Paradicsompalánták a moziszékek között

A kertmoziknak elviekben nem kellene működniük. A nézők nincsenek hermetikusan elzárva a külvilágtól, berepülnek madarak, denevérek, szúnyogok, lehet hallani minden sétálót, aki a kapu előtt lődörög, ha elkezd esni az eső, akkor bukó az egész, és ha az egész mondjuk a sínek mellett van a Balatonon, akkor még 2-3 mondatot nem is hallhatunk a röhejesen lassan döcögő vonat miatt.

Az, hogy mégis működnek, annak köszönhető, hogy mozizni még mindig baromi jó társasági esemény, akár egy klímás, plázabeli teremben, akár négy haverral otthon, akár egy kertmoziban tesszük, a lényeg az, hogy másokkal csináljuk. Legalábbis én ezt gondoltam, amikor a fövenyesi kertmoziban megnéztük, ahogy egy Budapesten alig nézett francia filmre özönlenek az emberek, és hétköznap este majdnem megtelik a nézőtér.

Régóta tervezzük, hogy körbenézünk a Balatonon és felkutatjuk az összes kertmozit. Hogy kicsit rányomuljunk az olvasó nosztalgiájára, hiszen aki valaha nyaralt a Balatonon, az egészen biztosan úgy tekint vissza a kertmozira, mint egy meghatározó élményre. Én is pontosan emlékszem, hogy milyen volt a Sakáltanyát nézni a káptalanfüredi moziban, és mekkora hőbörgés volt, amikor egy helyen eltűnt a felirat.

Pedig a klasszikus mozizás ideje – akármennyire is csodálatos társasági élmény – kezd lejárni. A házimozi rendszerek fejlődése, a digitális kópiákra váltás, a tízévente holtából feltámasztott, folyamatosan forradalminak ígért, de igazából béna 3D-vel vetekedés kikezdte a mozikat. És ha valahol ez nagyon jól látható, az a Balaton partja, ahol egy darab, nagyjából három hónapos szezon van a kertmozikra. Amikor pedig a három hónap sem elég arra, hogy fenntartsa a rendszert, akkor pedig ott maradnak a kertmozik bezárva, mocskosan, falak és kerítések mögött.

Az utolsó mozielőadás

Bejártuk az egész Balatont, és megpróbáltuk megtalálni a legérdekesebb, bezárt kertmozikat is, és találtunk is bőven párat. Ott van például a keszthelyi nyoma, amiből parkolót alakítottak ki, de valami rejtélyes okból fenn hagyták a vásznat az egyik falon. Vagy ott van a nosztori, ami egykor autósmoziként üzemelt, de mostanra az ottani élménypark része lett, de annyira, hogy a vászon helyén másznak fel karabínerekkel kisgyerekek. A siófoki annak ellenére nem működik, hogy az egyik legforgalmasabb részében, a kikötő mellett van – hiába hirdeti büszkén a sarki kávézó, hogy Mozi Büfé, a belső teréből régebben bolhapiac, mostanra pedig konditerem lett. 

Néhányhoz senki nem nyúlt, csak lelakatolták a bejáratokat. A káptalanfüredi kertmoziban például látványosan kezdi átvenni a hatalmat a természet, az ülések között nő a gaz, a vászon oldalát már nem látni a fáktól, de a fapadok érintetlenek. Igazából tökéletes bulihelyszín lenne, bár a közelben felhúzott, újépítésű villák lakói nem biztos, hogy örülnének neki. A 71-es út melletti, szóval központi helyen található balatonakarattyai mozi székei ott állnak egy kupacban, a helyükön egy halom frissen vágott fatörzs, a porta hátsó ajtaján egy Kamarás Iván-poszter árválkodik. 

Csárda és szórakoztató központ

A balatonlellei mozi már 2013-ben bezárt, a legszomorúbb az oldalán a hatalmas molinó, ami büszkén hirdeti, hogy egyrészt ez egy kertmozi, másrészt pedig részletezi, hogyan lehet eljutni a rádpusztai csárdába és szórakoztató központba. Sajnos ide semmilyen formában nem tudtunk bejutni. Ahogy Balatonszemesen is csak a kulcslyukon keresztül láttuk, hogy megvannak még a régi ülések, új lakatokkal elzárva.

Vonyarcvashegyen azt hittük, hogy a mozi épületébe sikerült besétálnunk egy nyitott ajtón, de csak a szomszédos focipálya öltözőit találtuk meg, úgyhogy itt is csak egy kerítésen át nézhettük, hogy akár itt is mehetne minden nap a Minyonok, és valaki degeszre keresné magát vele. A legszomorúbb azonban a Club Aliga területén található mozi volt, aminek fantasztikus adottságai vannak – egy hatalmas, homorú fehér fal a vászon helyett, lejtő nézőtér, nyugis környezet –, de mégis borzalmas állapotban van. És a mai napig működik. A székek mocskosak, a gépház elejéről rohad a faborítás, a büfében ki tudja mióta állhatnak a Balaton szeletek. De 850-ért még lehet főleg gyerekfilmeket nézni.

