Rudolf
2 °C
13 °C

Én voltam az első, aki elsírta magát

Interjú Martinovics Dorina színésznővel, a Hurok és a Társas játék főszereplőjével

2016.04.24. 08:31 Módosítva: 2016.04.24. 08:33
Martinovics Dorina nemcsak eljátszotta a Hurok című időutazós magyar thriller női főszerepét, de tanult kaszkadőr lévén az autó alá is vette magát, ha kellett. Az Indexnek elmondta, hogy mi vonzotta tizenévesen a kaszkadőrködésben, melyik a kedvenc időutazós filmje, miért nem sikerült olyan jól a Társas játék második évada, mint az első, miért extrém Sándor Pállal forgatni, és miért sírta el magát a Radnóti Színház társulati ülésén. Interjú.

Hogy kaptad meg a Hurok főszerepét?

Csak egy castingon voltam, amin ott volt Anger Zsolt és Száraz Dénes, és valahogy annyira jól működtünk hárman együtt, annyira jól éreztük magunkat, olyan természetes volt minden, hogy szerintem ezért lettünk mi hárman a főszereplők.

Amikor először olvastad a forgatókönyvet, mindent kristálytisztán értettél a sztoriból?

Olyan érzésem volt, hogy egy nagyon jó könyvet olvasok. Nem forgatókönyv, hanem könyvolvasás élményem volt. Értettem és beleszerettem. Szerencsére a teljes forgatókönyvet átküldte Madarász Isti rendező, ami nagyon ritka, mert általában egy-egy jelenetet kapunk meg casting előtt, és nem is nagyon tudjuk, hogy a figurával mit kéne csinálni.

Amikor elolvastam a könyvet, akkor azzal hívtam fel az ügynökömet, hogy nekem ezt muszáj megkapnom.

Ilyen még soha nem volt velem. Egy kicsit tartottam is attól, hogy egy ilyen jó könyvélmény után milyen lesz a film. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy nem csorbult semmiben.

A Hurok elvárja a nézőtől, hogy figyeljen, koncentráljon, menjen a sztorival, különben elveszti a fonalat. Színészként mennyire volt nehéz fejben tartani, hogy éppen melyik idősíkban vagytok?

A könyv nagyon tiszta volt, ezért nyilván én előnyben vagyok a nézővel szemben, mert olvastam, és sokat beszéltünk róla. Nekem inkább az a furcsa, ha valaki nem tudja követni. Tiszteletben tartom, elhiszem, de én értem, és nem érzem, hogy bármilyen szempontból érthetetlen vagy követhetetlen lenne. Plusz az én karakterem csak a film legvégén érez meg valamit abból, hogy katyvasz van, Dénesnek volt nehezebb dolga, neki kellett felépíteni, hogy mikor hol tart a felismerésben. Nekem nem volt nehéz, inkább izgalmas, hogy gyakorlatilag három jelenetem van a filmben, és azokat felvettük vagy nyolcszázszor mindig egy nagyon picit változtatva rajta.

Szereted az időutazós, időhurkos filmeket?

Az Idétlen időkig nagy élményem volt, kétévente újranézem. Szinte ugyanaz az alaphelyzet, mint a Hurokban, csak más műfajban, és nekem nagyon nagy film az életemben. Rendkívül szórakoztató.

A Hurok werkfilmjéből kiderült, hogy korábban kaszkadőrnek is tanultál. Ebben mi vonzott?

Dráma tagozatos gimibe jártam, és az egyik barátnőm elkezdett a Színművészetire járni kaszkadőrképzésre. Ő mesélte, hogy tök jó dolgokat csinálnak, műugranak, lőnek és a többi, lenne-e kedvem csatlakozni. Korábban sokat sportoltam, műugró is voltam, elkezdtem járni, és ott ragadtam.

Miket tanultatok?

Főleg estünk, sokat estünk le különböző szekrényekről, vívtunk, lovagoltunk, ami kellhet kosztümös filmekben, lőni jártunk, fejlesztettük az ügyességünket.

Szerettél volna kaszkadőrként dolgozni filmekben?

Nem merült fel bennem komolyan. Akkor még az sem jutott eszembe, hogy színész legyek. Amikor a kaszkadőrsulit végeztem, még nem is gondoltam erre a szakmára.

A Hurokban van egy jelenet, amiben elgázol egy autó. Azt te csináltad?

Van, amit én csináltam, és van olyan része, amit a kaszkadőr.

