Fatime
16 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Ebből nem jövök ki jól

2014.04.24. 16:01
Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás a legsikeresebb fiatal színészek közé tartozik, bár ők ezt egy kicsit másképp látják. Hullámvölgyekről, munka nélküli hónapokról, A berni követ és a Hajnal Tímea sikeréről és új, közös előadásukról beszélgettünk velük, de szóba került az otthon szülés és egy megmentett yorki is.

Felix fiatal író, aki a nagy áttörésre vár. Egyfolytában élete nagy regényén munkálkodik, amivel majd egy csapásra híres, befutott művész lesz. Kár, hogy a kiadók eddig mind visszautasították. Szomszédja, Doris modellnek vallja magát, valójában inkább prostituált. Ők ketten ugyanabban a New York-i bérházban laknak. Egy nap Dorist kiteszik a lakásából, Felixnél keres menedéket. Innentől együtt kénytelenek élni egy pici garzonban, folyton egymás agyára menve. Nagyjából erről szólt A bagoly és cicababa című 1970-es film, Barbra Streisanddal és George Segallal. Már több mint 30 éves, de mai szemmel is meglepően szórakoztató.

Most Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás játsszák újra a filmet színpadon, persze átírva, Pelsőczy Réka rendezésében. A bemutató nyáron lesz, de a próbák már elkezdődtek. Még sosem játszottak együtt, pedig sok közös van bennük. Mindketten hamar ismertek lettek, hogy aztán azt is átéljék, hogy egyáltalán nem pótolhatatlanok. Mindketten figyelnek arra, hogy ne használják el az arcukat a bulvársajtóban vagy tévéműsorokban, de odaállnak olyan ügyek mellé, amiket fontosnak éreznek akkor is, ha ezzel megosztják a közönségüket. Kívülről nézve a legsikeresebb fiatal magyar színészek közé tartoznak, de ők ezt egy kicsit árnyaltabban látják.

„Kétszemélyes darabot nem csináltam, Tomival még nem dolgozam együtt, Pelsőczy Rékával viszont már volt egy nagyon jó közös munkánk. És nagyon vonz az, hogy kicsit kiszakadjak a Katonából, más kollégákkal is dolgozzak. Úgy érzem, hogy jól fog esni egy könnyedebb előadás, szerethető szerepekkel, helyzetekkel. Ez a darab pont arra való, hogy tavasszal, nyár előtt dolgozzunk rajta” – mondja Adél. Tamás hasonló okokból vállalta a szerepet. „Olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikkel jó pár évig nem lett volna lehetőségem, ha leszerződök valahova. Az Orlai Produkció egy nyugodt, ízléses terep, úgy érzem, hogy most ez kell nekem. A szerepem is jó, pedig nem vagyok oda az amerikai, kicsit túlbeszélt, cukormázas dolgokért, de így hárman ebből valami nagyon izgalmasat tudunk kihozni.”

A filmet egyikük sem látta, Tamás még küzd magával, hogy megnyomja-e a play gombot. „Amikor a Sose halunk meg színpadi verziójában játszottam, előtte sokszor láttam a filmet, az egyik kedvencem volt. De emiatt borzasztóan el voltam tévedve a színpadon, állandóan az ugrott be, hogy mi volt a filmben. Komolyan hátráltatott. Most viszont az előadásunknak szinte semmi köze nem lesz a filmhez, teljesen más világ, úgyhogy lehet, hogy megnézem." Adél 2006 óta a Katona József Színház tagja, ez lesz a Chicago után a második Katonán kívüli előadása. „Máté Gábor (a Katona igazgatója) szeret teret adni a színészeinek, hogy mást is megtapasztalhassunk. Nekem ő az osztályfőnököm is volt, ezért is nagyon fontos a véleménye. De már amikor felteszem a kérdést, érzem, hogy mi lesz a válasza egy-egy felkéréssel kapcsolatban.”

Hirtelen felkapják a nevedet

Mindketten a Színművészeti Egyetemre jártak, Tamás akkor kezdte, amikor Adél végzett. Hamar ismertek lettek, de egyikük sem gondolja, hogy könnyű lett volna az útjuk. „Négy évig játszottam Egerben, ahol nagyon jól éreztem magam, de az egri közönségen kívül senki nem tudta, hogy ki vagyok. Sikeresnek éreztem magam, sokat tanultam, de be is voltam tojva, főleg, amikor az osztálytársaim a Katonába mentek, ahova én is szerettem volna, de akkor nem sikerült. Volt még akkoriban egy sikeres filmem, de csak egy, és az sem az én érdemem volt" – meséli Adél.

