Natália
2 °C
5 °C
Index - In English In English Eng

Karinthy Frigyes háromszáz arca

2017.01.21. 08:55 Módosítva: 2017.01.21. 08:56
A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kiadásában megjelent Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe című gyűjteményt lapozva majdnem háromszáz Karinthy-arcba nézhetünk bele. De milyennek látta önmagát 1931-ben? „...hadd csavarom élesebbre a lencsét. Innen nézve – egyszerű figura. Senkinél több, senkinél kevesebb. Ember vagyok, ragyogó, soha vissza nem térő, utolérhetetlen alkalom, végtelenbe ívelő esély, aminőt istenben sem ismert még ez a sok istent látott világ – hiszen élek! És ember vagyok, szállingó szemét, nyomorult lárva, csúszó-mászó porszem, rongy, semmiség – hiszen meg fogok halni....”

Az 1982-es, első kiadásnak tekinthető, szintén Kovács Ida által szerkesztett és immár digitalizált Nézzétek meg ezt a fotográfiát című kötethez képest bővült az anyag. Az eredeti fotók regisztrálásán kívül feladatnak tekintették valamennyi (akár nyomtatásban, akár reprodukcióban fennmaradt) fénykép, illetve a Karinthyról felvett mozgófilmek, illetve filmrészletek (játékfilm, híradófilm, amatőr filmfelvétel) felkutatását és összegyűjtését is.

Eddig is tudtuk, hogy Karinthy tollából rengeteg írás született: regényeit, verseit, novelláit, újságcikkeit, riportjait és tárcáit, krokijait, írótársairól szóló karcolatait, lexikon-szócikkeit évtizedek óta olvassuk. Meglepő ugyanakkor, hogy képi jelenléte is ugyanilyen sokféle: osztályképek, családi fotók, trükkfelvételek, korabeli lapok számára készült sajtófotók és filmszkeccsek, filmhíradók kockái őrzik őt.

Karinthy Frigyes 1913 körül. Levelezőlapként is forgalmazott kép.
Karinthy Frigyes 1913 körül. Levelezőlapként is forgalmazott kép.
Fotó: Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe

Az 1887-ben Budapesten született Karinthy saját emlékei szerint hatévesen lépett az irodalomba egy óriáshangyákról kezdett, hosszú regénnyel. Tizenévesen Verne és Jókai hatása alatt tudományos-fantasztikus művei írt, a Nászutazás a föld középpontján keresztül címűt folytatásokban közölte az egyik lap. Beiratkozott ugyan az egyetemre, ahol matematika, fizika és orvosi előadásokat hallgatott, de vizsgák helyett újságíró lett Az Ujságnál, majd a Budapesti Naplónál.

Az 1912-ben megjelent Így írtok ti című kötete fiatalon óriási népszerűséget és már életében halhatatlanságot hozott neki. Nagyjából a fotó keletkezésének idején írta a Találkozás egy fiatalemberrel című (1913) novelláját, melyben kamaszkori és jelenkori önmaga pillantanak egymás arcába, dacos keménységgel számon kérve a repülőgép feltalálását, az Északi-sark felfedezését, „a büszke és szabad Magyarország” megvalósítását, amelyek elvesztek a mindennapokban, mert „az embernek élni is kell.”

Kosztolányi Dezsővel Palicsfürdőn (ma Szerbia) az 1910-es évek közepén.
Kosztolányi Dezsővel Palicsfürdőn (ma Szerbia) az 1910-es évek közepén.
Fotó: Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe

Karinthyt és Kosztolányit több dolog is összekötötte. Együtt dolgoztak Az Ujságnál és a Nyugatnál, együtt jártak a nagykörúti Baross kávéházba, a New Yorkba, a Centrálba és egy asszonyon is osztoztak, hiszen Harmos Ilona előbb Karinthy kedvese volt, csak aztán lett Kosztolányiné. A legendás barátságnak Kosztolányi 1936-os halála vetett véget.

Karinthy az 1910-es évek elején szeretett bele a színésznő Judik Etelbe, aki akkoriban még botrányhős férjével és három gyerekével élt Budapesten. Többéves kapcsolat, majd egy krimibe illő asszonyszöktetés és Berlinig menekülés után Boga végül elvált, majd 1914-ben hozzáment Karinthyhoz.

Karinthy emlékeiben és az irodalmi kánonban a vele együtt töltött évek jelentették a harmóniát, ami Boga 1918-as halála vetett véget. Az őt közelről ismerő Kosztolányiné szerint Judik Etel valójában a spanyolnáthába és a halálba menekült, mert túlságosan nehéz volt számára Karinthy feleségének szerepe. „Húzatlan ágyban halt meg, de harminckét pár érintetlen hernyóselyem harisnya maradt – egyébként üres szekrényében. […] Bánat és kéj lengte körül” - írta még róla. Férje sokáig nem tudta feledni, Füst Milánnak így emlegette halála után egy évvel: „A csontváza többet ér nekem, mint az összes nők a világon...Gondold el: csak őrá, az ő testére tudok vágyni – s ő nincs már.”