Biztosítási okokból nem lehetett többet, nem történhet meg, hogy az egyik főszereplő mondjuk eltöri a lábát a harmadik napon.

Volt egy iszonyú ügyes kaszkadőröm, aki ráadásul nagyon hasonlított rám, annyira, hogy amikor először visszanéztem, és még nem volt utómunka a jeleneten, akkor is úgy tűnt, mintha magamat látnám. Az oroszlánrészét ő csinálta, amit meg hagytak, azt én. De ez inkább hátrány volt abból a szempontból, hogy minden napunk azzal kezdődött, hogy kértem Istit, hadd csináljam én. Ő meg vagy azt mondta, hogy na jó, csináld, vagy azt, hogy értsd meg, ez most már sok.

Madarász Isti a vele készült podcastunkban is elmondta, hogy nagyon izgul a nézőszámok miatt, konkrétan rémálmai vannak. Neked is ennyire fontos, hogy hányan látják a filmet? Ráveted magad a nézettségi adatokra?

Eddig ilyet nem csináltam, de mivel az Istinek ennyire fontos, és ezt már a casting óta tudom, nagyon örülnék, ha sokan megnéznék. Nagyon kevesen mennek el magyar filmeket megnézni, a szakmánk igen, de amúgy kevesen választanak magyar filmet, ha hétvégén moziba mennek a családdal. Úgyhogy most én is izgulok. (A Hurok 6600 nézőt csinált az első héten - a szerk.)

Téged a legtöbben egy Pannon GSM reklámban ismertek meg. Sokat hezitáltál, hogy elvállald-e?

Amikor azt a reklámot csináltam, 18 éves voltam, és még nem akartam színész lenni. A Kertészeti Egyetemre készültem, és mókásnak találtam, hogy forgathatok, de nem gondoltam arra, hogy ezzel fogok foglalkozni.

A reklám után vicces volt bemenni a szüleimmel egy plázába, és látni, hogy megismernek. Nem mondom, hogy nem szórakoztatott, de nem jutott eszembe, hogy színész legyek.

Pannon GSM reklám

Később, már végzett színésznőként megkaptad a Társas játék című HBO sorozat főszerepét. Ez mennyire változtatta meg az életedet?

Nagy segítség volt, hogy megtanulhattam a filmezést komolyabban. Előtte játszottam kisebb szerepeket, a főiskola után a Nemzeti Színházba mentem, de csak egy évig dolgoztam, mert utána szültem. Két évig otthon maradtam a kisfiammal, és gyakorlatilag ezzel jöttem vissza. Herendi Gábor csinálta, aki a Pannon GSM reklámot is. Kreatívan is részt vehettünk a saját figuránk alakításában. Herendi úgy dolgozik, hogy megcsinál alaposan egy castingot, de utána bizalommal hagyja, hogy a színészek működjenek. Egy idő múlva már mindenki jól ismerte a saját figuráját, és elkezdődött a reggeli átírogatás, hogy szerintem ebben a helyzetben ez a figura hogy reagálna, és ő erre nyitott volt.

Az első évadnak nagy sikere volt, de a második fogadtatása már nem volt ennyire pozitív: Szerinted is kevésbé sikerült?

Talán, de ez nem feltétlenül a mi hibánk volt.

Ez a sorozat egyévados egy csomó helyen, az izraeli eredetit több országban is adaptálták, nem véletlenül nem forgattak sehol sem második évadot.

Nehéz volt tovább görgetni a karaktereket. Sokáig úgy volt, hogy lesz harmadik évad is, de nem tudják megírni. Magát az írónőt is idehívták, aki az eredetit írta, és akinek nagyon tetszett az a verzió, amit mi csináltunk, de ő sem tudta tovább írni.

Megmaradt a jó kapcsolatod Herendi Gáborral? Felmerült, hogy szerepelj a most készülő Kincsem filmjében?

A Kincsembe felmerültem, de teljesen más típusú nőt akart ebben a filmben látni, és ezt egy nagyon kellemes kocsmázás során meg is beszéltük. Az a lány, akit szeretne, sokkal jobb ötlet, mint én vagyok, úgyhogy majd legközelebb. Jóban maradtunk, 3-4 havonta elmegyünk és beülünk valahova a Társasjáték második évadában kialakult csapattal, dumálunk és jól érezzük magunkat.

Sándor Pál új filmjében viszont főszereplő vagy. Erről mennyit lehet elárulni?

