Egy ruhafogas is lehet műtárgy

63 közönséges, bármelyik szekrényben megtalálható ruhafogasból áll Man Ray 1920-ban készült műve, az Akadály. Lehet-e egy (vagy akár 63) fogas művészeti alkotás? Megváltozik a fogas attól, ha a gardróbból egy múzemba kerül? Más lesz egy kalaptartó, ha művész, mondjuk Marcel Duchamp mellétesz még egy palackszárítót és egy biciklikereket? És ha ugyanő kiállít 50 köbcenti párizsi levegőt?

Többek között ezek a kérdések merülnek fel, és ezek a művek láthatóak a Magyar Nemzeti Galéria szerdán nyíló kiállításán, ami a lényegretörő Dada és szürrealizmus. Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí címet kapta. A 20. század két meghatározó jelentőségű avantgárd irányzatát magyarországi tárlaton még ilyen teljességgel nem mutatták be.

A jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából származó válogatás nemcsak bemutatja többek között Marcel Duchamp, Max Ernst, Man Ray, Joan Miró, Kurt Schwitters, René Magritte és Salvador Dalí műveit, de megpróbál átfogó képet adni a dada és a szürrealizmus nagyhatású alakjairól, eseményeiről, dokumentumairól az 1910-es évek végétől az 1970-es évek közepéig. Összesen 120 művet láthatunk, ami töredéke az izraeli múzeum 1200 dadaista és szürrealista tárgyának.

A kiállításon festményt, objektet, fotómontázst, kollázst, asszamblázst és readymade-et is láthatunk, amiket a könnyebb érthetőség kedvéért a dadát és a szürrealizmust meghatározó fogalmak, témák mentén csoportosítottak.

A kiállítás leghíresebb tárgya egyértelműen René Magritte 1959-es képe, a Kastély a Pireneusokban, ami egy tenger felett lebegő hatalmas sziklát és azon egy kastélyt ábrázol. A kép teljesen figyelmen kívül hagyja a gravitációt, ami nyugtalanságot kelt a nézőben, de le is nyűgözi a festmény szépsége, a szikla tetején álló vár elérhetetlensége. De emlékezetes Hans Bellmer A félbabája, egy egymellű, féllábú, félkarú, szemek nélküli baba óriási masnival a fején. 

A magyarok átrendezett valósága

A Dada és szürrealizmus kiállítás a két irányzattal kapcsolatba hozható magyarországi közelítésmódokat is szerette volna bemutatni. Így jött létre a kiállítás másik része, ami az Átrendezett valóság címet viseli, és amit magyar köz- és magángyűjtemények műveiből állítottak össze. Itt tulajdonképpen azt láthatjuk, ahogy a magyar művészek a közép-európai, illetve magyar viszonyokra alkalmazták, vagyis inkább átértelmezték a dadát és a szürrealizmust az első világháborútól egészen napjainkig. Kassák Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc és sok más magyar művész munkája látható ebben a részben.

Komorabb-komolyabb világ ez, mint a nemzetközi művészek kiállítása, még akkor is, ha ezek a műfajok alapvetően játékosak, viccesek, ironikusak. Jó példa erre a magyar kiállítás egyik legszebb, legnyugtalanítóbb képe, Ország Lili Nő fal előtt című, 1955-ös munkája. Ország Lili kislányként élte meg a zsidóüldözés borzalmait, a szorongás, a félelem ott van az útvesztőben tapogatózó nő alakjában is.