Móric
14 °C
17 °C

A horror éjszakája a Természettudományi Múzeumban

07
2015.01.02. 08:21

Zombik, szellemek, űrlények, múmiák. Minden gyerek imádja az efféle szörnyetegeket, múzeumba elráncigálni viszont szinte csak akkor lehet őket, ha legó-, kisvasút- vagy dinókiállítást tartanak valamelyik hétvégén. Épp ezért volt jó ötlet az InterComtól, hogy az Éjszaka a múzeumban 3 premierjét összekombinálta a Természettudományi Múzeum december elején megnyílt múmiakiállításával, ahol

  • a kupolacsarnokban kivetítőn lehetett nézni Ben Stiller előző két múzeumi ámokfutását, az Éjszaka a múzeumban 1-2-t,
  • a muzeológusok a gyereksereg és szüleik szeme láttára tettek egy légyhessegető alkalmatosságot egy ezeréves, mumifikálódott szerzetes kezébe,
  • medencékből és lábszárcsontokból össze lehetett legózni egy teljes csontvázat, pont úgy, ahogy a régészek szokták,
  • minden kihúzható fiókban egy rothadó kar lapult (nem volt persze igazi),
  • izgalmas horrorsztorikat halhattunk a lápi rémtettekről és a magyar múmiákról,
  • és még egy bepólyált plüssmacit is találtunk.

De hogyan lesz valakiből önmumifikálódott múmia?

Így:

A buddhista szerzetesek a legmagasabb lelki szint elérésére céljából választották az önmumifikációt. Ezt az állapotot meditációval, egy 1000 napon át tartó, speciális diétával, sóban gazdag és folyadékban szegény ételek fogyasztásával és rovarölő hatású fakérgek újabb 1000 napon keresztül történő rágcsálásával érték el. A buddhisták az önmumifikálódott szerzeteseket szentként és templomaik védelmezőjeként tisztelték, általában díszruhába öltöztették, vagy agyaggal beborítva araszszínűre festették őket.

Később Kínában szinte az összes szerzetesmúmiát elégették. A Természettudományi Múzeumba került múmia csak azért élte túl a pusztítást, mert szobornak vélték, és így adták-vették a műkincspiacon, csak jóval később derült ki, hogy mekkora szenzációt rejt a belseje.

Persze ennek az egész Ben Stiller-körítésnek az volt a lényege, hogy bereklámozzon egy egyébként hihetetlenül rossz vígjátékot, és csináljon egy kis reklámot a filmnél sokkal jobb Múmiavilág című kiállításnak. Aminek a legféltettebb kincse jelenleg egy 900 éves Buddha-múmia: neki nyomtak most ünnepélyesen egy légyhessegetőt a kezébe. A gyerekek persze kicsit csalódottak voltak, mert nem a rajzfilmekből ismert, befáslizott rémség ült a vitrinben, hanem egy mosolygó szerzetesszobor, és csak egy oldalsó kivetítőn lehetett látni, hogy az aranyborítás meg a maszk alatt tényleg összeaszott húsú fickó konzerválódott csontjai lapulnak.

A lápi rémek rejtélye

A Buddha-múmia mellett a Természettudományi Múzeum egy seregnyi más horrorisztikus érdekességgel igyekezett bemutatni, hogy a befáslizott fáraókon és kedvenc mumifikálódott macskáikon túl is van élet. Irtó izgalmas volt például a mocsári múmiák rejtélye, akik nem öröklétre vágyó, dúsgazdag uralkodók voltak, épp ellenkezőleg: olyan sanyarú sorsú szerencsétlenek, akiket az elkeseredett, babonás népek egyfajta áldozati ajándékként hagytak ott a túlvilági erőknek az ingoványban, hogy a halálukkal a közösség sorsa jobbra forduljon.

Ilyen lehetett a muzeológusok szerint az 1904-ben talált weerdingei lápi páros is, két férfi, akiket valószínűleg feláldoztak, mivel az egyikük mellkasán szúrás nyomai láthatók:

Az őskori Európa népei különös érdeklődést mutattak a vizes helyek iránt. Különféle tárgyakat helyeztek a folyókba és tavakba, amelyekkel talán az isteneket akarták megajándékozni. Valamennyi ajándék közül a legértékesebb az emberi élet lehetett.

Tessék, csak tessék! Olcsó a porrá őrült múmia!

Már a XVI. században elkezdődött az európai arisztokrácia érdeklődése az egyiptomi múmiák iránt, a XVIII-XIX. század fordulójára viszont már szinte mániává vált: a kalandorok egymás után dúlták fel a régi királysírokat, hogy az ott talált múmiákat elegáns szalonokban vagy a patikák vitrinjeiben mutogathassák. Mivel a múmiák kiváló állapotban maradtak az utókorra, gyorsan elterjedt az a nézet, hogy gyógyító erejűek.