Böhm Arankával Siófokon, 1932-ben.
Böhm Arankával Siófokon, 1932-ben.
Fotó: Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe

1920-ban újra megnősült, Böhm Arankát vette el, akivel sírig tartó, de viharos, se veled-se nélküled évek következtek. A „fekete és fényes” Aranka, aki unatkozó barátnői segítségével állítólag telefonbetyárkodással szerezte meg magának Karinthyt, „se ruhát, se társadalmi konvenciót nem tűrt magán.” Legalábbis a róla is portrét rajzoló Kosztolányiné szerint. A sohasem unalmas, szenvedélyes, életvággyal teli, feltűnés és botrány nélkül létezni nem tudó nő mindenesetre többszörösen bebiztosította a helyét az irodalomban és az irodalomtörténetben. A Karinthy-családtagok művein kívül ő bújik meg Ady Arany nevű múzsája mögött, Déry Tibor pedig Ítélet nincs című könyvében szentelt külön fejezetet egykori viharos szerelmüknek.

Karinthy cowboyjelmezben 1922 körül.
Karinthy cowboyjelmezben 1922 körül.
Fotó: Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe

Karinthyék nagy társasági életet éltek. A Színházi Élet, aminek Karinthy sztárszerzője volt, rendszeresen beszámolt róla, hogy mikor, milyen díszvacsorán vagy -előadáson, matinén, (jelmezes) estélyen vettek részt. A gyerekként a népszerű színházi hetilapban szintén sokat szereplő Karinthy Ferenc írta Baracklekvár című novellájában a „felnőttekről”: „leginkább játszani szerettek, de nem kártyát, hanem betűkkel, szavakkal, számokkal, rímekkel, egymás nevével: kifordítottak és kifacsartak mindent, ami a nyelvükre került.”

Karinthy Frigyes és fia, Ferenc az 1931-ben készült amatőr film egyik kockáján. A csaknem kétperces filmszkeccs Kosztolányi Ádámtól került a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz. Karinthy Ferenc emlékezete szerint a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) út és a Bicskei út sarkán és környékén vették fel.
Karinthy Frigyes és fia, Ferenc az 1931-ben készült amatőr film egyik kockáján. A csaknem kétperces filmszkeccs Kosztolányi Ádámtól került a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz. Karinthy Ferenc emlékezete szerint a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) út és a Bicskei út sarkán és környékén vették fel.
Fotó: Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe

Karinthy második házasságából született a képen 10 éves Karinthy Ferenc, Cini. A filmen felbukkan Kertész Tamás is, Böhm Aranka első házasságából származó fia. És ott volt még Gábor, Karinthy első házasságából. A szállóigévé vált „a maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket" hibátlanul érzékelteti a mozaikcsaládokban felbukkanó erőviszonyokat.

Hogy a szkeccset ki készítette, nem tudjuk. Az biztos, hogy Karinthyt szenvedélyesen érdekelte minden technikai újdonság. Amikor 1930-ban újságírók felkeresték, íróasztalán kéziratpapíron kívül mindent találtak: gramofont, ventilátort, lakatos szerszámokat, sőt „saját filmfelvevő- és leadógépe” is volt, egy Baby Pathé. A Minden másképpen van című képgyűjtemény 9 olyan film egykori létezését feltételezi (és közöl belőle képeket), amelyben Karinthy is szerepelt. Ebből az egyik filmhíradórészlet itt megtekinthető.

Csaknem kilencven év távlatából ma már nehéz eldönteni, vajon követte-e Karinthy a fürdőruhadivatot vagy a rajta látható dressz inkább divatmerényletként értékelhető. Ruhákhoz való viszonyáról fia, Karinthy Ferenc tudott a legtöbbet: „Volt egy elmélete, hogy csak olcsó ruhát lehet venni, mert a jó ruha négyszer annyiba kerül, de négyszer annyi ideig azért mégsem tart, s ha ezért a pénzért négy olcsóbb öltönyt vásárol, túljár a kereskedők eszén. Persze mindig gyűrött, szakadt, siralmas volt a ruhája.” Sokaknak talán csalódást okozott külsejével, de ezt mindig ellensúlyozta lebilincselő szavaival, a lényéből áradó vonzerővel. Halálakor Nagy Lajos így írt róla a Nyugatban: „Hát... nem volt szép ember, most már meg lehet mondani. [...] Kusza hajával, hunyori apró szemével, ritkás zilált fogaival, duzzadt ajkával, tömzsi alakjával s hintázó járásával, úgy ahogy volt, amilyenre sikerült, úgy tetszett nekünk. Csak megpillantottuk, szóval még csak a szemünk érzékelte, s már örömérzés öntött el bennünket.”

