A horror éjszakája a Természettudományi Múzeumban

Zombik, szellemek, űrlények, múmiák. Minden gyerek imádja az efféle szörnyetegeket, múzeumba elráncigálni viszont szinte csak akkor lehet őket, ha legó-, kisvasút- vagy dinókiállítást tartanak valamelyik hétvégén. Épp ezért volt jó ötlet az InterComtól, hogy az Éjszaka a múzeumban 3 premierjét összekombinálta a Természettudományi Múzeum december elején megnyílt múmiakiállításával, ahol

• a kupolacsarnokban kivetítőn lehetett nézni Ben Stiller előző két múzeumi ámokfutását, az Éjszaka a múzeumban 1-2-t,
• a muzeológusok a gyereksereg és szüleik szeme láttára tettek egy légyhessegető alkalmatosságot egy ezeréves, mumifikálódott szerzetes kezébe,
• medencékből és lábszárcsontokból össze lehetett legózni egy teljes csontvázat, pont úgy, ahogy a régészek szokták,
• minden kihúzható fiókban egy rothadó kar lapult (nem volt persze igazi),
• izgalmas horrorsztorikat halhattunk a lápi rémtettekről és a magyar múmiákról,
• és még egy bepólyált plüssmacit is találtunk.

Persze ennek az egész Ben Stiller-körítésnek az volt a lényege, hogy bereklámozzon egy egyébként hihetetlenül rossz vígjátékot, és csináljon egy kis reklámot a filmnél sokkal jobb Múmiavilág című kiállításnak. Aminek a legféltettebb kincse jelenleg egy 900 éves Buddha-múmia: neki nyomtak most ünnepélyesen egy légyhessegetőt a kezébe. A gyerekek persze kicsit csalódottak voltak, mert nem a rajzfilmekből ismert, befáslizott rémség ült a vitrinben, hanem egy mosolygó szerzetesszobor, és csak egy oldalsó kivetítőn lehetett látni, hogy az aranyborítás meg a maszk alatt tényleg összeaszott húsú fickó konzerválódott csontjai lapulnak.

A lápi rémek rejtélye

A Buddha-múmia mellett a Természettudományi Múzeum egy seregnyi más horrorisztikus érdekességgel igyekezett bemutatni, hogy a befáslizott fáraókon és kedvenc mumifikálódott macskáikon túl is van élet. Irtó izgalmas volt például a mocsári múmiák rejtélye, akik nem öröklétre vágyó, dúsgazdag uralkodók voltak, épp ellenkezőleg: olyan sanyarú sorsú szerencsétlenek, akiket az elkeseredett, babonás népek egyfajta áldozati ajándékként hagytak ott a túlvilági erőknek az ingoványban, hogy a halálukkal a közösség sorsa jobbra forduljon.

Ilyen lehetett a muzeológusok szerint az 1904-ben talált weerdingei lápi páros is, két férfi, akiket valószínűleg feláldoztak, mivel az egyikük mellkasán szúrás nyomai láthatók:

Az őskori Európa népei különös érdeklődést mutattak a vizes helyek iránt. Különféle tárgyakat helyeztek a folyókba és tavakba, amelyekkel talán az isteneket akarták megajándékozni. Valamennyi ajándék közül a legértékesebb az emberi élet lehetett.

A hollandiai Odoomnál is találtak 1894-ben pogány termékenységi isteneknek felajánlott áldozati ajándékot: emberi hajfonatokat, amit egy bronzgyűrűvel lezárt kis gyapjúzsákba csomagolva helyeztek el a lápban.

Máskor a babonás népek azért hurcoltak be valakit a mocsárba, mert azt gyanították az illetőről, hogy bűnös praktikákat folytató boszorkány. Ilyen volt az a szerencsétlen, 16 év körüli lány is, akire 1897-ben bukkantak rá a hollandiai Bourtangermoor lápvidéken, kötéllel a nyakában:

Miután megtalálták, 9 napig félrehajítva feküdt a láp tetején, mert a munkások féltek a holttesttől, akit az ördöggel azonosítottak. Eredetileg szőkés haját valójában a láp cserzőanyagai festették vörösre. Feje épen megőrződött, de a testének nagy része hiányos, mivel a falubeliek kisebb-nagyobb darabokat vittek el a maradványokból, és a fogait erőszakkal eltávolították.

A lápi múmiák többsége Nagy-Britanniából, Írországból, Hollandiából, Németországból és Dániából került elő. A korukat a Kr.e. 3000 környékére, valamint Kr.e. 100 - Kr.u. 100 közötti időszakra datálják a kutatók. A lápi múmiák szinte kivétel nélkül erőszakos halált haltak, a vizes tőzeg azonban mumifikálta a testüket. Mindegyik múmia lapos és papírvékony, mert az oxigéntől elzárt, savas földréteg az évszázadok alatt teljesen feloldja a csontok mésztartalmát.

A magyar múmiák titka

Én is gyerekkorom óta rajongok a bebalzsamozott egyiptomi fáraókért és az óceániai kannibálok zsugorított fejeiért, de azt sosem gondoltam volna, hogy magyar múmiák is léteznek. Pedig így van, és a hazai összeaszalódott testek kormeghatározása legalább olyan izgalmas, CSI-epizódba illő feladat, mint megfejteni Tutanhamon fáraó legendás átkát.

A leghíresebb, magyar múmiákkal teli sírt a váci Fehérek templomának kriptáiban találták a '90-es években. Ide egyházi személyek és világi hozzátartozóik temetkeztek, így rengeteg díszes koporsó, puritán egyházi viselet, kegytárgy és temetkezési textília maradt jó állapotban az utókorra. A múmiák között akad átszúrt mellkasú és levágott ujjú apáca is: előbbi persze nem vámpír volt, hanem külön urnába tették kegytárgynak a szívét, az utóbbi halottnál viszont

hála az elmúlt 30 évben elfogyasztott, temérdek krimi, fantasy és egyéb ponyvatörténetnek. A hullagyalázóknak valószínűleg egy értékes gyűrű kellhetett a szegény megboldogult apáca ujjáról, mert a halála előtt valakinek odaígérhette, az istenfélő örökös azonban nem akarta magára haragítani a halott szellemét, ezért a nem túl precíz csontfűrészelgetés után gndosan visszarakta mellé a végrendeletbe takarosan becsomagolt, levágott ujjakat.

Rengeteg múmiatörténeti érdekességről lehetne még írni, de én zárásul most csak Walt Disneyt említem meg: Miki egér tüdőrákban elhunyt atyja ugyanis a legenda szerint meghagyta, hogy a testét fagyasszák le, és csak akkor olvasszák fel, amikor az orvostudomány már képes lesz a halottak feltámasztására. A családja azonban nem tett eleget a kérésének, így 1966. december 17-én végül elhamvasztották a rajzfilmcézárt. A többi titkot viszont mindenki fedezze fel magának!

Múmiavilág

Kiállítás 2015. május 17-ig a Természettudományi Múzeumban 
(1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.)
​Nyitva tartás: 10:00-18:00 óráig, szünnap: kedd

Fontos! A  kiállításon elhunyt emberek holttestét mutatják be, ami érzelmileg felkavaró lehet!