Szilárda
0 °C
6 °C

Gulyást reggelizett és vért vacsorázott

DSC 9484
2017.03.16. 23:54
Drogfüggőként, ellenállhatatlan nőcsábászként, magyaros akcentussal angolt beszélő bevándorlóként, valamint mellőzött, a vécén rotyogtató színészként is megmutatja a legendás Lugosi Bélát Kiss Ágnes felnőtteknek szóló bábjátéka, az UN-DEAD. Szegeden néztük meg az előadást, és az alkotóval is beszélgettünk.

Zakós bácsik, kosztümös nénik, szimpatikus harmincasok és egyetemista szerelmespárok gyülekeznek a szegedi Kövér Béla Bábszínház esti előadása előtt. Először magam sem tudom, mi ebben a különös, aztán idővel leesik: sehol egy gyerek, pedig a berögződéseink talán azt sejtetnék, hogy a bábszínház mindenekelőtt az ő terepük.

Nos, nem feltétlenül, Kiss Ágnes például Lugosi Béla életéről készített kifejezetten felnőtteknek szóló bábelőadást. Az értelmezéséhez nem feltétlenül kell ismerni a Drakula szerepével világhírűvé vált színész életútját, sokkal inkább impressziókkal és impulzusokkal szeretné megmutatni, hogy milyen ember volt ő. Azt hiszem, igaza van, hiszen az életben is a benyomásaink alapján ismerünk meg embereket, csak később nyer jelentőséget mondjuk az, hogy valaki hol meg mikor szerezte a diplomáját, az életrajzukat pedig aztán tényleg csak a legritkább esetben olvassuk el.

Bár ismerte Lugosi filmjeit, Kiss csak azután merült el az életében, miután megfogant a fejében a darab ötlete. Az egész egy sírverssel kezdődött, méghozzá Karinthy Frigyes elsőszülött fiának, Karinthy Gábornak a Sírvers című művével, ami a Facebookon görgetve jött szembe vele.

A hátán hordta koporsóját, megbotlott és belefeküdt

– olvasta a sorokat, majd a homlokához kapott. “De hiszen ez egy az egyben Lugosi!” – kiáltott fel magában, majd ötletelni és kutatni kezdett, ennek eredményeképp született aztán meg az UN-DEAD című bábelőadás. Mint mondja, a koporsó jelképe egyértelműen adta, hogy a halál és a temetés köré szerveződjön a darab. “Mivel egyedül játszom, nincs segítőm, aki feladja az eszközöket és a bábokat, ezért nagyon fontos volt, hogy meghatározzam, mi a szerepem bábosként a darabban. Így lettem én a Halál, aki élet-halál uraként mozgatja a főszereplőt.”

Vért vacsorára, gulyást reggelire

Lugosi életének legnagyobb tragédiája nem feltétlenül a drogfüggősége volt – bár nyilván nagyban hozzájárult a karrierje mélyrepüléséhez –, hanem hogy beleragadt Drakula szerepébe, és képtelen volt kitörni abból. “Tulajdonképpen az egész életét szerepekben élte. Nyilván mindannyian ezt csináljuk, hiszen társadalmi szerepeink vannak: a párunknak egyszerre vagyunk a szeretői, a legjobb barátja, a gyermekeink apja-anyja, a barátaink barátja, anyánknak a lánya-fia. Az ember mindemellett mégis megpróbál önazonos lenni, ő viszont tényleg úgy beleragasztotta magát Drakula karakterébe, hogy aztán hiába mászott volna ki belőle, már nem bírt” – mondja az előadás előtt Kiss.

És valóban, Lugosi annyira összenőtt Drakula karakterével, hogy még a saját temetésén is a vérszívó gróf jelmezét viselte, a városi legenda szerint a felravatalozott színészt látva pedig a szintén magyar származású Peter Lorre állítólag megkérdezte Vincent Price-tól, hogy biztos nem kellene-e inkább átdöfni a szívét egy karóval. A történet egyébként nem igaz, sem Lorre, sem Price nem volt ott a temetésén, de a legenda halhatatlan.

További érdekesség Lugosival kapcsolatban, hogy eredetileg Frankeinstein szörnyszülöttjének szerepét is neki szánták volna, neki viszont derogált, hogy ezt a hörgő, együgyű karaktert megtestesítse. Boris Karloff viszont bevállalta, és nemcsak hogy világhírű lett az alakítással, hanem le is söpörte a Drakula-mítoszt. “De most nemrég is szinte ugyanez ismétlődött meg a Twilighttal meg a Walking Deaddel” – mondja Kiss, aztán azt is elárulja, hogy szerinte azért a vámpírok sokkal izgalmasabbak a zombiknál.

