Stohl András alaposan ráizgul Eszenyi Enikőre

2015.04.04. 08:30

Kétségkívül Stohl András és Eszenyi Enikő most aVígszínház két húzóneve, nem véletlen tehát, hogy a színház szeretett volna valami olyan darabbal előrukkolni, ami kifejezetten rájuk van szabva. Eszenyi és Stohl ugyanis még soha nem játszott együtt színpadon, így izgalmas volt őket összeterelni egy új bemutatóra. Hosszas huzavona után esett a választás Molnár Ferenc A testőr című komédiájára – ami egy népszerű darab egyébként, bár a szinte állandóan műsoron tartott Liliomhoz nyilván nem mérhető.

Teljesen logikus két sztárszínészt egy darabba tenni, a Vígszínház azonban tutira akart menni, a biztonság kedvéért a szereposztáshoz hozzácsapták Kern Andrást is. És úgy tűnik, be is jött nekik: az előadásra már pótszékből sem lehetett volna többet bezsúfolni, és a közönség szerette az előadást és a színészeket is. Pedig A testőr a Pesti Színházban nem éppen egy jó előadás.

BZS5650
Fotó: Almási J. Csaba / Vígszínház

Legfőképpen azért, mert három és fél óra. Márpedig ennyi idő még egy olyan szórakoztató, bulvárosabb színházból is sok, mint amilyen A testőr. Hiába a remek színészek, a középső felvonás olyan unalmas és annyira leül, hogy nehezen feledteti az igazán pattogós, és minden szempontból legsikerültebb harmadik felvonás.

A szöveget valószínűleg nem ártott volna aktualizálni és tömöríteni Valló Péter rendezőnek. Mert amíg például a szintén általa rendezett Hedda Gablerben (Radnóti Színház) épp az volt a jó, hogy az Ibsen által is elgondolt jelmezek és díszletek között adták elő az eredeti darabot, addig A testőr esetében valahogy minden felemás lett. Az amúgy jól sikerült díszlet egy modern lakásbelsőt mutat, a két főszereplő ruhái is maiak, a szöveg azonban múlt századi, vontatott, hosszú, és túlmagyarázós. És néha úgy tűnt, maguk a színészek sem tudják már hová fokozni a drámát vagy a humort. Pedig a történet, ami alapvetően a férfi és a nő kapcsolatát mutatja be, ma is aktuális.

BZS5289
Fotó: Almási J. Csaba / Vígszínház

Eszenyi Enikő szinte tobzódik abban, hogy magát mutogatja, de mivel a darab szerint is egy fifikás, csábító színésznőt játszik, rá lehet fogni, hogy direkt csinálja, hiszen így átjön a nézőnek is, hogy itt színlelésről van szó. Stohl András a féltékeny férj szerepében nekem nagyon tetszett, amit ebből a szerepből ki lehetett hozni, azt megtette, jókor és jól vitte bele a humort. Ebbe a  szerepbe egy kis ripacskodás is belefért. A két színész nagyon jól működött együtt a színpadon, Kern András viszont mintha maga is unta volna önmagát a színpadon, nem sok energiát vitt a családi barát szerepébe. Vári Évát sokan dicsérték a mama szerepében, nekem azonban egyszerűen nem illett a darabba.

Mindezzel együtt A testőr legfőbb baja mégis az, amit már az elején is említettünk, hogy három felvonást nem tölt meg ez a történet. Sokkal feszesebb szöveggel egy pörgős, laza vígjátékot lehetett volna összehozni belőle, így azonban a nevetés közé hosszú, unalmas szakaszok vegyülnek.

De mindez valószínűleg mindegy, hiszen a közönség úgyis a színészek miatt nézi a darabot, azért is fut ilyen nagy sikerrel. A Vígszínház sem úgy hirdeti, hogy ez minden idők legjobb Molnár Ferenc feldolgozása, hanem úgy, hogy még sosem játszott egy színpadon Eszenyi Enikő, Stohl András és Kern András. És ez igaz is.