Só, citrom van, csak tequilát hozzatok!

b01
2015.10.19. 21:36
A házibuli mint műfaj él és élni fog: ezen a hétvégén rendezték meg először a Házibulik Éjszakáját, ami nem egy államilag támogatott csajozós rendezvény, hanem egy nagyszabású közösségi projekt, ami összekapcsolja a házibulik szervezőit a házibulizni vágyókkal. A házibulizás Tinderét gimnazisták fejlesztették, a tesztelésre az Index is jelentkezett: rengetegen el is jöttek a házibulinkba, reggel fél 9-kor ment el az utolsó vendég.

Az este az egyik házigazda, Pándi Balázs szemszögéből

Nem tudom hogy van-e egyáltalán valami, aminek még nincs éjszakája Budapesten, amióta ezek a rendezvények divatba jöttek. Hogy melyik mennyire menő vagy ciki, nyilván a szervezők munkájától és kreativitásától függ, mindenesetre én, mint aki amúgy is mindig mindent éjszaka csinált élete döntő többségében, nem nagyon szoktam felkapni a fejemet ezekre a dolgokra. Persze ezeknek a rendezvényeknek nyilván a legfőbb célja nem az, hogy az embereknek segítsenek végre színházba, múzeumba, komlóroppantó-üzembe meg ki tudja még hova eljuttatni, hanem hogy kiemelt promócióval felhívja a figyelmet kis kultúránk valamelyik szegletére.

Hogy a házibulik mennyire szerves részei a magyar virtusnak vagy kultúrának, fogalmam sincs, ugyanis viszonylag korán beszippantott a vendéglátás. Nagyjából tizenkilenc évesen kezdtem a pultot támasztani mindkét irányból, munkaidőben alapból kocsmákban voltam, így szabadidőmben meg csináltam nyilván minden mást. 

A lényeg, hogy nem nagyon voltam soha sem az a házibulizós alkat, bár arra emlékszem, amikor egy házibuliban valaki lehányt egy tévét, mert nem bírta a sok abszintot. A végterméket a házigazda Sanyi kutyája felnyalta, hogy utána összefossa az erkélyt. 

A Házibulik Éjszakájának a lényege egy fejlesztés alatt álló applikáció. Eredetileg GoOut névvel programajánló applikációt kezdett el fejleszteni egy ötfős, gimnazistákból álló csapat, azonban a projekt útközben kissé megváltozott. Most már Jumpin a neve az appnak, és nem programokat, hanem kifejezetten házibulikat ajánl a felhasználóknak. Az ígéretek szerint a Facebook-profilunk alapján tudunk majd bulik és vendégek között válogatni, ahogyan ezt Burián Bálint már bemutatta július elején a Kitchen Budapest által szervezett Demo Dayen. A már jó ideje fejlesztés alatt álló applikációra sokat nem kell várni, novemberben lesz mindenki számára elérhető (Androidra, iOS-re és Windowsra is) egy hasonló rendezvénnyel egybekötve, mint a Házibulik Éjszajája volt. A Jumpin felhasználói felülete egyébként hasonló, mint a társkeresős Tinderé, csak itt a vendég és a házigazda köti össze egymást a swipolással, és ha mindketten szimpatikusak egymásnak, akkor létrejön a kapcsolat, és mehet is a közös bulizás. 

Az app hiányában ez szombat este még a következőképpen ment:

  • Volt egy Facebook-oldal, ahova bárki beírhatott, aki bulit szervezett
  • meg kellett adni a kerületet, mint egyetlen tájékozódási pontot a bulizóknak
  • ezenkívül, hogy mi a belépő ital, amit hozni kell
  • ezután minden lájkolóval fel kellett venni a kapcsolatot, akik aztán vagy jöttek vagy nem. 

Én igazából csak vicces kedvemben voltam, úgyhogy kiírtam az esemény falára, hogy " házibuli nálam!  só, citrom van, csak tequilát hozzatok!

Erre megkeresett az este főszervezője, hogy most akkor mi van ezzel, mert ha mégse lesz buli, akkor töröljem, mert szűrni kell a nem létező bulikat.

Ekkor Sajó Dávid kollégámat nagyjából kész tények elé állítottam, hogy lesz nála egy házibuli szombat este. 

