Párizsi és Pasolini - bezárt a Kultúrbarlang

2015.05.23. 08:06
A filmrajongók fővárosi bástyája, a Kultúrbarlang a hétvégén bezárja üzletét és csak webshopként fog a továbbiakban működni. Az üzlet tulajdonosánál Tolmácsi Jánosnál jártunk, hogy beszélgessünk arról, mitől volt ez több, mint egy bolt, és mivel lesz kevesebb a belváros.

A Kultúrbarlang 2008 óta működött a mostani bulinegyed szélén, a Kertész utcában. Az arra ténfergő emberek gyakran megálltak a kirakatánál, ami rendre tele volt pakolva hol import kuriózumokkal és díszdobozos filmes kiadványokkal, hol pedig a legfrissebb magyar filmes megjelenések fóliázott példányaival.

Tolmácsi János 18 éve használt CD-k árusításával kezdett el foglalkozni, amikor az még egy új formátum volt. A kétezres évek körül a CD-eladások elkezdtek rohamosan esni, ezzel párhuzamosan pedig jött a VHS-t leváltó DVD. Ekkor váltott Tolmácsi zenéről a filmekre. Főleg a korai filmklasszikusok és az obskurus művészfilmek felé fordult, először csak árulta őket, majd nem sokkal később ezek kiadása is bekerült a tevékenységek közé. 

Az első film, amit megjelentettem az Tarkovszkij Áldozathozatal című klasszikusa volt. Érdekes párhuzam, hogy a kiadásához jelzáloghitelt kellett felvennem a házamra. Akkor még nem voltak problémák a svájci frankkal, vissza is fizettem és jött is a többi kiadvány utána szép sorban és logikus lépés volt, hogy akkor Tarr Béla filmjei is hozzám kerülnek. A torinói ló és A londoni férfi már nálunk jött ki, majd átvettem a Moképtől a többi filmet is.

A folyamatos növekedés és bővülés azonban egyszer csak megállt. Mielőtt mindenki elkezdené kaján mosollyal az arcán várni a letöltésekből keletkezett károk felemlegetését, Tolmácsi egészen más dolgokat említ meg, amikor azt fejtegeti, hogy mi vezetett a bolt bezárásához. Leginkább a közöny a kiváltó ok és hogy az embereknek folyamatosan csökken az igénye a művelődésre. Ez nagyon elvékonyítja azt a réteget, amely egyáltalán érdeklődik bármi iránt, ami a felszín alatt van a kultúra területén.

Három fő probléma van. Hogy nem tud róla, nem ismeri és nem is érdekli.

Számszerűsítve: egy művészfilmet ezer példányban jelentetnek meg és egy tízmilliós országban jó esetben három év alatt fogy el. Ennek részben az az oka, hogy míg régen lehetett támogatást igényelni a filmek megjelenésére, most már az adók formájában hatalmas költséggel jár, hogy elindulhasson a gyártás, így promócióra például már nem is tudnak nagyon költeni. Egyelőre a kiadás területén állják a sarat, de a bolt biztos, hogy végleg bezár.

Az elmúlt 3 évben a kiskereskedelmi forgalom 60 százalékkal esett, és a bolt egyszerűen fentarthatatlanná vált, de ez csak az egyik ok. Ezzel párhuzamosan a könyvtárak és egyetemek sem kapnak már elég támogatást ahhoz, hogy az oktatást elősegítvő DVD-ket vásároljanak, pedig korábban a nyomás közel felét ezek az intézmények vásárolták meg, hogy segítsék a tanárokat és diákokat azzal, hogy a filmvilág klasszikusai karnyújtásnyira legyenek. A vevőkör csökkenésének másik oka, hogy sokan külföldre költöztek, és mivel beszélnek valamilyen más nyelven, nem igénylik a magyar feliratos verziót.

A bolt egyik jellegzetessége volt, hogy havonta rendeztek dedikálásokat. Olyan rendezők, színészek, zenészek dedikálták friss megjelenéseiket, mint Mundruczó Kornél, Szabó István, Tarr Béla vagy Jeney Zoltán. Ezeket a jövőben is mefrendezik, de külső helyszíneken, film-, vagy lemezmegjelenéshez kötődően.