Elájultunk a PUA Európa-bajnokságtól

2016.05.30. 07:13

Ahogy a cikk írásakor fekszem körúti lakásom napfényes teraszán, limonádémat ízlelgetve néha letekintek az alattam elsiető, telefonáló, pöszmötölő, idegeskedő vagy épp nejlonszatyrot cipelő férfiakra.

Egyik sem tűnik igazán PUA-nak.
 

Mitugrászok

Ha most azonnal le kéne szólítaniuk az arra járó Scarlett Johanssont, valószínűleg elkezdenének tétovázni, elszúrnák a szemkontaktus legalapvetőbb szabályait is, hebegnének-habognának, idiótán vigyorognának, görcsbe rándulna a gyomruk, vagy talán még le is izzadnának. Így pedig teljesen kizárt, hogy még aznap ágyba vigyék a becélzott álomnőt. Sőt, fogadok, hogy a legtöbbjük még 50 lány megszólításából is alig tudna csak összehozni mondjuk 8-10 telefonszámot és 3-4 egyéjszakás kalandot.  

Egy igazi PUA (pick-up artist, ~csajozómester) azt a nőt szedi fel, amelyiket akarja, és annyit, amennyit még kényelmesen megbír. Magabiztos, határozott férfi, aki gyorsan és nagy hatásfokkal szed össze partnereket, lehetőleg olcsón. 

A pénzes PUA-iskolák kiindulópontjai általában megegyeznek abban, hogy a csajok kicsit kretének, akiket a kapcsolat elejétől a végéig le kell dominálni a játszmában, akkor adják be a derekukat a szó legszorosabb értelmében.

De a legfontosabb a nyitás,
 

hogy egyből átjöjjön szegénykéknek, hogy tetőtől talpig valódi férfival állnak szemben, hogy belobbanjon a tűz, és titkon már kívánják is az igazi vadállatot

Ez az ösztönök harca, ami még az állatvilágból származik, az ösztönös énjüket azonnal beindíthatja egy igazi nyitás.

Nos, ha ez így van, akkor a hódítás titkai iránt érdeklődőknek kevésbé érdemes egy csapat balfékkel PUA-képzésekre járni, aztán a siófoki Petőfi sétányon zaklatni az arra járókat. Hanem tényleg a mélyére kell ásni a párzáshoz jutás technikáinak, és felfedezni a csajozás bennünk rejlő atavizmusait. És hol máshol lehetett volna ezt jobban ellesni, mint a szarvasbőgő Európa-bajnokságon?

Ők bőgtek idén a legszebben Európában

Vasmacsók

A szarvasok a világ talán legdurvább PUA-i, évmilliók evolúciója tökéletesítette bennük azt a tudást, amivel még az átlagosabb versenyzők is annyi nőt szednek fel, amennyi csak belefér.  

Több szinttel vannak a PUA-iskolák felett: szerintük nemcsak hogy nem kell izgulni a lányok valódi érzései vagy gondolatai miatt, de oda se kell már figyelni ilyesmire, ezeket majd megoldja a kellemes nyár végi hangulat. Az egyszerűnek tűnő, de zseniális titkuk máshol rejlik:

el kell zavarni a többi fickót a környékről.
 

Gondoljuk végig, nincs az a gyámoltalan fiú, aki ne tudna becsajozni, ha egy hétvégén keresztül ő lenne az egyetlen hím a bulinegyedben. A profiknál ennek az eszköze a szarvasbőgés.  

A bőgés egyszerre jelez a szarvasteheneknek egy lejjebb tolt napszemüveget „csáó bébi, őrült szexi vagy” megszólítással, a többi párosodni akaró szarvasbikának pedig egy lehet elkotródni, különben sírás lesz” figyelmeztetést.  Nyilván ebből fakadnak nézeteltérések, amiket le kell bunyózni egymás közt, de azért a hang zengéséből, öblösségéből a racionálisabb szarvasok érzik, hogy kivel nem szeretnének verekedni.

A jól bőgő PUA végül begyűjti az összes szarvaslányt a területén, és nagyjából addig tartja őket a háremében, amíg meg nem unja.

Verseny

A Keszthelyen tartott szarvasbőgő Eb-n sajnos nem szarvasok indultak, de szinte tökéletes helyettesítőik: a szarvasbőgést utánozni tudó vadászok 13 országból.

Ők nem csajozásból csinálják ezt, hanem hogy az erdőben odahívják a kilőhető szarvasokat. De ez mit sem ront a teljesítményükön, az egyik vadász szerint a mezőny többsége pont olyan profi bőgő már, mint egy igazi szarvas.

