Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Szombat délután a Kongresszusi Központban rendezett árverésen elkelt Berény Róbert: Alvó nő fekete vázával című festménye, amelynek kalandos történetéről már mi is beszámoltunk. A felfedezésben és a hazakerülésben fontos szerepe volt Barki Gergely művészettörténésznek, aki egy fekete-fehér fotóról ismerte a képet. Az aukció előtti estén a Virág Judit Galériában beszélgettünk vele.
Az Index olvasói nagyon szerették ezt a szinte mesebeli történetet, ahogyan előkerült ez a festmény. Milyen nemzetközi visszhangja volt a történetnek?
Egészen elképesztő. A Guardianben is megjelent egy cikk, és utána vírusként terjedt a sztori. Az első pár napban még próbáltam követni, engem is nagyon sokan megkerestek. De még olyan országokban is hír lett a festmény, mint Mongólia. De átterjedt Amerikába is, és a New York Postban megjelent cikk is nagyott robbant. Az ABC News aznap három magyar hírrel foglalkozott egymás után: kinevezték a magyar nagykövetet, aki semmit nem tud az országról, aznap látta el McCain jelzőkkel Orbán Viktort, majd rögtön utána jött a Stuart Little-sztori.
Little hurt to discover the foreground performances couldn't hold the attention, but still, what an honour... http://t.co/w1CD12Smr5
— Hugh Laurie (@hughlaurie) 2014. december 1.
Berény Róbert a magyar avantgárd egyik legsokoldalúbb képviselője. Pályája korai szakaszában tervezett hímzéseket, rendszeresen publikált a Nyugatba, zenét szerzett, hangszereken játszott, több toborzóplakát is az ő nevéhez fűződik, többek között a lemezborítókat is megjárt 1919-es Fegyverbe! Fegyverbe! című alkotás.
Az Alvó nő fekete vázával egyébként Berény második feleségét, Breuer Etát ábrázolja, ahogyan leghíresebb képe, a Csellózó nő is. Berény műveinek nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de számos kompozíciója e megtalálható a székesfehérvári Deák Gyűjteményben, a pécsi Jannus Pannonius Múzeumban, valamint magántulajdonban.
De ez egy régebbi sztori, annyi az újdonság benne, hogy a kép hazakerült és most elárverezik. Azért összefoglalná a főbb pontokat?
2008 karácsonyán láttam a filmet, 2009 elején vettem fel a kapcsolatot az akkori tulajdonossal. Ez egész pontosan úgy történt, hogy a stáblista összes szereplőjének írtam és mindenki válaszolt is. Utoljára a berendező asszizstensétől kaptam egy e-mailt, amiben azt írta, nála van a kép. Eleinte fel sem merült, hogy eladja, mert nagyon boldog volt, hogy egy ilyen izgalmas és fontos kép van a birtokában. Később mégis eladta, és az új tulajdonos révén kerülhetett végül haza a festmény.
A filmen dolgozók azt hitték, egy hamisítvány vagy másolat a kép. Erre mennyi esély volt? Mennyire volt fontos a Munkácsy-céh pecsétje a kereten az azonosítás során?
A Munkácsy-céh pecsétjének nem volt jelentősége az azonosítást illetően. Nekem volt fontos, mert így tudtam azonosítani, hogy egy másik kiállításon szerepelt a kép. Az eredetiséget ránézésre is megállapítjuk. Egy olyan kvalitású képről van szó, hogy fel sem merül, hogy ez másolat lenne. Már csak azért sem, mert ezt a képet senki nem ismerte, egy fekete-fehér fotó maradt fenn róla, rajtam kívül kevesen ismerték, nem tudták volna meghamisítani. A Stuart Little-filmet bizonyára a világon sok műgyűjtő is látta, mégsem tűnt fel senkinek, hogy ott van a kép a háttérben.
Felmerült esetleg, hogy a Magyar Nemzeti Galériába kerüljön a kép az árverés helyett? A magyar államnak nincs elővásárlási joga egy ilyen jelentőségű kép esetében?
Régen volt ilyen joga az államnak, de most már tudtommal nincs. A Magyar Nemzeti Galériában egyébként Berény Róbert elég jól van képviselve, hiszen ott van a Csellózó nő, amit egyébként az Alvó nővel egyszerre mutatott be, így valóban izgalmas lenne, ha ez a két kép együtt tudna szerepelni ott. Örülnék, ha itthon maradna, mert egyszerűbb lenne a kiállításokra kölcsönzéskor a hazai tulajdonostól a képet elkérni. Ugyanakkor meg azt gondolom, hogy most ebben a pillanatban ez a kép lett a világ legismertebb magyar festménye, jót tenne neki, ha egy olyan rangos gyüjteménybe kerül külföldön, ami az egész magyar művészetnek jót tenne.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
