Gyöngyi
9 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Buta színész vagyok, nem programozó

Interjú Thomas Middleditch színésszel, a Szilícium-völgy főszereplőjével

GettyImages-517697748
2016.04.26. 17:33

Thomas Middleditchet a jóisten is arra teremtette, hogy olyan teszetosza, neurotikus figurákat játsszon, mint a Szilícium-völgy központi karaktere, Richard Hendricks, és igen, ezt azért mondom, mert a valószínűtlenül hosszú arcával, kerek szemeivel, és pálcikatermetével elég szerencsétlen ember benyomását kelti. És általában ezt a figurát is hozta eddigi karrierjében, legyen szó vígjátékról (Pancser police), vagy Scorsese-filmekről (ő az aranyhalas figura a Wall Street farkasában). Middleditch élőben viszont egyáltalán nem annyira szerencsétlen, inkább vicces és megnyerő, aki tudja, hogy élete nagy lehetőséges az HBO sorozata. A színészt Los Angelesben, egy kerekasztal-beszélgetésen kérdeztük, más újságírók társaságában.

A sorozatról

A Szilícium-völgy az észak-amerikai startupok és techcégek világában játszódik, ahol Richard Hendricks (Thomas Middleditch) kitalál egy olyan tömörítési algoritmust, amivel addig soha nem látott minőségben és méretben lehet adatot kompresszálni. Elkezdődik a huzavona Richard cégéért, ő végül egy olyan lehetőséget választ, hogy kevesebb pénzért cserébe, de megtarthatja a Pied Piper jogait. A céggel aztán végigmegy azokon a lépcsőkőn, amiken a hasonló, szilícium-völgyi vállalkozásoknak kell: befektetők keresése, nyilvános bemutató, cégszerkezeti bővítések és kavarások. A sorozatot alkotó Mike Judge (Beavis és Butthead, Idiocracy) a saját iparági tapasztalataiból szedte a történeteit, de erről majd a vele készült interjúban lesz szó.

Mennyire ismerted a sorozat előtt a techvilágot? Volt olyan infó, amit az előkészületek alatt tudtál meg, és nagyon meglepett?

Nem mondanám, hogy ismertem, és most sem mondanám, hogy ismerem. Az írók azok, akik a kutatómunkát végzik, ők olvasnak a téma után, meg ők beszélgetnek emberekkel, én meg csak sétálgatok a díszletben. De mondok egy példát: a legelső részben történik az, hogy Gavin Belson tíz millió dollárt ajánl a Pied Piperért cserébe. Az eredeti szövegben 100 millió dollár szerepelt, de ez lecsökkentették, mert senki sem hitte volna el, hogy valaki ennyi pénzre nemet mond. Aztán a forgatás közben zajlott az egész Snapchat-ügy, amikor az alapító 5-6 milliárd dolláros (valójában 3 - KD) ajánlatokat utasított vissza. Akkor láttam be, hogy ezen a területen sokkal nagyobbak a tétek, még egy olyan appnál is, amivel főleg meztelen képeket lehet küldözgetni. De nem tudok programozni, és játszani sem nagyon szoktam. Én csak kapok egy szöveget, aminek a lényegét nagyjából értem. Szerencsére mindig van egy szakértő a forgatáson, aki szívesen elmagyarázza a buta színészeknek, hogy mit miért mondunk, és hogy miért nem lehet más szavakat mondani bizonyos kifejezések helyett. 

Hogyan reagálnak a sorozatra azok az emberek, akikről szól?

Vannak, akik odajönnek hozzám, idézgetnek belőle, és azt mondják, hogy ez pont így megtörtént vele is. Olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy ők olyanok, mint én, a saját cégükben. És vannak olyanok is, akik TJ Millerhez mennek oda, hogy ők olyanok, mint Erlich a sorozatban, ő meg visszakérdez, hogy egy hencegő, aki nem csinál semmit? Onnan is gondolom, hogy összességében jó munkát végzünk, mert egészen biztos, hogy mindenki a Szilícium-völgyben felmenne az internetre, és elmondaná, ha nem. Ők egy olyan csoport, akik nagyon szeretik, ha valami precíz. És szívesen szóvá teszik, ha valami nem az.