Tamás is sikeres filmmel kezdett, a Fenyő Miklós életéről szóló Made in Hungáriával. Szerinte Magyarországon egy kezdő színésznek ezek után két útja van. „Ha összejön egy jó film, ami betalál sok embernél, akkor hirtelen felkapják a nevedet. Megteheted, hogy felszállsz a bulvárhullámra, megjelensz partikon, és így tovább. Jó esetben lesz még több filmed is, rossz esetben nem, benne maradsz ebben, te leszel az, akit ugyan mindenki ismer, de nincs több jó munkád. Én inkább igyekeztem nem jelen lenni ilyen szinten. És bár sok ember megismert akkor, a Made in Hungária óta nem volt több nagyjátékfilmem. Nincsenek egyfolytában nagy volumenű munkáim, inkább hébe-hóba megtalálnak feladatok. Szóval inkább akadozónak, hullámzónak látom a pályám. Persze öt évet voltam a Nemzetiben, ahol tök jókat játszottam, sikeresnek éreztem magam, de oda is csak egy réteg járt."

Bár még csak a harmincas éveik elején vannak, mindketten kerültek már olyan helyzetbe, amikor újra ki kellett találniuk magukat. Adél egy évet kihagyott kisfia születése után, visszaadta a szerepeit. „Volt előtte egy életem, és van most, utána egy új. Két teljesen másik élet. Ezt az életet már sokkal jobban szeretem, bár azt is nagyon bírtam. Máshogy állok hozzá mindenhez, a szerepeimhez is. Kiderült, hogy minden ember pótolható, még én is. Ez olyan tapasztalat, ami által sokkal türelmesebb lettem, a színpadi partnereimmel is. Korábban kapkodó, heves, szétszórt voltam. Azóta sokat lágyultam, mélyültem, mert csak kaptam és fejlődtem ezáltal.”

„Amikor véget ért a nemzeti színházas időszakom, és eldöntöttem, hogy nem szerződöm máshova, akkor volt 4-5 hónap szinte semmi melóval. Aztán történt valami a magánéletemben, és minden más értelmet nyert. De a Nemzeti vége földhöz vágott, főleg azért, mert az egy jól működő dolog volt, bárki bármit hazudozott. És nem értem, hogy miért kell szétszedni valamit, ami működik. És miért kell utána úgy csinálni, mintha sosem lett volna. Banális dolog, de amikor jött az új vezetés, a Nemzeti honlapjáról mindent letöröltek, ami az addigi Nemzeti története volt. Fotókat, előadásokat, vendégkönyvet. Ezeket nem értem." Ugyanakkor azt mondja, hogy megkönnyebbülés is, hogy már nem kell politikai támadások kereszttüzében dolgoznia, hogy nem szólnak bele a munkájába olyanok, akiknek semmi közük a színházhoz.

Az otthon szülés és a megmentett yorki

Most mindkettőjüket egy sikeres filmben láttuk viszont, Adélt a több mint százezer nézőt hozó Megdönteni Hajnal Tímeát-ban, Tamást pedig A berni követben. „A berni követet már olvasás közben végigizgultam. A rendező, Szász Attila még nem csinált filmet, de láttam a reklámjait, és azok színvonalasak voltak. Éreztem, hogy ez jó lesz, de arra nem számítottam, hogy mindenki halálra fogja dicsérni. Szinte vártam, hogy valaki mikor húzza le, de nem. Jó is lett, főleg ahhoz képest, hogy tévéfilm, és 17 nap alatt készült. Azt viszont sajnáltam, hogy mivel tévéfilm, egyszer leadják és kész. De szerencsére megjelenik DVD-n, és küldik fesztiválokra is. Talán elindul vele valami. Bár úgy tudom, hogy tévében az elvárt nézőszámot nem hozta, hiszen egy időben volt az Éjjel-nappal Budapesttel."