Az európai orvosok évszázadokon keresztül készítettek gyógyszereket múmiákból a legkülönfélébb betegségekre, de a művészek kedvelt "múmiabarna" színű festéke is porrá őrölt múmiákból készült. A múmiaőrlésnek komoly (ál)tudományos szakirodalma is volt: a Természettudományi Múzeumban a szemléltető ábrákkal ellátott, régi lexikonok mellett még egy magyar mozsár is látható, amiben a kárpát-medencei kuruzslók őrölték a múmiákat.

A hollandiai Odoomnál is találtak 1894-ben pogány termékenységi isteneknek felajánlott áldozati ajándékot: emberi hajfonatokat, amit egy bronzgyűrűvel lezárt kis gyapjúzsákba csomagolva helyeztek el a lápban.

Máskor a babonás népek azért hurcoltak be valakit a mocsárba, mert azt gyanították az illetőről, hogy bűnös praktikákat folytató boszorkány. Ilyen volt az a szerencsétlen, 16 év körüli lány is, akire 1897-ben bukkantak rá a hollandiai Bourtangermoor lápvidéken, kötéllel a nyakában:

Miután megtalálták, 9 napig félrehajítva feküdt a láp tetején, mert a munkások féltek a holttesttől, akit az ördöggel azonosítottak. Eredetileg szőkés haját valójában a láp cserzőanyagai festették vörösre. Feje épen megőrződött, de a testének nagy része hiányos, mivel a falubeliek kisebb-nagyobb darabokat vittek el a maradványokból, és a fogait erőszakkal eltávolították.

A lápi múmiák többsége Nagy-Britanniából, Írországból, Hollandiából, Németországból és Dániából került elő. A korukat a Kr.e. 3000 környékére, valamint Kr.e. 100 - Kr.u. 100 közötti időszakra datálják a kutatók. A lápi múmiák szinte kivétel nélkül erőszakos halált haltak, a vizes tőzeg azonban mumifikálta a testüket. Mindegyik múmia lapos és papírvékony, mert az oxigéntől elzárt, savas földréteg az évszázadok alatt teljesen feloldja a csontok mésztartalmát.

A magyar múmiák titka

Én is gyerekkorom óta rajongok a bebalzsamozott egyiptomi fáraókért és az óceániai kannibálok zsugorított fejeiért, de azt sosem gondoltam volna, hogy magyar múmiák is léteznek. Pedig így van, és a hazai összeaszalódott testek kormeghatározása legalább olyan izgalmas, CSI-epizódba illő feladat, mint megfejteni Tutanhamon fáraó legendás átkát.

A leghíresebb, magyar múmiákkal teli sírt a váci Fehérek templomának kriptáiban találták a '90-es években. Ide egyházi személyek és világi hozzátartozóik temetkeztek, így rengeteg díszes koporsó, puritán egyházi viselet, kegytárgy és temetkezési textília maradt jó állapotban az utókorra. A múmiák között akad átszúrt mellkasú és levágott ujjú apáca is: előbbi persze nem vámpír volt, hanem külön urnába tették kegytárgynak a szívét, az utóbbi halottnál viszont

csak én tudtam egyedül megfejteni a levágott ujjú magyar múmia rejtélyét,

hála az elmúlt 30 évben elfogyasztott, temérdek krimi, fantasy és egyéb ponyvatörténetnek. A hullagyalázóknak valószínűleg egy értékes gyűrű kellhetett a szegény megboldogult apáca ujjáról, mert a halála előtt valakinek odaígérhette, az istenfélő örökös azonban nem akarta magára haragítani a halott szellemét, ezért a nem túl precíz csontfűrészelgetés után gndosan visszarakta mellé a végrendeletbe takarosan becsomagolt, levágott ujjakat.

Rengeteg múmiatörténeti érdekességről lehetne még írni, de én zárásul most csak Walt Disneyt említem meg: Miki egér tüdőrákban elhunyt atyja ugyanis a legenda szerint meghagyta, hogy a testét fagyasszák le, és csak akkor olvasszák fel, amikor az orvostudomány már képes lesz a halottak feltámasztására. A családja azonban nem tett eleget a kérésének, így 1966. december 17-én végül elhamvasztották a rajzfilmcézárt. A többi titkot viszont mindenki fedezze fel magának!

Múmiavilág

Kiállítás 2015. május 17-ig a Természettudományi Múzeumban 
(1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.)
​Nyitva tartás: 10:00-18:00 óráig, szünnap: kedd

Fontos! A  kiállításon elhunyt emberek holttestét mutatják be, ami érzelmileg felkavaró lehet!