Nem őrült, csak optimista

Nemrég rajongtunk a londoni magyarokról készült Menjek / Maradjak című filmért: a kapcsolódó kutatásból kiderült, a londoni magyarok elég nagy része nem tervezi, hogy a közeljövőben hazatér. Nem így Lendvai Linda: ő hazajött, hogy a tapasztalatait felhasználva itthon csináljon valami újat. Ez lett a Supermarket galéria. 

Londonban tanult egy kifejezetten a galériákra szakosodott művészeti főiskolán. Közben végig gyakornokként dolgozott, ami saját bevallása szerint borzasztó volt. Londonban még az ingyenes gyakornoki helyekért is élet-halál harc folyik, így a legkisebb galériák is megengedhetik maguknak, hogy 5-6 gyakornokot tartsanak, akiket aztán a nap nagy részében ugráltatnak, takaríttatnak és kávét főzetnek velük.

Fotó: Bődey János / Index

„Voltam olyan helyen, ahol semmi más nem dolgom nem volt, mint hogy mindennap elmenjek kávét venni a főnöknek, aki még a kávé árát sem fizette ki. De még így is a szerencsések közé tartozom, mert volt pár olyan hely, ahol rengeteget tanultam. Egy nap azonban úgy éreztem, nem bírom tovább, muszáj hazajönnöm” - meséli Lendvai Linda, aki hosszas gondolkozás után sem tud mondani senkit, aki rajta kívül még hazajött volna Londonból. Pedig pont amikor hazajött, akkor került be egy londoni ügynökséghez az önéletrajza és kezdték hívogatni állásajánlatokkal. „Nagy dilemma volt, de végül úgy döntöttem, Budapesten maradok. Londonban azt éreztem, bármit csinálok kívülálló maradok.”

„Mindig az volt az álmom, hogy saját galériám legyen. Ezt nem mindenki szeretné, hiszen ezzel sokat kell foglalkozni, nagy a felelősség. Ezért van, aki jobban szeret egy már bejáratott galéria alkalmazottaként dolgozni.” Először Szombat Éva diplomamunkájához akart egy pop-up kiállítást szervezni, hiszen Londonban most minden sarkon pop-up bolt és galéria nyílik, de az elérhető üres ingatlanok borzasztó állapotban vannak. (Éppen ez volt a problémája Kárpáti Zsuzsának is, aki pop-up dizájboltot szeretett volna nyitni, de végül ő is egy saját hely mellett döntött, így született meg a Paloma.)  Kiadó lakásokat is keresett az interneten, de mindenki elzárkózott az ötlettől. „Pályáztam önkormányzati helyekre is, de mindenki lángossütőt vagy fehérnemű boltot akar nyitni, én voltam az egyedüli, aki művészeti galériát. Végül a Bródy Sándor utcában kötöttem ki, nagyobbat szerettem volna, de már nem bánom. Szerintem ez egy olyan intim tér, amiben minden művész megvalósíthatja a terveit.”

Fotó: Bődey János / Index

A Supermarket kizárólag harminc év alatti, pályakezdő művészekkel dolgozik együtt, egyféle csoportként, működésük ezért teljesen más egy hagyományos galériához képest. És természetesen az áraik is, mint arra a nevük is utal. Így nem sok bevételre számíthat,  jelenleg mindent maga finanszíroz, van némi befektetői pénz is a vállalkozásban. De hisz abban, hogy lehet sikeresen működtetni egy kereskedelmi galériát. A Supermarket galériának hamarosan webshopja is lesz, így interneten is lehet meg lehet majd vásárolni a fiatal magyar képzőművészek munkáit. „Azt világossá tettem, hogy ha el akarunk adni, és ebből pénz keresni, akkor a megszokottnál olcsóbb árakkal kell dolgoznunk. Én hiszek abban, hogy a kortárs művészetnek ma van létjogosultsága Budapesten. És ha ez galéria mégsem jön be, akkor szerintem annyi történt, hogy nem vagyok elég ügyes. Mert a művészeim egytől-egyig nagyon tehetségesek.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!