A szervezést viszont teljes egészében én bonyolítottam, olyannyira, hogy az este jó részében azzal voltam elfoglalva, hogy embereket irányítsak a helyszínre. A  lakás nagyon kicsi volt, mint bármelyik klasszikus legénylakás, az egész 28 négyzetméter. Az előnye, hogy kevés emberrel is tele van, nem kell tömegeket mozgatni a telt házhoz. Cserébe viszont nagyon sok jelentkezőt várólistára kellett tennem. Itt jön a csavar.

Rögtön bejelentkezett egy 8 fős társaság - ezúton is kösz, hogy nem jöttetek, és ezt jeleztétek időben -, akik azóta se reagáltak semmire. Amikor a megbeszélt időpont után 2 órával se voltak sehol, elkezdtem vadul üzengetni mindenkinek, akit előtte várólistára tettem, hiszen ekkor még Barakonyi kollégából, egy barátjából és kettőnkből állt a házibuli. Nem panaszkodni akarok, ez már önmagában egy elég erős társaság, csak éppen őrült házibuli meg cikk nem lesz belőle. De szerencsére kinyílt az ajtó és berobbant a tömeg.   

Az este a másik házigazda szemszögéből: Sajó Dávid

Figyi, szervezzünk egy bulit a lakásodba, mert én kint lakom Pestszentlőrincen a nagymamámmal

- ezzel a szöveggel fogadott csütörtökön a Pándi Balázs. Kissé még kómásan elintéztem annyival, hogy "jaja, jó ötlet", aztán csak később esett le:

Épp arra készül, hogy egy rakás vadidegent, mindent bizonnyal BP-sapkás, atlétás tinédzsereket rángasson fel a lakásomba lerészegedni és elpusztítani mindent, ami kedves nekem.

Gondoltam, péntekre elfelejtjük az egészet, de addigra már beszervezett több csoportot, és még azt is elintézte, hogy a főszervező is elnézzen a bulira. Innen már nincs vissza, a szombat este olyannak tűnt számomra, mint a majáknak a 2012-es esztendő.

Minden házibuli egyik legérzékenyebb pontja, amikor valamelyik haver arról érdeklődik, hogy hozhatja-e még pár ismerősét. Vendégszerető nép vagyunk, ugye, de azért senki sem örül túlságosan, ha alkoholmámoros állapotban a privát szférájában tébláboló idegenekre kell figyelnie A Házibulik Éjszakája viszont pontosan erről szól, hogy merjünk beengedni a pecóba másokat is, és hagyjuk, hogy a nagybetűs BULIIIIIIIII összehozza az embereket.

Némileg tapasztalt házigazdaként a következőképpen készültem fel:

  • szóltam Pándinak, hogy nincs hangfal
  • elpakoltam mindent a szekrényekbe
  • minimálisan kitakarítottam
  • és kineveztem pár gyertyatartót hamutálnak

Balázs olyan 8 körül érkezett, hozott négy üveg rozét, némi rágcsát, meg egy karton ásványvizet, és részünkről ezzel le is rendeztük a vendéglátást. A hangfal egy hordozható bluetoothos cucc lett, de úgy fél 12-ig ez senkit sem érdekelt, mert

összesen négy ember érkezett, abból ketten még idő előtt le is léptek.

Az első ismeretlen vendég egy pár volt, akik Pándi posztjára kapták fel a fejüket a Házibulik Éjszakájának hivatalos eseményoldalán. Ők egyébként sejtették, hogy valami indexes buliba jönnek, de arra nem készültek fel, hogy jó ideig ők lesznek az egyetlen klasszikus, utcáról beesett házibulizók az egész környéken.

Már kezdtem pánikba esni, mert hát kevés kínosabb dolog létezik, mint érdektelen házibulit csapni. De aztán jöttek az üzenetek: 

Aztán olyan fél 12 környékén megjelent 15 ember

Az első BP-sapkát látva kicsit meglepődtem, de hamar kiderült, hogy a frissen érkezett társaság egy nagy ex-gimnazista brigád, akik érettségi után is együtt lógnak, sőt, egyiküknek pont születésnapja is volt. Nem tűntek csalódottnak, hogy látszólag egy halott buliba jöttek pár középkorú archoz, pillanatok alatt elfoglalták a lakást, az se érdekelte őket, hogy konkrétan tévére kötött laptopról nyomathatták csak a zenét. Egészen pontosan ezt:

Én innentől elengedtem a dolgokat, a franc se akar rossz arcnak tűnni, pláne fiatalabbak előtt, ha veretős elektro meg hasonlók kellenek, akkor legyen, engem megtaláltok a konyhában.