Lugosi egyébként sokat tett a saját kultuszáért, Amerikában azt hazudta magáról, hogy nemesi családban született, és hogy Drakulához hasonlóan ő is igazi gróf, a női rajongók pedig sokszor abban a hitben írták neki leveleiket, hogy a színész valóban vámpír. “Nagyon izgalmas pasas volt, aki nagyon jókat kamuzott. Nekem az az egyik kedvenc történetem róla, hogy azt állította, minden reggel gulyáslevest reggelizett” – mondja nevetve Kiss, aki a magyar színész életének különböző fejezeteit, és egyúttal szerepeit, mutatja be az egyórás darabban. Lugosi megjelenik például nehéz sorsú kisfiúként, szárnyait bontogató, majd bukott színészként, drogfüggőként, gazdasági bevándorlóként és nőcsábászként is. Amiben az UN-DEAD mégis talán a legjobb, az az, ahogy

a már lecsengett, egyszerre esendő és szánnivaló Lugosit ábrázolja,

aki az évek alatt saját maga karikatúrávává vált, és akinek karakterét Tim Burton is nagyon jól eltalálta az Ed Wood című filmjében. Olyannyira, hogy az őt megtestesítő Martin Landau aztán az alakításával egy rakás díjat bezsebelt, köztük például egy Oscart és egy Golden Globe-ot is.

Kiss Ágnes elsősorban Lugosi életének azon fejezeteire fókuszált, amelyek a későbbi drakulaságát predesztinálták. És vegyük csak ezeket végig: erőszakos apja szigora elől szökött meg otthonról, majd bányában dolgozott, a sötét birodalmában, az első világháborúban, az orosz fronton, a halállal találkozott, illetve sérülése miatt ekkor lett morfinista is. De Amerikába sem jegyet váltva, utasként jutott el, ahogy a legtöbb be- és/vagy kivándorló, hanem fűtőként a hajó gyomrában, ahol nemcsak hogy megint a sötétben találta magát, hanem a tűz közelsége miatt kicsit a pokolban is érezhette magát.

Az UN-DEAD persze nem tökéletesen hű a valósághoz: Lugosi bizonyára sosem találkozott a fütyülőjéről hírhedt Raszputyinnal, és bár játszott együtt Jászai Marival, nem a Mária Magdolnában, amelyben a fiatal színész Jézus Krisztus szerepét kapta. Kiss viszont sem Jászait, sem Jézust nem szerette volna kihagyni, sőt, úgy gondolta, hogy ellenpontként egymás mellé állítja Drakula ördögi figuráját és a már említett Krisztus-szerepet.

Ügyes húzás az is, hogy mindjárt a darab elején (illetve annak előzetesében is) a Bela Lugosi's Dead című Bauhaus-klasszikust halljuk (Peter Murphy frontembernek is nagy stílusikonja volt Lugosi), de nem az eredeti verziót, hanem a Nouvelle Vague-féle változatot, ami nyilván a női interpretáció tényét erősíti fel. Na meg a dalszövegből jön az előadás címe is.

A rendezőnek egyébként nagyon fontos a zene, szinte azonnal kiszúrja a kabátom ujján a Ramones-felvarrót, és már meséli is, hogyan festették otthon a lakást a Ramones diszkográfiájára. Nagyon hamar kiderül az is, hogy bírja a Joy Divisiont és az Interpolt, a kislánya pedig Red Hot Chili Peppersszel ébreszti reggel az otthoniakat. Sőt, amikor az UN-DEAD zenefelelősét keresték, Frenk (Hiperkarma, Budapest Bár stb.) neve is felmerült, aki szintén nagy bábrajongó, és akivel már dolgoztak együtt korábban, illetve szeretnének a jövőben is, de ezúttal végül nem jött össze a közös munka.

Összesen kilenc jelenet van, és mindegyikben más technikával dolgozom, a más technika pedig eleve más játékmódot és más viszonyulást követel meg, a bábhoz és a közönséghez is. 

Nagyon-nagyon kimerít, ez egy nehéz előadás. Fejben is ott kell lenni, és fizikailag is igénybe veszi az embert, erős állóképesség kell hozzá. Egy régi edzőtársam például az egyik előadás végén azt mondta, hogy ez most olyan volt, mintha lefutottam volna 12 kilométert."

Hogyan lesz valaki bábos?

Kiss Ágnes az édesapja révén került kapcsolatba a bábokkal és a bábozással, aki népművelőként kezdte a pályáját, így nagyon sok kulturális programot szervezett, többek között bábelőadásokat is. “Amikor kislányként először láttam Kemény Henriket Vitéz László figurájával, nagyon belezúgtam, de tényleg, az volt a meggyőződésem, hogy nekem ő lesz majd a férjem – meg Jack Nicholson, de ez most mindegy. Pörgős volt, virulens, és nagyon-nagyon megtetszett.”

Karinthy Gábor: Sírvers

Feje körül álmok csatáztak,

betelni nem tudott velük.

Kövek közt hurcolták a vágyak,

a fel-felsíró hegedűk!

Szúrták a percek és az órák,

ha ébredt és ha lefeküdt.

