Etelka, Aletta
-3 °C
1 °C

Berúgták az ajtót páros lábbal, most megyünk, és megünnepeljük

17310213 1270931192976436 5142075283802440553 o
2017.06.08. 18:42
Elkezdődött a színházi szakma legfontosabb, a megalkuvás legújabb ünnepe, a POSZT. Mi kerül a botrányok helyébe?

Kiegyezni ebben a helyzetben nem lehet, csak megalkudni

mondta interjúnkban pár napja Schilling Árpád az intézményi szinten két – kormánypárti és szakmai – oldalra szakadt színházi szakmáról, és arról, hogyan reagál a szakma politikától függetlenebb, békésebb fele arra, hogy a másik oldal két lábbal berúgta az ajtót, és kinyilvánította: eddig „liberális” uralom volt a színházban, most, a jobboldali kormánnyal viszont jön a visszavágó és a hatalomcsere. Amire a szakmának az a fele, amelyik csak pislogott a keretből kiszakadt ajtó szálkáival beborítva, elmulasztotta felemelni a hangját, és azt mondani, ilyen nincs, ezt a játékot nem így játsszuk. Persze, mivel hatalma nem volt – annyi, mint a Magyar Teátrumi Társaságnak most, egyébként sosem, még megközelítőleg sem –, praktikus változást nemigen tudott volna elérni, de a határokat így is ki lehetett volna jelölni, hogy egyértelmű legyen, mi az, ami belefér, és mi nem.

Ehelyett az történt, amiről Schilling beszél: megalkuvás. És csütörtökön megkezdődik az, amit egykor a magyar színházi szakma ünnepének hívtak, és ami ma a magyar megalkuvás ünnepe lett: a Pécsi Országos Színházi Találkozó, a POSZT.

A Teátrumi Társaság már jó pár éve bevásárolta magát a fesztiválba; a titkos háttéralkukból származó sunyiságok, a ki nem mondott, de egyértelmű politikai elkötelezettségekből származó gondok két éve csúcsosodtak ki. Akkor már majdnem botrány lett, volt egy kis bojkott, páran kivonták az előadásaikat a versenyprogramból, úgyhogy a fenntartók látták, valamin mégiscsak változtatni kell, mielőtt borul a bili. Kiírták egy pályázatot, megújult a fesztivál vezetése, és tavaly megvolt az első „új” fesztivál, sok hibával, és úgy, hogy a botrányoknak még esélyt sem adtak, a kötelező és törhetetlen békéért – megalkuvásért? – cserébe pedig az unalommal fizettek.

Azóta egy éven keresztül tárgyaltak arról, ami igazán fontos, és ami tavaly még nem került szóba, mert helyette gyorsan tető alá kellett hozni a fesztivált: a POSZT alapelveiről, koncepciójáról, szabályzatáról. Az egy év meg a rengeteg tanácskozás véget ért, és semmilyen, de

a szó szoros értelmében semmilyen komoly, alapvető változásról nem kapott hírt a szakma és a közönség

– a Színházi Kritikusok Céhének mindvégig jelenlévő elnöke szerint azért, mert egyáltalán nem is állapodtak meg ilyesmiben. Egy kisebb botrányocska, vagy mondjuk inkább úgy, egy-két cikk ehelyett inkább azzal foglalkozott: furcsa, hogy bár rengeteget nőttek a bevételek, mégis veszteséggel zárt tavaly a cég, részben azért, mert a személyi kifizetések, a vezetői bérek nagy mértékben növekedtek.

De erre azt is lehetne mondani, a pénzügyeken idegeskedjen Pécs önkormányzata meg a minisztérium, egy országos színházi fesztivál legalább tényleg olyasmi, amire érdemes közpénzt költeni, ezt meg 2017-ben nagyon meg kell becsülni. Ha cserébe lenne egy izgalmas, szakmailag érdekfeszítő és fontos fesztiválunk. De úgy tűnik, idén sem lesz.

A kommersz, bevételmaximalizáló szemlélet idén is folytatódik, Boban Markovic-koncerttel, gigamusicallel. De ez is elfér, persze, virágozzon minden virág, a gond az, hogy továbbra sem látni koncepciót a programszervezésben, ráadásul az egésznek van egy olyan keserű mellékíze, mintha pont ez – a színházi programok – lennének a legutolsó szempont az egész POSZT-on. Megdöbbentő volt kézbe fogni a fesztivál programmagazinját, ami tizenvalahány éve ugyanakkor jelenik meg: most csak pár előadás szerepelt benne, vázlatosan, akkora volt az egész, mint egy söralátét – mert akkor még csak ennyi program volt nyilvános. Aztán jóval később elkészült egy részletesebb programterv is, de már ehhez képest is találni változást a honlapon – mintha a versenyelőadásokon és a nagy szenzációk mellett tényleg mellékes lenne az egykor OFF-programnak nevezett rendezvénysorozat, amelynek előadásai is nagyon eklektikusak minőségben, műfajban, mindenben.

Már csak azért is tűnik így, mert ezek közül rengeteg egy időpontban van a napi főelőadással, hogy az embernek feltétlenül választania kelljen. Az egykori szakmai programok, a színházi szakma intézményes, pénzügyi vagy akár erkölcsi állapotát firtató beszélgetéseknek, ne adj isten a minisztériumi, államtitkári jelenlétnek örökre vége – mint mindennek, ami kellemetlenséget szülne.

A POSZT mostanra egy szakma fontos fesztiváljából előadásokat egymás mellé helyező, szórakoztató programmá vált.

Ami nem kíváncsi arra, mit jelent ma a színház, hol vannak a határai, hogyan tud aktuális, fontos kérdésekhez nyúlni (ezek minden évben a Pécsnél nem sokkal messzebb lévő temesvári színházi fesztivál, a TESZT felvetései), és nem kíváncsi arra sem, milyen állapotban van ma a magyar színház, a magyar színházi szakma. És amit egyre kevesebb dolog különít el az olyan, menetrendszerű és csinnadratta nélküli eseményektől, mint amilyen mondjuk a nyári vidéki színházi szemle a Városmajorban, vagy a hasonló rendezvény ősszel a Thália Színházban.

18622344 1333340330068855 3660685536939220379 n
Fotó: POSZT / Facebook

Maradt néhány jó és néhány kevésbé jó előadás, és az öröm, hogy láthatjuk ezeket. Ez még megvan. Emiatt megyünk idén is Pécsre.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!