Később még jöttek valami zenésznek tűnő arcok, illetve még két (három?) srác, akikről már tényleg nem tudtam, hogy kicsodák lehetnek, és Pándit sem tudtam megkérdezni, mert ő 2-kor kidőlt a galérián. Őszintén szólva engem már órák óta nem érdekelt, hogy mi történik, ameddig nem törik össze, gyullad fel vagy tűnik el semmi, tőlem Mr. Busta-klipek is mehetnek reggelig, olyan jó volt a buli.

Sehol nem volt semmi balhé

Buli után felhívtuk Burián Bálint Házibulik Éjszakája alapítót, aki elmondta, hogy végül 10 házibuli csatlakozott, és komoly kár vagy balhé sehol nem történt. "Én összesen négy bulira mentem el, és minden házigazda abszolút pozitívan értékelte a kezdeményezést. Volt olyan hely, ahol alapból csak 5-6-an lettek volna egy kertes házban, de ennek köszönhetően csinálhattak egy 50 fős házibulit. Mások csak szimplán annak örültek, hogy végre nem mindig ugyanazok a haverok jöttel el bulizni" - meséli Burián, majd hozzáteszi, hogy a novemberben induló applikációval az a cél, hogy onnantól kezdve minden péntek és szombat éjszaka olyan legyen, mint a Házibulik Éjszakája.

A reggeliget egyébként szó szerint kell érteni, fél 9 körül ment el az utolsó ember, tisztességes szeméthegyet hagyva a lakásban. Komoly kár egyáltalán nem keletkezett, még egy poharat sem tört el senki. Egyedül a fürdőszoba kilincse lett leszakítva, de még azt is megpróbálta két srác visszaszerelni, illetve került egy matrica a mikró oldalára. 

Ahhoz képest, hogy volt olyan időszak, amikor annyi ember volt a lakásban, ahány négyzetméter az alapterület, semmi komolyabb pusztítás nem történt, nem lett széthugyozva a vécé, nem tűnt el semmi és még a hűtőből is csak a narancslevet itták meg, azt is a vodkához.

Ha vadnak nem is nevezném az estét, azért rémlenek különböző emlékképek a pillanatra kinyíló mosdóajtó mögött a vécékagyló fölé görnyedő lányról, arról az időszakról, amikor üvöltő killer goát valaki Squarepusherrel próbálta a kompenzálni, és üvöltő diskurzusokról, hogy ki mennyit játszott a Skyrimmel és miért jobb az Assassin's Creed: Unity, mint a Black Flag.

Eleinte szabályosan rettegtem, hogy majd galériáról leszaltózó arcok szétbarmolják majd a lakásomat, de helyette tényleg összejött, ami a közösségi házibuli-szervezés lényege: érezd jól magad és ismerj meg új embereket úgy, hogy nem valami ócska lehúzós helyen próbálsz derékra kötött pulóverben haverkodni. Az emberek értékelték a Házibulik Éjszakáját, és ezért talán kicsivel jobban figyeltek arra, hogy ne tegyenek kárt a berendezésben. Az egyik ismeretlen vendégem azt mondta, hogy igazából csak egy helyet kerestek, ahol ennyien tudnak közösen inni, márpedig erre a célra az én kicsi lakásom tökéletesen megfelelt. És a helyzet tényleg annyira morbidul idilli volt, hogy a folyamatos zajongás, ki-be mászkálás ellenére

reggel 9-ig egy árva szomszéd vagy rendőr nem kopogott át, hogy tessék már elkussolni, mert itt idősek is laknak.

Egy ideális világban minden szombat este és minden házibuli ilyen, és ahogy a helyszínre egyszer csak betoppanó, mindössze 17 éves főszervező elmondta, komoly az esély arra, hogy a bulinegyedbe költöző óbégatós partikultúra ellenpólusa ismét a házibuli lesz, főleg a 18 év alattiaknak, akiknek a West Balkán-tragédia óta ezerszer nehezebb bejutni egy rendes klubba és egy rendes buliba, mint akár tíz évvel ezelőtt.