Erzsébet
1 °C
4 °C

Aki gondolkodik, az közveszélyes

2014.06.15. 20:48

A POSZT idén a konszenzusra törekedett és részben sikerrel is járt. A versenyprogramot két színházi társaság delegáltjai közösen válogatták, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) részéről Sándor L. István kritikusra, az Ellenfény tánc- és színházművészeti folyóirat főszerkesztőjére esett a választás, a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) pedig Császár Angéla kolozsvári születésű színésznőt jelölte. De hiába: Vidnyánszky Attila így sem volt elégedett a programmal, a Heti Válasznak adott interjújában kifogásolja, hogy egyetlen MTT-s darabot sem válogattak be.

Kérdezgetnem kellett volna, hogy melyik színház melyik társasághoz tartozik? Nagyon örültem, hogy nem adtak semmiféle szempontot a válogatáshoz.

 – reagált csalódottan Császár Angéla.

 

Vidnyánszkynak egyébként sem volt igaza: a versenyprogramból a Pécsi Nemzeti Színház és az Újvidéki Színház is tagja az MTT-nek. Az MSZT három tagja szerepelt a válogatásban: az Örkény Színház, a Vígszínház és a Miskolci Nemzeti Színház, a többiek (a Katona, a kaposvári és a nyíregyházi színház, a Vádli Alkalmi Társulás, illetve a kolozsvári, a marosvásárhelyi és a szabadkai színház) pedig egyik társaságnak sem tagja. És ami tényleg fontos: az utóbbi évek egyik legerősebb versenyprogramját nézhettük végig az elmúlt 10 napban. A nagy hiányzó Pintér Béla Titkaink című darabja volt (kritikánk itt), sajnos technikai okokból nem szerepelhetett a POSZT-on, akárcsak Vidnyánszky Johanna a máglyánja (kritikánk itt), Pécsett egyszerűen nem lehetett volna bemutatni egyik előadást sem. De minden sérelem ellenére: mintha elindult volna egy óvatos közeledés és párbeszéd a két szekértábor között, amitől a fesztivál hangulata is oldottabb lett. 

10453373 657197574349804 4652128469021532879 n
Fotó: posztpecs / Facebook

Az új morál, hogy nincs morál

-hangzik az újvidéki Opera Ultima erősen politikus előadásában, amely a legjobb előadás címe mellett elnyerte a legjobb női főszereplő, a legjobb jelmez és a legjobb férfialakítás díját is. (Itt írtunk róla hosszabban) A másik nagy nyertes a Katona József Színház és a Fényevők, a díjak részletes listája itt.

„Tele voltam dühvel, bosszankodással, ádáz önbírálattal mindazzal kapcsolatban, hogy mi történt a rendszerváltó, úgynevezett ’68-as értelmiséggel, mi történt velünk. Hogyan szúrtuk el az egészet. Ennek nagyon izgalmas vetületét láttam a Gorkij-darabban” – indokolta a szakmai beszélgetésen Ascher Tamás, miért nyúlt A nap gyermekei című darabhoz, amely Fényevők címen lett színpadra állítva. Sokrétű, összetett előadás, a Katonától már megszokott remek színészi alakításokkal Nagy Ervintől Jordán Adélig, zenéjében Mohácsi János vízjelével. A rendező szerint azt erősítették fel az előadásban, hogy hogyan születnek a legendák, melyek jogalapot adnak arra, hogy agyonverjék az okos embereket:

Hogyan van államilag, hatóságilag, illetve az egész magyar közmédiában megerősítve egy olyan megnyugtató önkép, hogy a reflektálatlan, de veszélytelen butaság az jó. Aki gondolkodik, az közveszélyes, mert terjeszti a kolerát.

 – foglalta össze Ascher. A darabban szereplő Jordán Adél a legjobb női mellékszereplő díját édesapjának, Jordán Tamásnak köszönte meg, amiért kitalálta a POSzT-ot (Jordán Tamás tíz éven át volt a fesztivál igazgatója).

A Katona és a Szabadkai Népszínház közös előadása, a Vörös viszont hiába elementáris erejű, és nem csak a kollektív emlékezet, valamint a történelem közös feldolgozása, de a mai napig elnyúló etnikai konfliktusok szempontjából is nagyon fontos darab, egyetlen díjat sem nyert. (Mi itt írtunk róla) Máté Gábor, színházigazgató-rendező nagyon érzékeny témához nyúlt, mikor a 70 évvel ezelőttre visszanyúló délvidéki szerb-magyar konfliktust választotta témájául, és a szemtanúk történetmozaikjaiból kezdte összeállítani azt a tükröt, amelyben senki sem sajnálhatja magát egyértelmű áldozatként, de nem is nyerhet feloldozást azzal, hogy parancsra tette, mikor zsidókat írt össze, magyarokat lőtt folyósírba, szerbeknek köpött az életéért, vagy fordítva. Mert a darab kulcsa az, hogy minden megtörtént fordítva is, akit megerőszakoltak, az erőszakol, és minden szó vérre megy, hiába nem értjük egymás nyelvét. 

A Mohácsi testvérek Molière-átirata, A képzelt beteg szintén három díjat vihetett el, melyet Mohácsi István csak úgy kommentált a díjátadáson: „A nagy számok törvénye alapján le-leesik egy díj.” A darab jól illeszkedik a Mohácsi-univerzumba, és nem csak azért, mert hosszú (3 óra 20 perc), de a visszatérő viccekkel  megalapozott könnyelműség után hirtelen és fájdalmasan belezi ki a kedves nézőt a rendező. 

A független színházak idei produkcióit viszont nehezen lehetett összevetni a többi versenydarabbal.  A hosszabbik út című színházi nevelési darab Nick Hornby regénye alapján készült, és a diákok műhelymunkájából kinövő improvizációkra épült, és főleg kamasztémákkal foglalkozott.  Az I. Erzsébetre viszont minden buzilobbista elégedetten csettintene csalfa kis nyelvével: ugyanis férfiak szerepelnek benne nőnek öltözve! Az uralkodónak készítenek előadást az uralkodóról, amiért el is nyerik méltó jutalmukat: a himnuszt énekelve mehetnek együtt gályarabnak.  

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?