A hátán hordta koporsóját,

megbotlott és belefeküdt. 

Az UN-DEAD alkotója később szociális munkás szakot végzett, diplomamunkaként pedig egy árnyjáték-terápiát dolgozott ki drogfüggőknek, mivel egy drogambulancián dolgozott a tanulmányai mellett. Később egy bábterápián is dolgozott haldokló gyerekeknek, amit csoportterápiaként is alkalmaz, valamint egyetemen is tanít. Ezen a ponton ő maga gondolkodik el. “Milyen érdekes, hogy itt is halál... De nem a sötét oldala, hanem a fölfényezése érdekel inkább. Ez valószínűleg onnan ered, hogy nagyon nagy hatással volt rám Polcz Alaine, aki Mészöly Miklós felesége és a magyar hospice-mozgalom megalapítója volt, és aki a Tűzoltó utcában kimondottan haldokló gyerekekkel foglalkozott.”

Kiss időközben, érdeklődése révén, megismerkedett olyan bábosokkal, akik már gólyalábazással és egyéb vásári látványosságokkal is foglalkoztak. “Ott tapasztaltam meg azt az elementáris erőt, amiről úgy gondolom, hogy a bábjátékozás sava-borsa. Mert nagyon izgalmas színházban játszani, de az egy domesztikált, védett közeg, ahol áll egy apparátus mögötted, ami kiszolgál: fényeznek, bekészítik a kellékeket, megszervezik a közönséget, és így tovább. De kint, az utcán vagy egy fesztiválon neked kell megdolgoznod mindezért. Ez iszonyú meló, és hatalmas kihívás, ami viszont folyamatosan inspirálja az embert.”

Az UN-DEAD egyik közvetlen előzménye is egy gyermekelőadás volt, a Halálian jó történet, amelyet nullától 99 éves korig bárki élvezhet, és amelynek főszereplője egy idős néni, akit az otthonában keres fel a halál. “Gyerekek előtt főleg nem lehet mellébeszélni, különben továbbállnak. Az ilyen rendezvényeken, ahol cipót és cipőt is árulnak, nagyon nehéz odarántani a közönséget. A gólyalábasoknál és bábosoknál viszont azt láttam, hogy nemcsak hogy sikerül ez, hanem valami születik is, amit úgy hívnak: közösségi élmény. Ez ma már alig történik meg, pedig, ahogy tapasztalom, igény lenne rá bőven.”

És akkor félni fogunk?

Nem, az UN-DEAD egyáltalán nem félelmetes, a korhatárosságát nem a vér vagy a nyelvezet indokolja, hanem a témaválasztás. Egy bukott színészről szól, akinek politikai okokból kellett elhagynia Magyarországot, ám a múltjától még Amerikában sem tudott megszabadulni, az FBI is hosszú éveken át figyelte őt. Ahhoz képest, hogy Lugosi mennyire ikonikusnak számít még ma is néhány külföldi országban, itthon nagyon kevesen ismerik a munkásságát. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Magyarországon – világraszóló sikerei ellenére – ifjúságvédelmi okokból mellőzték a filmjeit, hiszen ő volt az első hollywoodi filmsztár, aki nyíltan beszélt drogproblémáiról.

Sokan mondták, hogy az előadás végén nem kívánták a tapsot, azt mondták, hogy inkább egyedül szerettek volna maradni az érzéseikkel.

De ne ijedjen meg senki, az UN-DEAD nem lehúzni szeretne, hanem nevetve emlékeztetni egy életpályára, ami tragikus módon épp nálunk nincs a helyén kezelve, Magyarország eddigi egyetlen Lugosi-szobrát például egy német képzőművész készítette el, és teljes titokban helyezte el a városligeti Vajdahunyadvár egyik kőfülkéjében.

“Nem tudom, hogy áldás-e vagy átok, de Drakula örök” – mondta Lugosi Béla egy alkalommal a hozzánőtt szerep kapcsán. És ugyanezt, Drakula halhatatlanságát üzeni az UN-DEAD című darab is. Aki látta és bírta Tim Burton Ed Woodját (aki látta, valószínűleg bírta), annak kihagyhatatlan, ahogy azoknak is, aki ismerik Lugosi filmjeit, vagy egyszerűen csak vonzódnak a régi idők horrorfilmjeihez.

Az Un-Dead című darabot legközelebb április 6-án (csütörtökön) lehet látni a szegedi Kövér Béla Bábszínházban, majd április 30-án (vasárnap) a budapesti RS9 színház OFF nevű fesztiváljának versenyprogramjában. A későbbi dátumokról a Barboncás Egyesület honlapján lehet tájékozódni. Az UN-DEAD írója és dramaturgja  Vészits Andrea, a bábokért Kiss Attila Etele, a díszletért Jernei János, a kiegészítőkért Tóth Andrea felel, a zenei szerkesztő Palyov Tamás, a technikus Patkós Péter, a darabot rendezte és játssza Kiss Ágnes.