük azzal, hogy milyen bő kifejtést kapott a csodaló fogantatása. Plusz pont jár azért, hogy a befejezése kesernyés lett, még ha ekkorra már jórészt el is vesztettük az érdeklődésünket. Reméljük, hogy a Kincsem-filmek jobban sikerülnek majd, ha már ennyi pénzt és energiát szánnak arra, hogy erről a lóról több filmet is lássunk.