Vándorszínészek a címe, egy vándortársulat életét mutatja be az 1800-as évek elején, közepén. Egész ősszel forgattuk, ez egy road movie, sokat utaztunk, estünk, keltünk, fürödtünk a Dunában. Kalandos forgatás volt, színészileg a legizgalmasabb filmes munkám eddig. Hetvenévesen is fogok róla beszélni, hogy nem hiszem el, hogy ezek velünk megtörténtek. Sok olyan színész van benne, akik már rengeteget forgattak, Rudolf Péter, Nagy-Kálóczy Eszter, Hegedűs D. Géza, Végh Péter, Gáspár Sándor, de ők ugyanezt mondják, hogy nem hiszik el, mit éltünk végig együtt.

Olyan extrém helyzetek adódtak?

Igen, extrém helyzetekben voltunk erősen kitéve az időjárás viszontagságainak. Pali hihetetlenül aktívan és izgalmasan rendezett, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége, mert ötletem sincs. Egy óriási hullámvasút volt. Míg a Hurkot úgy forgattuk végig, hogy hihetetlen harmónia és nyugalom volt, mindenki boldog volt és nyugodt, addig Palika fenntart egy folyamatos rezgést mindenkiben. Ez nagyon izgalmas, csak nagyon melós végigélni.

Hosszú időt töltöttél a Nemzeti Színházban, és Alföldi Róbert távozása után is maradtál. Később mégis átszerződtél a Radnótiba. Miért?

Még a főiskola előtt az Új Színházban voltam stúdiós, ott dolgoztam a Vidnyánszky Attilával, ami nagyon jó élmény volt. Kedves, bizalommal teli embernek ismertem meg, kíváncsi voltam, hogy mit fog csinálni. De aztán kiderült, hogy

az, ami a Nemzetiben történik, és főleg ahogy történik, nem nekem való.

És hiányoztak azok az emberek, akikkel az előző kilenc évet töltöttem. Hiányzott Alföldi Robi, Mohácsi János, László Zsolt, és mások, akikről azt éreztem, hogy a családommá váltak, de most nincsenek jelen az életemben. Ráadásul Vidnyánszky színházával sokat utaztunk, én többet játszottam külföldön, mint a Nemzetiben. Ezt a fiam mellett nem szerettem volna hosszútávon csinálni, mert nincs olyan, hogy másfél havonta három hétre lelépek Ukrajnába játszani.

Amikor a második nagyobb turnénknak vége lett, akkor döntöttem el, hogy nem tudom tovább csinálni, és elkezdtem telefonálgatni. Tudtam, hogy Alföldi, Mohácsi, Valló a Radnótiba megy rendezni, hogy László Zsolt sokat játszik ott, gyakorlatilag mentem a családom után. Bálint András igazgató szerencsére nyitott volt.

És beváltak a reményeid?

Sokat dolgozom Alföldivel, Mohácsival, Vallóval és László Zsolttal, úgyhogy igen. És sok más színész van, akit szeretek és tisztelek, és örülök, hogy velük dolgozhatok. Az igazgatóváltás miatt most megint volt egy feszültebb időszak, hogy Kováts Adél, az új igazgató vajon számít-e rám, meglátjuk, hogy merrefelé alakul, de szerintem jó felé fog menni.

Nagyon megviselnek a bizonytalan, feszült helyzetek, amilyenek a Nemzetiben is voltak?

Most viselt meg a leginkább. Nagyon drukkoltam Adélnak, hogy megkapja a színházat, és megint azon kaptam magam, hogy ott vagyok egy társulati ülésen, ahol azon gondolkodunk, hogy tudunk amellé az ember mellé állni, akit igazgatónknak szeretnénk, és hogy vajon még ki fog igazgatónak jelentkezni, és beleszól-e a politika a döntésbe.

Én voltam az első, aki elsírta magát, és nagyon szégyelltem magam, mert csak fél éve voltam ott, mindenki más pedig régóta ott van. De azt éreztem, hogy nem hiszem el, hogy megint ez van. Én viseltem a legrosszabbul ezt a pályázatos időszakot.

Korábban is minden alkalommal azt gondoltuk, hogy ha a teljes társulat valaki mellett áll, akkor azt figyelembe fogják venni, de rá kellett jönni, hogy ez nincs így. És amikor megint azt hallottam, hogy lelkesedik a társulat, hogy álljunk az Adél mellé, akkor végtelen szomorúságot éreztem, hogy ha ez annak idején a Törőcsik Marinak meg a Hollósi Fricinek nem sikerült, akkor most sem fog működni. De szerencsére ezúttal jól sült el.