Milyen élmény volt belevágni egy vígjátékba, ami a végére valami egészen más lett? Arra gondolok, hogy egy nagy történetszál van, például, vagy hogy az évadzárója szinte egy thriller volt.

Én örülök, hogy manapság vannak szerializált vígjátékok. Nem azt mondom, hogy mi vagyunk az elsők, de azért elég ritka. Én ezt imádom, hogy nem csak viccek és poénok egymás után, mert őszintén szólva, az nem mindig vicces. Én is szoktam olyan üzeneteket kapni Twitteren, hogy valaki a Trónok harcától tiszta ideg lett, úgyhogy megnézett egy Szilícium-völgyet, és még jobban kiborult. Ez nem pont az a sorozat, amire egy Vörös nász után vágyik az ember.

Mennyi kreatív befolyásod van a sorozatra?

Az írók mindig is nyitottak arra, hogy belevigyünk pici dolgokat, akár csak olyasmit, amit a híradókban láttunk. De ennek a sorozatnak megvan az a szerencséje, hogy a főszereplők mind olyan komikusok, akik íróként, standuposként is dolgoznak. Sok viccet ajánlunk az íróknak, akik meg biztos síkidegek miatta, mert hónapokig melóztak a forgatókönyvön, és csak azt akarják, hogy mondjuk az ő nyamvadt soraikat. De azért tényleg az ő feladatuk, hogy a szöveg hangulata egységes legyen.

Még mindig fellépsz standup-komikusként?

Azt sosem fogom abbahagyni. Amiatt tartok itt. Ha egy színpadra felengednek, én ott leszek.

Téged nem zavar, hogy Richard karakterében nem sok változás történt? Még mindig olyan szerencsétlen, mint az elején.

Magához méltó módon indult a harmadik évad

Az új évad első részéről írt kritikánkat itt olvashatja.

Szerintem ő sosem lesz egy igazán alkalmas ember. Találkoztam Craiggel, a Craigslist alkotójával, aki hiába eszméletlenül sikeres, ő jobban zavarban volt, hogy velem kellett beszélgetnie. Az az ember meg tudna engem venni! Találkoztam Notch-csal, a Minecraft készítőjével is, nagyon kedves volt, de hát több pénze van, mint Los Angelesben mindenkinek, összesen. De ők mindig ezek a társaságban kicsit visszahúzódó emberek lesznek, úgyhogy szerintem Richard is. Lehet, hogy Alec és Mike ezt jobban tudja.

Így raktad össze a karaktert? Kínosan viselkedő emberekkel találkoztál?

Biztos nem hiszitek el, de nekem is van egy kis tapasztalatom azzal, milyen szerencsétlennek lenni. De igen, az volt a lényeg, hogy Richard legyen ennek a fajta embernek az archetípusa, aki egy valamiben baromi tehetséges, de rá irányul a figyelem, és nincsenek meg a képességei, hogy ezzel megbirkózzon. Legyen szó arról, hogy a barátjai főnöke lesz, vagy hogy társasági életet kell élnie.

Richardot a második évad végén kirúgják a saját cégétől. Nem féltél, hogy ugyanez lesz a te sorsod is?

Volt egy pillanat, amikor megkérdeztem, hogy ugye még maradok a sorozatban? De az írók mindig találnak tök jó sztorikat a való életből, hogy kivel mi hasonló történt, úgyhogy bízom bennük. De valóban ilyen ez a techvilág, rendszeresen történik olyan, hogy egy alapítót kifúrnak a saját vállalkozásából. Kapnak egy szép végkielégítést hozzá. Elég ritka az, hogy alapítasz egy céget, és utána igazgatod is.

Találkoztál olyan szilícium-völgyi emberekkel, akiket azért nem raktatok a sorozatba, mert úgysem hitte volna el senki, hogy milyenek?

