Egy asszony, akinek megölték a gyerekét

2015.09.29. 09:26

Ötven évig egy betűt sem írt le, de tavaly szinte berobbant a köztudatba Péterfy-Novák Éva (az író Péterfy Gergely felesége) Egyasszony című blogjával. Én egyhuzamban olvastam és bőgtem végig az egész történetet, pedig Péterfy-Novák erőssége éppen az, hogy egy embert és lelket próbáló dologról tudott teljesen csöpögésmentesen, már-már szinte tárgyilagosan írni. Péterfy-Novák története egy kicsit sok magyar nő története is lehetne, bár azért ha lassan is, de változnak a dolgok. Ezt mutatja például, hogy egyáltalán ebben a formában megszülethetett ez a blog, majd nem sokkal később a könyv is. Ma is rengeteg nő él ugyanakkor bántalmazottként olyan kapcsolatban, amiből, az írónővel ellentétben, nem tud és nem mer kilépni.

Forszírozott, rohamos szülés során somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemő -

ez Péterfy-Novák Éva történetének kulcsmondata.

Ezt hallgatta hét éven keresztül, amíg élt, vagy inkább vegetált kislánya Zsuzsi, aki, ha nincs a gyorsított szülés, mert az orvos sietett teniszezni, akkor valószínűleg teljesen egészséges lett volna. Novák Éva nem tehetett mást, elfogadta a diagnózist, és ápolta, szeretgette, ha kellett szondán át táplálta kislányát.

Mindezt úgy, hogy közben végig tudta, gyereke meg fog halni, vagyis „nem fog felnőni” - ahogyan az orvosok mondták.

Közben meg kellett küzdenie egy erőszakos férjjel, aki egyre gyakrabban ütötte meg, anyagi gondokkal, és egy másik csecsemő elvesztésével is. Amit mi nem éltünk volna túl, abból ő úgy tudott talpra állni, hogy teljes életet él. Később újra férjhez ment, lett két egészséges gyereke, mostani férje pedig Péterfy Gergely író, aki az írásra is buzdította.

Az Egyasszony című könyvből született monodrámával tér vissza szülés után a színpadra Tenki Réka, a próbák már javában zajlanak, ott beszélgettem vele. Tenki Rékát Orlai Tibor kereste meg a dráma ötletével, és azt mondta, nem sokat gondolkodott, hogy elvállalja-e, pedig nem egy könnyű feladat, a monodráma az egyik legnehezebb műfaj. Tenki Réka azt mondta, sokáig el sem tudta képzelni, hogy mást is csinálhatna, minthogy a gyerekével legyen, - kislánya most 14 hónapos -, meg kellett ismerniük egymást. Nagyjából egy év után jött el az a pillanat, hogy újra szeretett volna, ahogyan ő mondja kicsit önmaga is lenni. Ekkor találta meg Orlai Tibor ezzel a könyvvel, és rögtön igent mondott. 

„Nagyon fontosnak tartom ezt a történetet, mert nem tudunk róla, hogy mi zajlik otthon a négy fal között, és ki mivel találkozik otthon. Pedig a könyv témája, a családon belüli erőszak egy nagyon jelenlévő probléma.  Sokan úgy gondolják, hogy fel adniuk az életüket és mártírrá kell válniuk. Úgy gondoltam, hogy erről a problémáról beszélni kell, és ez a könyv mindent leír összefoglalva, ami egy emberrel megtörténhet. Hogy beteg a gyereked, hogy meghal a gyereked, hogy bántalmaznak, és olyan problémákat kell megoldanod fiatalon, amivel a legtöbb ember nem tudna mit kezdeni, mindezt úgy, hogy ne legyél alkoholista. Ehhez iszonyatos nagy erő és életigenlés kell” - mondta el a próba után Tenki Réka.

Tenki Réka a darabhoz való készülés közben felkereste azt a csecsemőotthont is, ahol élete végén ápolták Zsuzsit, és hatalmas szeretettel vették körül.

Péterfy-Novák Éva ugyanakkor arról számolt be, hogy ő az évek során nagyon sok mindenkinek szerette volna megmutatni ezt az intézményt, hiszen nagyon hálás az ott dolgozóknak, de szinte soha nem akart vele elmenni senki. „Ki akarna beteg gyerekeket nézni? Hiszen amiről nem beszélünk, az nincs”- mondta Tenki Réka is, aki szerint mindenki hajlamos úgy tekinteni a problémákra, hogy amit nem lát, az nem létezik, és az vele nem történhet meg. Ezen változtathat ez a könyv és a darab.

„Ez a darab remek alkalom arra, hogy nyitottabbak legyünk és tudjuk értékelni azt, amink van” - mondta el Tenki Réka, hozzátéve, hogy neki semmilyen negatív tapasztalata nem volt a szülés közben a kórházban, így ilyen élményeket nem tudott beleépíteni a darabba. Ennek ellenére saját szülése révén át tudja élni, mit érezhetett a könyv szerzője.

„Amikor abban a helyzetben van egy nő, hogy bemegy szülni, akkor mindent az orvos kezébe ad. Ezért nagyon durva, hogy megtörténhet az, hogy ilyenkor valaki egy teniszmeccs miatt gyorsítót ad egy nőnek”

- fakadt ki a színésznő.

A könyv olvasása közben egyébként nekem sokszor átfutott az agyamon, hogy milyen kár, hogy ezt többnyire nők olvassák majd, mint ahogy gondolom a színházba is többnyire csak nők mennek majd el. A családpolitikát irányító, demográfiai katasztrófán folyamatosan aggódó politikusok többnyire mind férfiak, és valószínűleg nem is konzultálnak nőkkel. Amíg egy nőnek a fenekét paskolgatják szülés közben, ellehetetlenítenek minden alternatív szülésorvost, és a legtöbb nő úgy emlékszik vissza a szülésére, mint élete legkiszolgáltatottabb pár napjára, addig ne csodálkozzunk, amíg nem rohan mindenki vissza a szülőszobára. Sőt van olyan nő, akinek egy életre elmegy a kedve az egésztől.

Az Egyasszony című darabot a Füge és az Orlai Produkciós Iroda viszi színpadra, a darab a könyv alapján Tasnádi István alkalmazta színpadra, a rendező Paczolay Béla. A próbába belenézve a darab teljesen mást ad majd, mint a könyv. Színpadra állítva a szöveg sokkal kevésbé megterhelő érzelmileg, és Tenki Réka úgy tűnt, jól elviszi majd a darabot, pedig nincs könnyű dolga. Közel másfél óráig minimális díszlett mellett egyedül kell fenntartani a figyelmet. A premier október 21-én lesz a Jurányi Inkubátorházban.