A verseny úgy néz ki, hogy a vadászdivatnak megfelelően öltözött versenyzők először hangolnak egy sort a bőgőmasináikkal. Egy minőségi bőgést ugyanis szabad szájjal nem lehet megcsinálni, viszont a kagylótól a marhatülkön át a teleszkópos műanyag tülkölőkig szinte bármi jó lehet már ilyesmire.

A hangolás után a bírók beültek egy-egy kis balkáni árnyékszéknek kinéző, elfüggönyözött fülkébe, aminek a tetején mutogatták ki a pontokat az egyes, számukra így ismeretlen versenyzőknél. Többféle bőgést kellett előadni a háremőrzőtől a harcra hívóig, a végén az összpontszám számított. Pontegyenlőség esetén pedig szétbőgés következett.

A sztárok nélkül is esélyesen

A körülöttem lévő vadászok szerint a magyarok mindig erős versenyzőkkel jönnek, még ha a két szupersztárunk most nem is nevezett. A bőgés Messije, Homolya Laci most nem ért rá, állítólag külföldön dolgozik, Ronaldónk, Erdélyi Tomi viszont ott volt, de nem indult. Reméljük, nem sérült. 

Előzetesen nagyon fogadkoztak még a csehek, és jó formában jöttek a szlovákok is, köztük a mindenkire veszélyes Miroslav Políček, aki nemrég megnyerte a FeHoVát is. A taktika ebben sportban keveset számít, folyamatosan mindenkinek 110 százalékot kell nyújtania, amit persze befolyásol még a szerencse és a sorsolás is, az elején ugyanis sokszor kevesebb pontot adnak egy fenomenális bőgésre is.  

Létezik dopping is, az elején a lettek vagy litvánok némi kínálgatás mellett elmagyarázták, hogy azért kell meginniuk egy üveg rövidet, mert tisztítja a hangszálaikat. Ezért gondolom, hogy a második üveget már csak a buli miatt itták meg, mert csak azután kezdtek el akadékoskodni, hogy cigizni akarnak a versenyszínpadon. Az egyikük állítólag le is esett, de azt pont nem láttam.

A verseny egyébként laikusoknak eszméletlenül unalmas a majdnem 40 versenyzővel, így ugyanis több órán keresztül kell mindenkinek csendben hallgatni a bőgéseket, nehogy akár a tapsból rájöjjenek a bírók, hogy melyik ország versenyzője próbálkozhatott épp.

Viszont dacára, hogy elsőre egy székrekedéses elefánt kínjaihoz hasonlít a bőgés, egyáltalán nem könnyű ilyet létrehozni – vannak, akiknek évtizedeken keresztül se sikerül normálisan, bármennyire kitűnő szarvasvadászok egyébként. 

Sokaknak lett puskája

Érdekes volt, hogy lehetett beszélgetni jó pár 40-50 éve vadászó szakértővel is, akik tényleg a természetben élték le az életüket. Ők egyébként főleg arra panaszkodtak, hogy sok a kocavadász, akik meg tudnak venni maguknak bármit, le tudnak kenni akárkit, és aztán ész nélkül lődözik az állatokat. És ők egyáltalán nem csak a külföldi vendégvadászok, sok embernek lett pénze, akik ebből rögtön vadászidentitást is akarnak venni maguknak.

Egy idősebb felvidéki magyar vadász szerint Magyarországon mindig is jobb volt a vadászkultúra, mint Szlovákiában, de úgy érzi, hogy az utóbbi években már itt is hasonló szelek fújnak. „Pedig nem attól vadász valaki, hogy van puskája.”

A gyerekeknek muszáj lett volna hozni mondjuk pár élő állatot is, mert így pont egy fokkal lehetett kevésbé izgalmas nekik a rendezvény, mintha egyben kellett volna végighallgatniuk a Nibelung gyűrűjét. Illetve elég kókadttá tette az eseményt, hogy a 30 fokos tűző napon alig volt árnyék, sokszor ájulásközeli állapotban lehettek a népviseletbe öltözött menyecskék és a csak azért is talpig vadászegyenruhában maradó kísérők. „Már akkor nyertünk, ha nem visz el senkit a mentő"– nevetett izzadva az egyik vadász.

Annyi viszont pár órányi bőgésből is átjött, hogy tényleg lehet szépnek hallani egy-egy átütő erővel feltörő szarvasbőgést, egy erdőben simán bemondtam volna némelynél, hogy „oké haver, legyen a tiéd a tisztás az összes üszővel”. Magabiztosság, technika, megdöbbentés és stratégia szempontjából bármikor haladó PUA-kurzust lehetne rá indítani.

A verseny végét nem láttam, de hazaérve megkérdeztem a barátnőmet, hogy szerinte az első találkozásunkkor mondjuk egy ilyen bőgéssel felkeltettem-e volna a figyelmét. „Azt igen” –válaszolta. Ennyi, működik.