Azt mondta, szép vagyok, és ágyba hozza majd a kakaót nekem

Csavargás, drogozás, prostitúció – sorolják a lányok az esztergomi leánynevelő intézetben, amikor azt kérdezem, miért kerültek ide. Esszük a vacsorát, pörköltös tészta szafttal, savanyú káposztával. Öten ülünk az asztalnál, és az a kép kezd kirajzolódni, miszerint a történet szinte mindenkinél ugyanaz:

„Én 12 évesen mehettem haza az intézetből a nagymamámhoz” – kezdi a történetét az egyik 14 éves lány, Brigi, aki két éve van Esztergomban, idén nyáron „szabadul”. Hazagondozása után a Facebookon ismerkedett meg egy 45 éves férfival, aki profilképe alapján bejelölte, ő meg visszajelölte, mert nagyon boldog volt, hogy 12 éves létére azt írja neki valaki, hogy milyen szép. Attól kezdve sokat cseteltek, míg a férfi rábeszélte, hogy költözzön hozzá. Brigi éjjel indult el biciklivel.

„Hogy mivel győzött meg? Hát, hogy mellette önálló lehetek. Saját házam és konyhám lehet, azt mondta, mellette én leszek a királynő. És ha akarom, reggel ágyba hozza a kakaót.” Brigit teljesen véletlenül látta meg a bátyja a buszmegállóban, majd a nagymama hívta a rendőröket, akik kimentek arra a címre, amit Brigivel találkozási pontként megbeszéltek. Ekkor derült ki, hogy a lányt már előre eladták külföldre. A lányt azonnal Esztergomba szállították védelmi okokból.

Az esztergomi intézetben lakó lányok egy része már fiatalon  találkozott a prostitúcióval. Sára és Judit, akiknek letelt az intézetben a két évük, és most készülnek majd távozni, már úgy gondolják, soha többé nem mennének ebbe bele, és elég erősnek érzik magukat, hogy visszatérjenek a régi életükbe. „Én már voltam otthon eltávozáson, és akkor is kínáltak a droggal, de nemet mondtam” – mondja nekem büszkén Sára. Egyetemre akar menni, jelenti ki utána teljes bizonyossággal, annak ellenére, hogy tízéves kora után egyáltalán nem járt iskolába, mert mint monda, barátai elhitették vele, hogy az nem menő. Neki szerencséje van, a családjához tud hazamenni, és hatalmas felelősséget érez kisebb testvérei iránt. Judit azonban az intézetbe tér vissza, 18 éves lesz idén, és most fogja befejezni a nyolcadikat. Bölcsődei gondozó szeretne lenni, hogy gyerekekkel foglalkozhasson.

Míg ők magabiztosan sorolják, miért is nem nyúlnak soha többé drogokhoz, és nem mennek el többet pénzért férfival, két újonnan érkezett tizenéves lány értetlenül néz rám.

Nagyon hosszú út, amíg valaki eljut oda, mint Brigi, és azt tudja mondani, hogy soha többet. A gyógyulásában az elkötelezett intézeti pedagógusok és nevelők mellett valószínűleg szerepet játszott Schermann Márta színész, rendező, aki a Norvég Civil Alap támogatásával megvalósuló, Árvaálom című komplex projektjében az intézet tagjainak tartott egy éven keresztül színházi workshopokat. A workshopok alapján végül egy színházi előadás is készült, mely most márciusban a Trafóban is látható lesz. Schermann egy interjúkon alapuló dokumentumszínházi előadással akarja bemutatni, milyenek az állami gondozott lányok életkilátásai. Az előadás egy prostituált szemszögéből mutatja be ezt az ördögi kört, hogyan öröklődik generációról generációra ez a végtelenül kiszolgáltatott életforma, aminek sok lány már nagyon fiatalon ki van téve.

Most, hogy a próbák vége felé Esztergomban jártunk, megnézhettük, mire is készültek itt a lányok az elmúlt egy évben. És bár a darabból egyelőre csak kis részlet rajzolódott ki, jó volt látni ezeket a lányokat ennyire vidáman.

Aki ide bekerül, az egy jó darabig nem mehet ki, még kísérettel sem, és minden percével el kell számolnia. Látogatót maximum hetente egyszer fogadhat – sorolja Horváth Zoltán otthonvezető, aki hangsúlyozta, örömmel nyitották meg az intézményt most kivételesen, hiszen elég sok téves képzet kering róluk.

A Schermann Márta által rendezett színdarabban végül nyolc fiatal lány szerepel: Bogi, Dzseni, Dzseni, Fanni, Heni, Kicsi, Niki, Szinti. Volt, akire akkora hatással van ez a lehetőség, hogy úgy érzi, új értelmet kapott az élete, és színész szeretne lenni. És van, aki azóta már országos mesemondó versenyt is nyert.  Schermann eredetileg 15 lánnyal kezdett el dolgozni, de maga is úgy értékelte, hogy ennyi személyiségre egyszerre nem tud figyelni, és néhány lány le is morzsolódott. Volt, aki menet közben jött rá, hogy nem erre számított.

Az intézetben egy ötlépcsős fejlesztő programon mennek keresztül a lányok: belépő, kezdő, alapozó, haladó és önálló fokozatok. A szinteket havonta újraértékelik, önállóból is vissza lehet kerülni a kezdő szintre, és fordítva. Schermann elmondta, ő csak haladó és önálló szinten lévő lányokkal dolgozott együtt, de még így is hatalmas kihívás volt megcsinálni az előadást. Egy évvel ezelőtt, a próbák kezdetén gyakori volt a lányok között a konfliktus, előfordult néha verekedés. „Sokáig nagy munka volt kezelni a lányok helyzetekből, feladatokból való gyakori kilépéseit is” – mondja a rendező. 

A lányoknak már az is hatalmas felszabadulás volt, hogy az intézetben folyó állandó fejlesztésnek köszönhetően bele tudnak nézni egymás szemébe, és tudnak figyelni, koncentrálni. Bekerülésükkor a legtöbben nagyon komolyan drogfüggők voltak, és volt olyan köztük, aki minden feladatból kilépett. De mint a rendező elmondta, mindegyik lány különleges személyiség, más múlttal, más erősségekkel, már gyengeségekkel. Van, aki szinte alig-alig járt iskolába az intézetbe kerülése előtt, és van, aki többé-kevésbé igen.

Az eredeti terv az volt, hogy a darabot a lányok történetei alapján írják meg, de a rendező úgy fogalmazott, nagyon hamar rájött arra, hogy ennek nem teheti ki őket. Ezért interjúzni kezdtek, a Mátyás téren találkoztak egy nővel, aki kisgyerek kora óta a prostitúció áldozata. Végül gyakorlatilag egyetlen élettörténetre építették fel a darabot, amibe beleszőtték más prostituáltak történeteit is. A dokumentumokból Hárs Anna írt darabot, és Szabó T. Anna írta hozzá a versbetéteket.

A projekt különlegessége, hogy nem ér véget a bemutatónál, utána is folytatni akarják, az Árvaálom alkotói az előadást bemutató filmmel különböző gyerekotthonokba látogatnak el. A darabban szereplő nyolc lány nyáron úgymond szabadul, visszatérhetnek a szüleikhez, nevelőszüleikhez vagy az intézetbe. Schermann Márta reméli, ezek után is tudja majd tartani velük a kapcsolatot, és ha lesz rá igény, ősszel további előadásokat terveznek. Az Árvaálom egyelőre csak két alkalommal, március 17-én és 18-án látható a Trafóban.