Judit
2 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

A pajta volt az otthonom, homokot ettem

2016.04.14. 00:57
A modernkori rabszolgák ma is köztünk élnek, mindennapos eset, hogy embereket, családokat, sőt, gyerekeket tartanak fogva és dolgoztatnak. Egy egyesület alaposan megvizsgálta a magyarországi helyzetet, és ebből egy rendhagyó kiállítást alkottak, ezzel turnéznak az országban.

„Gyakran látjuk, hogy az udvar végében az ólban, vagy istállóban férfiakat, nőket vagy akár teljes családokat tartanak fogva. Az irataikat, pénzüket elveszik, sehová nem tudnak menni, miközben a ház körül dolgoztatják őket”

- mondta el nekünk egy rendőr. 

Mikor azt kérdeztük, előfordulhat-e, hogy a boltban megvásárolt magyar zöldséget és gyümölcsöt rabszolgákkal szedették le, több rendőr szemrebbenés nélkül mondta, hogy igen. Arra a kérdésre, hogy gyerekeket is dolgoztatnak-e mezőgazdasági rabszolgamunkában, szintén igen volt a válasz. 

Másfél év alatt mi is több vidéki helyszínre kísértük el az Anthropolis Egyesületet, és a szakemberekkel és a hatóságokkal folytatott beszélgetésekből az derült ki, hogy a modernkori rabszolgaság – ha a rabszolgaság definíciót nem is használják hivatalosan – létezik, folyamatosan jelen van, és a hatóság többnyire tehetetlen vele szemben. A ház körüli rabszolgaság például sokkal gyakoribb Magyarországon, mint bárki gondolná. Név nélkül nyilatkozó hatósági emberek szerint szinte mindennapos eset, hogy valaki rabszolgaságban tart embereket.

A modernkori rabszolgaságról indított közel kétéves programot tavaly az Anthropolis Egyesület. Arra akarják felhívni a figyelmet, hogy a rabszolgaság korántsem ért véget, a modernkori rabszolgák ma is köztünk élnek. Nem is kevesen, a Global Slavery Index jelentése szerint közel 36 ezer ember él ma kiszolgáltatott rabszolgasorban Magyarországon, annak ellenére, hogy alig egy-két esetre derül fény évente, - erről a itt írtunk bővebben.

A másfél évig tartó, Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával megvalósuló figyelemfelkeltő akció záróállomása egy utazókiállítás, amely az ország négy nagyvárosában mutatja be az erre az alkalomra készített Csapda című installációt. A Csapda azt próbálja meg szemléltetni, hogy milyen érzésekkel kell megküzdenie a rabszolgaságba sodródott embereknek, akik folyamatosan úgy érzik, hogy nincs menekvés a sorsukból. A kiállítás március elején nyílt, és először a rabszolgaság jelensége által legérintettebb területeken, Nyíregyházán és Miskolcon mutatták be, április 8-án érkezett Budapestre, ahol két héten keresztül tekinthető meg a MÜSZI-ben.

13020342 10153730262056185 1238553474 n
Fotó: Kalas Györgyi

Alig ismerünk valamit a modernkori rabszolgaság áldozataivá lett emberek életéből, kényszereiből, motivációiból. Valójában nem tudjuk, hogy mi az a csapda, milyen az a kiszolgáltatottság, amiben élnek, és amiből csak sok szenvedés és nehézség árán találnak néhányan kiutat. A Csapda című installációban megidézett történetek közös pontja a magárahagyatottság tapasztalata.

"Konceptuálisan a Csapda a hiányra épít. Az installáció nézőjének feladata ugyanis a történetekből kiragadott mondatok alapján fejben összerakni, kivel mi történt. Az alapján, hogy a néző épp merre mozog, mit olvas mi után, más sorrendben állhat össze képzeletében a történet. Ám amint belép a térbe, a kint olvasott mondatok foszlányai a helyükre kerülnek és kibomlanak a történetek, amelyeknek testük, arcuk lesz. A Csapda arra ösztönzi a látogatót, hogy ne elégedjen meg a felszínen elkapott mondatokkal, lépjen be a térbe, szánjon időt a megismerésre, és nézzen a képzeletbeli beszélő szemébe" -írják az installáció készítői művükről. Az installációt Fisli Éva, Róbert Júlia és Varga Piroska készítették.