Kulka újabb körömlerágósan izgalmas filmje

A Megdönteni Hajnal Tímeát trailerét látva megijedtünk, de a kész film végül szórakoztató, vállalható vígjáték lett. Adélnak főleg azért volt fontos, mert végre kicsit mást is mutathatott magából filmen. „Nem egy buta plázacica szerepet kaptam, hanem valami egészen mást. Ráadásul a partneremmel, Lengyel Tomival kamaszkori barátok vagyunk, de ezelőtt még nem dolgoztam vele. Nagy erővel hittek bennünk, ami szintén jól esett. Az is először fordult elő velem, hogy egy nagyjátékfilmen belül van egy összefüggő szerepem, ívem, amin lehet gondolkodni. Eddig odamentem a főszereplőhöz, valamit mondtam neki, és eljöttem. Nem velem történtek a dolgok. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, már a monitor előtt nevetgéltem, és később a forgatás alatt is szerettem csinálni. A trailernél én is megijedtem, mert nem erre számítottam, de amire készült, hogy szórakoztasson, arra ez a film tök jó."

Kérdés, hogy egyáltalán adhat-e vissza forgatókönyvet egy színész Magyarországon. Tamás már adott vissza könyvet. „Azt gondoltam, hogy ez szar, hogy ebből nem jövök ki jól. Vagy ha nincs olyan partner, akivel szívesen dolgoznék, nem megyek bele csak azért, hogy még egy filmet beírhassak az önéletrajzomba. Visszadobtam például egy nagyjátékfilm egyik szerepét, mert nem éreztem volna biztonságban magamat abban a filmben. És röviddel utána jött A berni követ.” Adél viszont még nem adott vissza forgatókönyvet, azt mondja, hogy még nem is kapott olyan sok filmes felkérést.

De nem csak filmes vagy színházi munkákról kell dönteniük. Adél például többször kiállt Geréb Ági és az otthon szülés ügye mellett. „Személyesen kötődöm Geréb Ágihoz. Otthon szerettem volna szülni, van egy információs hét, amikor várják az érdeklődőket. Ági ott tartott előadásokat, és nagy hatással volt rám. Ritkán találkozom olyannal, aki mesternő a saját szakmájában, olyan nyugalom és szeretet árad belőle, hogy az hihetetlen. Ez volt az első dolog, ami mellett kiálltam, amikor hallattam a hangom, miután megtörténtek a szerencsétlen események vele. Nem tudom, hogy mit csinálnék, ha most terhes lennék, mert biztosan tudom, hogy mással nem szeretnék szülni, csak Geréb Ágival. Két hete az utolsó A hős és csokoládékatona előadáson ott ült az első sorban, a meghajlásnál vettem észre. Jeleztem, hogy jöjjön hátra, megöleltük egymást. Azt éreztem, hogy több dolgom nincs is ezzel, örültem, hogy egy ilyen ügy mellé álltam.”

Jordán Adél az otthonszülésről

Tamás nemrég csatlakozott a Hősök Tere projekthez, ami nem kisebb cél tűzött ki, mint rávenni a magyarokat, hogy álljanak ki és tegyenek másokért a hétköznapokban. „Azért vállaltam, mert elegem van egy csomó mindenből. Egyszer utaztam a hetes buszon, amikor felugrott rá egy kis yorki. Egy lány sétáltatta, de a kutya megszökött, és felugrott a buszra, az ajtó meg becsukódott. Megfogtam a kutyát, leszálltam vele, és elindultam vissza. Félúton már láttam a lányt, ahogy kikészülve jött felém. Odaadtam a kutyát, tök boldog voltam, hogy segíthettem, nem esett nehezemre. A buszmegállóban állt egy néni, és odaszólt, hogy pont olyan hülye ez a kutya, mint a gazdája, kár, hogy nem ütötte el a busz. Ilyen tapasztalatom van egy csomó.

Vagy amikor fekszik valaki a földön, és nem segítenek neki, mert biztos be van drogozva vagy rúgva. Ha így is van, akkor is egy ember, miért nem lehet odamenni és megkérdezni, hogy jól vagy, hívjak mentőt? Ennek a projektnek az a szlogenje, hogy mindennapi hősökre szükség van, ami nagyon szimpatikus. Mióta benne vagyok, én is jobban figyelek magam köré. De benne vagyok a UNICEF gyerekbántalmazás elleni kampányában is, és a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítványnak is segítek.”