Cinema Paradiso

De nem minden ilyen lehangoló a Balaton körül a mozik terén, és nem minden nézőteret öntötte el a dzsuva és a gaz keveréke. Az északi parton – egy hangulatos, autósmoziként is működő csopaki mozi kivételével - egy családi vállalkozás életben tartja még a kertmozik hagyományát.

Pálffy Géza régóta üzemeltetett vetítőhelyeket, összesen négy helyszínen (Balatonakali, Révfülöp, Fövenyes, Balatonfüred – az utóbbi beltéri, 3D-s mozi), de fia, Mátyás nemrég átvette tőle a terepet a fövenyesi és balatonakali mozikban. Az utóbbira nemrég kaptak egy négyéves bérleti szerződést az önkormányzattól, az előbbire is van még egy hároméves bérlet.

Bár tudtuk mi is, hogy a Pálffy családot így vagy úgy meg kell keresni, ha ezt a cikket szeretnénk elkészíteni, azt nem sejtettük, hogy hétköznap reggel 10-kor Balatonakalin találjuk őket, ahogy éppen rendezkednek a moziban. Mátyás rögtön áthívott minket a szomszédos Fövenyesre.

Ő egyébként nagyjából 13 éves kora óta dolgozik különböző mozikban Budapesten és vidéken, barátnőjével, Kocsis Cilivel, és most már 15 hónapos kislányukkal májusban költöznek Fövenyesre, egész pontosan a kertmozi gépházába, hogy ott igazgassák a mozik ügyeit. Ez már a negyedik éve annak, hogy ők ketten viszik Fövenyest, és ez látszik is a környezeten, mert amikor azt mondom, hogy a gépházban laknak, akkor nem túlzok, amikor leültetnek minket a kisház mellé az asztalokhoz, ami tele van friss barackkal, almával és egy zsáknyi gyerekjátékkal, akkor azt mondják, hogy ez lenne a nappalijuk. A hálószoba ott van a vetítőgépek mellett, ahol ugyan van még egy gép, ami tud kópiáról is vetíteni, de már ők is a digitális formátumokat használják.

A hang ugyanúgy 5.1, a kép makulátlan, tényleg csak a néha a fénycsóvába pofátlankodó denevérek törik meg.

De a rengeteg színes műanyagszék ellenére egyáltalán nem olyan a hangulata, mint egy nagyon szigorú mozinak – a hátsó sor mögött például paradicsom-, és bazsalikomültetvények vannak, úgyhogy ha valaki óvatlanul arra kerül a popcornnal, akkor egy suhintással képes megkívántatni egy salátát a nézőtér felével. A székek mellett van egy fa alatt négy külön darab „gyerekpáholy” felirattal, de egy szerencsés kisgyerek egy fára akasztott teherautógumiból is nézheti a filmet.

Amikor este visszatérünk a vetítésre, akkor Csilla szedi a jegyeket és Mátyás adja a popcornt, a bejárat mellett pedig pokrócok és szúnyogirtós flakonok vannak kirakva, szabad használatra. Csak akkor szoktak vetítéseket félbehagyni, ha villámlik. Ha esik az eső, akkor szólnak mindenkinek, hogy menjen be a fa alá vagy a kisház verandájára.

Amikor ott ültem nappal és este, arra gondoltam, hogy a fövenyesi kertmozi egyrészt sokkal hangulatosabb, mint bármilyen hasonló, amiben valaha voltam, másrészt pedig arra is, hogy sikerült megfogni azt a hangulatot, amire az északi parton nyaraló, valószínűleg tehetősebb budapestiek elvárnak a Balaton-felvidéktől: barátságos, családias, egyéni, flottul működik és jó minőségben szolgáltat, de még pont pár lépésre van a hippiskedéstől a jó irányba. A csopakival együtt a Pálffy-hálózat naprakész is, már a héten elkezdik adni az új Mission: Impossible-filmet is a családibb, kisebb gyerekeknek is fogyasztható vonal mellett. És ha így folytatódna a kertmozik lassú, fokozatos fejlődése és pozícionálása az egész Balaton körül, akkor lehet, hogy a szülők nem csak mutogatni fognak nosztalgikusan a rohadó kertmozik felé, hanem egyre több helyre ülhetnének be mozizni majd.

A Pálffy-féle mozik műsorát itt lehet megnézni, a csopaki kertmozi műsora erre, az aligaié pedig emerre található.

A cikkben nyújtott segítségért köszönet a We Love Balatonnak.