Az igazság az, hogy vagy direkt, vagy indirekt módon mindig sikerült valakit belecsempészni, akár más névvel is. Vagy olyan is volt, hogy valakit több, valóban létező emberből gyúrtunk össze. A második évad egyik legjobb karaktere Russ Hanneman volt, akit tényleg valakiről mintáztunk, de azt nem mondom meg, kiről. Ha van egy tippetek, akkor valószínűleg eltaláltátok. (Nagy valószínűséggel Sean Parkerről, a Napster és a Screening Room egyik alapítójáról – KD)

Milyen érzés, hogy a sorozat hatására egy szűk réteg nagyon megismert téged?

Az nagyon érdekes, hogy az isten háta mögött is odajönnek hozzám, és elmondják, mennyire bírják a sorozatot. Lehet, hogy a techvilágot nem is ismerik, csak szeretik a vígjátékokat. Mások azt mondják, hogy egy irodában dolgoznak, de az pont úgy működik, mint a Szilícium-völgyben. Nem arról van szó, hogy 40 millióan nézik, de elég emberhez eljut, hogy ne csak szilícium-völgyiek élvezzék. Én legalábbis nem találtam volna olyan helyet, ahol ne fedezett volna fel valaki.

Te mivel magyarázod a sorozat sikerét?

Szerintem az benne a legjobb, hogy nagyon beletenyerelt a zeitgeistba. Nem kell ismerni hozzá a Szilícium-völgyet. Nem kell tudni, hogy az Amazon egyszerre keres és veszít dollármilliókat. De ha már hallottál róla, olvastál róla az újságban, akkor tudod, hogy létezik ez a teljesen őrült világ. Vagy ha olyan természetvédő vagy, mint én, akkor tudod, hogy Elon Musk napkollektorokat épít, és hogy ez milyen menő. Vagy hogy minden ok nélkül az űrbe akar menni, hát hajrá! Ezekből lesznek a szalagcímek, és ezek jutnak el az emberekhez, és mi egy olyan sorozatot csinálunk, ami ezt a világot a lehető legpontosabban bemutatja, miközben azért egy kicsit viccet is csinál belőle.

Ez a legjelentősebb szereped eddig. Nem félsz, hogy mostantól mindig a techvilággal fognak azonosítani?

Azt nem mondanám, hogy félek. De bennem van ez a gondolat. Színészként mindig meg akarja mutatni az ember, hogy mire másra képes még. Februárban befejezzük a forgatást, utána megyek egy filmmel Sundance-re, aztán még forgatni is fogok, úgyhogy meg tudom más oldalaimat is mutatni. A kérdés persze az, hogy érdekli-e az embereket. Vagy hogy egy csomó embernek én örökre Richard maradok. Remélem, hogy ha valaki majd később ránéz a karrieremre, akkor ez egy dolog lesz, és nem A dolog.

Szerinted hány évad van még ebben a történetben? Látsz egy konkrét befejezést Richard számára?

Hú, hát nem tudom, hogy mennyi van benne. Az biztos, hogy nem lehet sokáig húzni, de ezt inkább a gyártóktól kell megkérdezni. Richardnál pedig minden lehetséges történetszál érdekes. Az is, ha megkapja a végkielégítését, és csak héderezik egy tengerparton, és A nagy Lebowski mintájára issza a White Russian-koktélokat, szerintem az szép befejezés lenne. Azt nem szabad elfelejteni, hogy ő egy programozó. Úgyhogy abban a világban is egy programozóként kellene keresnie az utat. Az is érdekes, amikor egy volt igazgatóból befektető lesz, vagy akkor adakozó, mint Bill Gates. Az a világ is érdekfeszítő. 

A Szilícium-völgy harmadik évada április 24-én kezdődik, Magyarországon az HBO-n, és a csatorna HBO Go-szolgáltatásán látható, ahol az első rész ingyenesen elérhető.

(Borítókép:  Jimmy O. Yang, Amanda Crew, Martin Starr, T.J. Miller, Thomas Middleditch és Josh Brener a Szilikon-völgy szereplői a vörös szőnyegen, 2016. március 24-én Los Angelesben. Fotó: Todd Williamson/Getty Images)