Mihalkó Viktória a megnyitón elmondta, a kiállítással azokra az emberekre szeretnék felhívni a figyelmet, akik nem részesülnek a mai Magyarországon méltó bánásmódban, megfelelő jogi képviseletben, és munkájukért nem kapnak méltó bérezést. Ez a réteg általában a hangját sem tudja hallatni, nem tud kiállni a jogaiért.

A kiállítást Darrin Kowitz az Egyesült Államok Nagykövetségének munkatársa nyitotta meg. Mint elmondta, alig 8 hónapja van Magyarországon, és nagyon megérintette az emberkereskedelem áldozatainak helyzete. Hangsúlyozta, nagyon fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, nemcsak itt, de mindenhol a világon. Az Egyesült Államokban is, ahol sokan úgy tekintenek a rabszolgaságra, mint egy olyan korszakra, ami már lezárult.

Darrin Kowitz hangsúlyozta, a rabszolgaság kérdésében a legfontosabb a megelőzés, és az emberi jogokról szóló legutóbbi jelentésükben arról számoltak be, hogy a magyar kormány még a minimális követelményeket sem teljesíti ezzel kapcsolatban, bár erőfeszítéseket tesz az ügyben. Öt éve Magyarország megítélése az emberi jogokat illetően még jóval előrébb volt. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma minden évben, minden országra vonatkozóan elkészíti az emberi jogi jelentését. Kowitz szerint mások mellett az emberkereskedelem és rabszolgaság ügyében is sok mindenen jelentősen javítani kellene. Például az adatgyűjtésen, illetve a rendőrök szakmai felkészültségén, főleg az ország vidéki részein, - ahol a legélénkebben van jelen ez a probléma.

12980428 10153730262076185 1721056656 n
Fotó: Kalas Györgyi

A kiállítás április 20-ig tekinthető meg a MÜSZI-ben, az installáció mellet jó ötlet a vigyél magaddal egy történetet nevű kezdeményezés. A látogató amellett, hogy el is olvashatja rabszolgaságba került embertársai történetét, magával is viheti ezeket a történeteket. A kiállításhoz egy tanári segédanyag is készült, a tanácsi csomag játékokkal segítséget szeretnénk nyújtani a Csapda című, jelentéshordozó installáció tanórán történő feldolgozásához középiskolás osztályok, csoportok számára, így a megtekintés tanórák keretében is ajánlott lehet, - a segédanyag letölthető innen. 

Ráadásul Magyarországon először az Anthropolis Egyesület egy tankönyvet is megjelentet. A kiadvány bemutatja a rabszolgaság formáit, segít megérteni a jelenség okait és következményeit. Magyar és külföldi esettanulmányok és gyakorlatok, feladatlapok teszik lehetővé tanárok, az oktatásban dolgozó szakemberek, trénerek számára, hogy a kötet általános és középiskolai oktatási segédanyagként segítse a megelőzést a veszélyeztettetek körében.

A pajta volt az otthonom

A pajta volt az otthonom. Naponta egyszer, vagy kétszer kaptam enni ételmaradékot, de volt hogy semmit sem tudtam megenni, mert a család gyerekei rosszindulatból homokot kevertek az ételembe. Többször megvertek. A tanya tulajdonosa ellopta a nyugdíjamat és a kocsimat. Végül a rendőrség mentett meg, amikor egy ellenőrzésen azonosították az ellopott kocsimat. Egy Szeretetszolgálat nyújtott menedéket, és most abban segítenek nekem, hogy megint normális életet élhessek. Még mindig félek a tanya tulajdonosaitól, és nem döntöttem el, hogy kívánok-e feljelentést tenni, így lehet, hogy megússzák.

Feri, egy 69 éves magyarországi rabszolga története.