Portré 1932-ből.
Portré 1932-ből.
Fotó: Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe

Az állandó irodalmi jelenlét és a Karinthy-brand, amellyel minden eladható, nem jelentett gondtalan életet. Kifizetetlen számlák, kikapcsolt villanyóra, kávéházról kávéházra menekülés a hitelezők elől – ez jellemezte a család életét. „Úgy éltünk, akár a tücsök a mesében” - írja Karinthy Ferenc a Baracklekvár-ban. „A nagyregény-terv, amelyről apám úgy szeretett beszélni, egyre távolabb csúszott az ábránd-fellegekben: évek óta nem írt mást, csak olyat, amit egy ültőhelyében megírhatott. […] Majd egyszer – ez volt a jelszó; majd egyszer, ha egy kis lélegzethez jut. Akkor majd megírja a regényt és korunk nagy enciklopédiáját, más kávéházba költözik, ahol iható a fekete, megjavíttatja a redőnyeinket, és szétrúg mindenkit, aki a nadrágjába csimpaszkodik. Addig – addig csak átmeneti idők vannak.” 

A titkár, aki nemcsak az adósságcsapdából, hanem az Aranka-féle házasság kelepcéjéből is ki akarta menteni Karinthy Frigyest, végül kalap nélkül és megszégyenülten távozott a Hadik kávéházból.

A fotó Londonban készült, 1935-ben. Az Est című lap azzal bízta meg Karinthyt, hogy számoljon be a brit főváros egy napjáról. „Én cseregyerek vagyok: a walesi herceg jön Budapestre, én megyek helyette Londonba” - mondta a repülőre szállás előtt.
A fotó Londonban készült, 1935-ben. Az Est című lap azzal bízta meg Karinthyt, hogy számoljon be a brit főváros egy napjáról. „Én cseregyerek vagyok: a walesi herceg jön Budapestre, én megyek helyette Londonba” - mondta a repülőre szállás előtt.
Fotó: Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe

Egy évvel később, 1936-ban agydaganatot diagnosztizáltak Karinthynál. Ő maga talán meg sem lepődött, hiszen már 1918-ban, Boga halálakor lejegyezte naplójába a diagnózist: „A lelki sérülés nem gyógyul be soha: de hozzászokik a lélek. Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles, idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt...” Országos gyűjtés és mecénások állták a stockholmi műtét és a világhírű agysebész, Olivecrona orvosi költségeit. De ennek köszönhetjük az Utazás a koponyám körül című művét.

Rozsnyai Polette írónővel 1937-ben.
Rozsnyai Polette írónővel 1937-ben.
Fotó: Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe

Karinthynak is voltak „ügyei:” szobalányok, cselédlányok és  „volt még egy regényes, furcsa, igazi halál előtti szerelme is” - emlékezett vissza Kosztolányiné. Ő volt Rozsnyai Polette. Fráter Zoltán Egyfülű kosár. Karinthy Frigyes szerelmei című könyvében leírja, hogy a Rozsnyai családnak Budán volt népszerű panziója, ahol Karinthyék is többször pihentek. Polette kalandvágyó, három férjet fogyasztó, szeszélyes és az életet élvező úriasszony volt. 1937-ben Férfihárem címmel ponyvát is írt, amelyet Karinthy mutatott be a Nyugatban. Az albumban szereplő fotókat Rozsnyai Polette juttatta el a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz 1958-ban – egy visszaemlékezéssel együtt, amely azonban sajnos elveszett. 

Karinthy 1929-ben.
Karinthy 1929-ben.
Fotó: Minden másképpen van – Karinthy Frigyes összes fényképe

Karinthyt a sikeres műtét után két évvel, 1938-ban váratlanul agyszélhűdés érte. Szokás szerint egy siófoki panzióban töltötték a nyarat, az író a halála előtti estén Rejtő Jenővel kártyázott. A fotógyűjteményben többször is szereplő Babits így búcsúztatta: „Karinthy remekműveket hagyott ránk. Mégis nem csodálom, hogy a halála alkalmából íródott megemlékezések szinte többet foglalkoztak az emberrel, mint az íróval. Az új attitűd az élettel szemben, a jellegzetes Karinthy-attitűd, éppúgy kifejezésre jutott emberi karakterében, s szinte legmindennapibb, elejtett szavaiban is, mint legigényesebb irodalmi alkotásaiban, sőt néha talán jobban. A kettő egy volt és együtt hatott. Karinthy író volt abban is, hogy írt és abban is hogy volt. Mint író, bizonnyal nem adta ki egész tehetségét; még sokat lehetett volna várni tőle. Életműve kevésnek tűnik föl, lángeszéhez és nagy erejéhez képest. Alakja mégis teljes, s küldetését befejezettnek érezhetjük. Önmagát, az élettel szemben való attitűdjét, egészen kifejezte.” 

Kosztolányiné visszaemlékezéseit a „Burokban születtem. Memoár, novellák, portrék” című 2003-ban megjelent kötetből idéztük.

A könyv bemutatója 2016. január 23-án 18-órakor lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban.